Új privát üzeneted érkezett!

Szia Panni,
Bocsi hogy csak most válaszolok, de nem voltam netközelben.
Szóval, én anno a Chamomilla D-30-at (ha jól emlékszem) a (milyen körút, te jó ég) az Oktogon és a Nyugati között vettem, amikor a Nyugati felé mész a jobb oldalon, van egy gyógyzsertár a sarkon. Hirdetik is, hogy homeopát szereket is tartanak. Nálunk az SZTK-ban (VIII. ker, Auróra u) levő gyógyzsertárban is vannak homeopát szerek, nem tudom, Te merre laksz. Van még ötletem: nézd meg az Arany Oldalakat, a homeopát szereknél vagy a gyógyszertáraknál, hátha van benne vmi. Van még egy hely, Homeocentrum, ha jól emlékszem a III. kerben, de semmi közelebbit nem tudok, próbáld meg a telefonkönyvet. És tényleg érdemes patikákban próbálkozni, ha mást nem talán tusdnak segíteni, hogy hol van olyan gyógyszertár, ahol tartanak ilyen szereket.
üdv
Zsóka
Zsóka
 


Sziasztok!
Már megint babakocsi. Egy ismerősünk ajánlott egy ABC design Adventure Twin ikerbabakocsit 25ezer Ft-ért tényleg nagyon szép állapotban. A bajom csak az vele, hogy nem lehet teljesen vízszintesbe állítani, csak majdnem vízszintesbe, a másik, hogy a majdnem fekvő helyzetben úgy vállszélességnél mindössze 29cm széles a kocsi. A nem vízszintes a gerincük miatt zavar, a keskenység meg amiatt, hogy nem fogják-e túl hamar kinőni (két fiú, ha minden igaz)? Mi a véleményetek?
Ugyancsak 25 ezer Ft-ért bizományiban láttam egy 3 funkciós Peg Perego kocsit, aminek van két mózes kosár szerű része, és utána sportkocsivá alakítható. Ez nagyon szimpi volt nekem, de ennek kisebbek a kerekei és nem teleszkóposak. Továbbá nem fér be a kertkapunkon (a lakásba igen). Szerintetek érdemes emiatt átalakítani a kertkaput? (Azért volt csak 25, mert a huzata nagyon ki van fakulva. Vagy szerintetek ez gyanúsan olcsó?)
Hogy-hogy július óta nem írt senki? Mindenki most nyaral?
Sziasztok:
Cicus
Cicus
 


Szia Cicus!

Olvastalak máshol, másnéven, bár nem írtam, hogy tudom ki ő. De szerintem te vagy. Ugyanezzel a dokival, kórházzal és két fiúval a pocakban...
Na, nem erről akarok most írni.
Szerintem a 29 cm miatt ne aggódj. Akármennyire is fiúk, azért eleinte nem lesznek óriások. Amikorra meg szűk lenne, úgysem fognak neked feküdni benne!
Ha már bírnak ülni, akkor úgyis azt akarnak. (ha egyáltalán ülnek, nekem mindegyik kimászni akart, nem is használtuk csak kb. 1 éves korig) A majdnem vizszintesre nem tudom mit mondjak, mert szerintem nincs sok jelentősége egy majdnemnek. Lesz rajtuk overál stb. ki tudja menniyre van vizszintesen a gerincük.
Én a kertkaput nem alakítgatnám egy kocsihoz, persze kapuja válogatja.
Amire még figyelj: melyik milyen nehéz, odabent elfér-e avagy összecsukva tárolod, ez utóbbi esetben mennyire nehéz nyitni-csukni. És tényleg szempont a jó kormányozhatóság, hisz 1 évesen már kb. 20 kg a gyerekek súlya benne.
A huzat nekem nem számítana, a mechanikája a fontos, azt nehéz házilag feljavítani.
Amúgy remélem jól vagytok. A nővérem Mikulásra van kíírva, figyelembe véve, hogy az ikrek ált. 38 hétre jönnek, lehet hogy egyidőben fogtok szülni.( ő máshol)
Amúgy én tényleg szabin voltam, és nem voltam netközelben.
Szia:
Ildi
Pethes Ildikó
 

 
 

Sziasztok!

Végre megtaláltam újra ezt az oldalt az új helyén (a szerkesztő segítségével). Bár úgy látom mostanában kevésbbé népszerű. Terhesség vége sokat olvasgattam a beszámolóitokat, most meg aktuálissá váltak újra kerestem őket. Nekem ma voltak 5 hetesek a lányaim, Hanna és Júlia, több gyerkőc egyelőre nincs, tervek vannak, de azért odébb. Azért jó nehéz lehet úgy, hogy már van egy alig idősebb. Még így is egy-egy rosszabb pillanatomban irigyeltem a szóló csecsemőket, persze nem adnám egyiket sem, meg azt hiszem nem igazán panaszkodhatok, eddig egy-két hasfájós naptól eltekintve igazán jó gyerekek voltak. Főleg az első egy-két hét volt nehéz itthon, bár bőven volt segítségem, de a szoptatások annyira kimerítettek, szabályosan depressziós lettem mire végzett a két gyerek (akkor még nem nagyon mertem egyszerre próbálkozni), utána meg persze jött a lelkiismeretfurdalás, hogy ha elapad a tejem az amiatt lesz, mert nem szeretek szoptatni. Aztán ahogy erősödtem, egész más lett a helyzet, most már nagyon élvezem. (Ezt elsősorban Neked írom Cicus Te még előtte vagy, nem ijesztgetésképpen csak azért, hogyha véletlenül Neked is lennének majd hülye gondolataid, akkor legalább lekiismeretfurdalásod ne legyen, elmúlik ha vége a hormonürülésnek, meg a gyengeségnek. Persze lehet, hogy csak én voltam túl vézna és gyenge a két babához).
Eleinte nem volt gondom a tejjel, még véletlenül sem akartak annyit enni (főleg Hanna, aki az elsőszülött, amúgy a kisebbik), amennyi a súlyuk alapján állítólag kellett volna, de szerencsére meghízták az előírtat (nálunk ezt heti átlag 150g-ra mondta a doktornénink, Nektek - ha méregettetek egyáltalán - mennyi volt az elvárás és mennyi működött ténylegesen) és így nem volt téma a pótlás. (Berepedés ellen, de inkább megelőzésként nekem a Garmastan-t ajánlották, használtam is eleinte rendszeresen, aztán később csak amikor érzékenyebb volt akkor, nem tudom, hogy emiatt , vagy egyébként sem lett volna gond, de így bírták a melleim a strapát, pedig sokkal hosszabb ideig hagytam őket nyammogni, mint, ahogy azt a védőnő tanácsolta).
Azóta jól megnőtt az étvágyuk, úgyhogy továbbra is a szoptatás okozza a legtöbb fejtörést, csak most én hibádzok nem ők. Itthon van tartalékban a tápszer, már sokszor közel voltam ahhoz, hogy megadjam magam, főleg amikor este bizonyult kevésnek és nem volt hajlandó elaludni emiatt valamelyik, de eddig még megúsztuk. (Sokszor sürgetném az időt, hogy legalább ezt a legfontosabb időszakot kihúzzuk és ha pótolni kell, akkor ne tápszerrel, hanem már rendes gyümölccsel, főzelékkel lehessen, persze kár lenne sürgetni az időt, mert nagyon aranyosak, és úgyis gyorsan eltelik) Igazából most már mindennap közel annyit vagy többet esznek, mint a súlyuk alapján előírt (testsúlykg/6), csak most meg úgy tűnik időnként éhen maradnak, ami főleg este kritikus, mert ugye a pihenés meg szintén kéne a tej miatt.
Nem emlékeztek már véletlenül mennyiségekre, hogy nálatok mennyit ettek egy nap, vagy egy alkalommal és akkor, hány alkalommal naponta? Nálunk Julka (ő 3,1 kg) 500-550g-ot eszik naponta, Hanna 440-500-at (ő 2,8 volt legutóbb)?

Panni, Neked szép fokozatosan emelkedett az igényüknek megfelelően a tejed? Azért kérdezlek Téged, mert úgy rémlik, azt írtad Te sem tudtál fejni. Az első hónapban sem. Nekem állandóan azt mondja a gyerekorvos, hogy nem valószínű, hogy fogom bírni tejjel, ha majd nő az igényük.
Befejezem mára, mert így is túl sokat írtam. Remélem újra felélénkül ez az oldal, mert úgy látom régóta nem írt senki ide.

Sára
Sára
 


Kedves Sára!

Bár nem vagyok "illetékes" a témában (csak egy szóló kisfiam van), de abban biztos vagyok (olvastam is), hogy ikreknél se kell pótlás, nincs olyan, hogy nem fogod bírni tejjel, főleg, ha most még "bírod"! A gyerekek étvágya persze nőni fog, de a tejtermelés pár napos késéssel MINDIG igazodik a baba igényéhez. Amit tehetsz a tejtermelés gyorsabb növekedése érdekében, az az, hogy többször teszed mellre a babákat.

Ha pótlást adsz, azzal felborítod a tejtermelés egyensúlyát, egyre kevesebb tejed lesz, pedig az anyatej a legfontosabb és legjobb táplálék a babáknak! Az is fontos, hogy higgy benne, hogy fogod tudni őket szoptatni, amíg csak akarnak.

Pethes Ildi szerintem nagyon jó tanácsokat tudna adni neked a témában, ő is ikres mama, és nagyon szoptatáspárti.

Szóval kitartás, bízz magadban, és sok sikert és örömöt a szoptatáshoz!

Ja, és gratulálok a két pici lurkóhoz!

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Szia Krisztina,
köszi szépen a bíztatást. Kicsit azért próbálom lazábbra venni most már, mert attól nem lesz több a tejem, ha minden etetésnél méricskélem őket. Julkát nem is mérem már, Hannát is csak azért, hogyha nincs meg az "előírt" súly, akkor tudjam mondani, hogy mi a helyzet. (Ezen a héten még túl is teljesített). Meg őszintén szólva Hannácskánál még nem mindig tudom megkülönböztetni, hogy amikor veszettül éhesnek mutatja magát, akkor tényleg keveset evett, vagy éppen túl sokat, és gyötri a pocakját, és ebben egy kicsit segít a mérleg. (Ez persze nem engem dícsér). Meg az bonyolítja a helyzetet, hogy a jobb mellemben mérhetően kevesebb van, és azt gondoltam, hogyha Hannának adom azt (korábban minden etetésnél váltottam, de az nem működött, mert mindig változó, hogy ki eszik előbb vagy épp egyszerre, meg észrevettem, hogy Julka ugyan nagyobb étvágyú, de Hanna ügyesebben szopik, ő többet tudott kisajtolni a jobból) akkor ott ugyanúgy ki kell alakuljon a megfelelő kínálat, a kereslethez. De aztán az kicsit kevésnek bizonyult neki is, utána naponta váltottam, és ha kellett, akkor még kicsit kapott a balból a "hátrányos helyzetű" (ez persze jobb mellem szempontjából kicsit, olyan mint a pótlás, de már nem volt türelmem tovább várni). De Julkát meg veszélyes volt a balra áteteni, csak akkor mertem, ha Hanna már végzett vagy jóval később jött, úgyhogy most Hannáé a jobb, és néha kap a balból, ha szükséges. Csak nem tudom, hogy hosszabb távon nem rossz-e (szemkontaktus meg ilyesmi miatt), ha mindig ugyan azon az oldalon vannak. Tudom egyébként, hogy sokan így csinálják. Lehet, hogy túl bonyolítom az egészet, de egyelőre nem nagyon kaptam használható tanácsot, úgyhogy kísérletezgetek. (Jó sok fejtörést okozott, főleg korábban). Olvastam az archívokat, úgyhogy szívesen várom a tanácsokat. A fölösleges anyatej lefagyasztása az így persze nem okoz fejtörést, lehet, hogy nekem is fejni kellett volna rögtön az elején. Éjszaka még lehet, hogy tudnék, de akkor meg semmi erőm hozzá.
Na megyek, mert végre nagyot aludtak, úgyhogy rettentő éhesen ébrednek. A Te kisfiad nem volt nyűgösebb tegnap, illetve az elmúlt napokban? (Vagy ő már nagyobb, és nem olyan érzékeny a frontokra?) Az ismerős kisbabákra is nagyon panaszkodtak, de az enyimek is eddigi röpke életüket tekintve tegnap bőgtek legtöbbet.
Nektek volt hasfájós korszak? És volt valami, ami hatásosnak bizonyult ellene? Nálunk nem vészes a helyzet, de azért vannak olyan napok, amikor kicsit több a kelleténél.

Várom, hogy írjatok,
Sára
Sára
 


Sziasztok, szia Sára!

Akkor egyelőre ikres anyukák közül elsőként köszöntelek sorainkban.
Első és legfontosabb mondandóm: bízz magadban, hogy győzni fogod tejjel, mert lehet! Ha már idáig eljutottál, ha jól számolom, akkor napi 1 liter tejed van. Ez pedig már egy szimpla babával rendelkező szülőnél már a van tejem nyugisan és bőven kategóriába kerülne. Ezzel azt akarom mondani, hogy szerintem azok közé tartozol, akiknek rendben beindult a tejtermelése.
Most azon töröm a fejem, anno írtam a mennyiségeket, de persze 5 év után már nem emlékszem rá. Én itt most munkahelyről netezek, szóval nem tudom megkeresni, de ha hétvégén jut rá időm, esetleg megpróbálom megtalálni. Szerintem a babák korát tekintve jól álltok tejjel.
Amit írsz, hogy a jobb melled "lemaradt" a baltól teljesítményben, az ismerős. Nekem még az első gyereknél volt (szimpla gyerek), hogy valamelyiket gyengébbnek ítéltem. Ha jól emlékszem, akkor arra figyeltem akkoriban jobban, és aztán a vége az volt, hogy messze megelőzte a korábbi jobbat.
A fontos az, hogy mindkét melled minél többször teljesen kiürüljön. Azt hiszem én is a jobban szopón babát tenném a gyengébbre. Fejés ügyben azóta magam is bizonytalan vagyok, mert tény, hogy nekem sokat számított, hogy az első naptól kezdve fejtem, ezzel jelentősen növelve a mennyiségeket, viszont én túltermelésbe kerültem, és ma nem vagyok biztos benne, hogy az jó volt, mert így a tej végét, a hátsó, amit zsírosabbnak, táplálóbbnak szoktak titulálni, rendre a fejőgépbe (és a fagyasztóba) juttattam, a gyerekek meg a hígabbat itták, sőt olykor fuldokoltak a mennyiségtől. Az első gyereknél meg, ahol nem kezdtem rögtön fejni, hanem csak másfél, két-hónapos kortól próbálkoztam, ott meg sose volt mit lefejni, és nem is tudtam ezen a módon növelni a termelést. Igaz ő a mai napig is kis hakapeszi, azaz valószínű mindig mindent kiszopott (legfeljebb kibukta később).
A heti gyarapodás-elvárások valahol 150-200 körül voltak, amit az első 1-2 hétben túlléptünk, (a rekordmérésem valami 38 dkg volt), később viszont inkább alulról értük el, de ez nem a tej mennyiségén múlott.
A mellek váltogatása jó kérdés, én végül is mindig váltogattam, és igyekeztem a babákat rávenni, hogy nagyjából egymás után szopjanak, hisz így is a fejéssel együtt 1 óra ráment, és másfél-kettő múlva kezdhettük elölről. Te hogy vagy ezzel? Szerintem a mamának is jár a pihenés, ez most neked nagyon fontos, érdemes egy picit a régi merev divathoz hasonlóan kordában tartani őket, mert az hosszútávon nem megy, hgy egy nap 12-14-szer álljon neki az ember szoptatni, meg akkor közben semmibe sem lehet belekezdeni (levegőzés, főzés stb.). Éjjel alszanak?
Éjjel egyébként semmiképp nem javaslom a fejést, azt még én is kihagytam, éjjel csak sötétben minél egyszerűbben intéztük a szopást, hogy mindketten vissza tudjunk aludni (nekem a leányzó elég hamar (kb.3 hetesen) átaludta (este 11-reggel 5-6) az éjszakát, csak a fiam volt fent, de ő sokáig).
A gyerekorvosodnak üzenem, hogy bízzon egy kicsit jobban benned! Nekem is mondták, hogy szóljak, ha nincs elég, mert nekik biztos lehet szerezni leadott tejet. Én meg ugyebár később azért szóltam, hogy milyen feltételei vannak a leadásnak (bár végül nem adtam le)
Mindabból amit leírtál nekem úgy tűnik, hogy nagyon szépen fejlődnek és szépen esznek a babáid! (a barátnőm nagyobbik lánya sose jutott túl a napi fél liter tejen, mégse kapott sose tápszert!)
Ikrek mellett szinte sose éri el az ember, hogy teljesen nyugodt legyen a gyarapodás terén, de szerintem nem szabad, hogy aggasszon!
Bocs, ha ismétlem önmagam, de csak azt tudom mondani, hogy az általad leírtak alapján szépen beindult a dolog, és minden esélyed megvan rá, hogy működjön a továbbiakban is. Higyj magadban és a lányokban, és pihenj, amennyit csak tudsz!
Ildi
Pethes Ildikó
 


Szia Ildi, sziasztok!

Nagyon örülök, hogy írtál, kicsit aggódtam, hogy hátha Ti sem találjátok meg ezen az új helyen, ezt az oldalt, remélem a többiek is újra felbukkannak majd, és csak én bénáztam. Egyébként gondolom nem fogok tudni majd ilyen gyakran írni, mert ezen a héten minden napra szerveztem segítséget, mert a férjem este 9-ig dolgozik reggeltől, s ezt még nem mertem bevállani. Pedig rengeteg kérdésem van, meg persze ezek még olyan "gondok" szerencsére, amikről szíveen is írok. Eddig azért nem panaszkodhatok. Egy-egy rosszabb naptól eltekintve még nem is nagyon nyúltam ki. (Igaz, hogy főznek ránk, és a nagytakarítást sem én csinálom).
Eddig szerencsére ritkán volt, hogy egyszerre mindekettő hosszasan üvöltött volna, amikor egyedül voltam velük. Tényleg Te mennyire hagytad őket kiabálni? Persze Neked már ott volt egy harmadik kisgyerek is, ha jól emlékszem. Ez nem nehezítette nagyon a dolgodat? Én azért nagyon sokszor örülök, hogy ők jöttek elsőre, mégha egy kicsit mélyvíz is. Én azt hiszem egyelőre eléggé kényeztetem őket, nem nagyon hagyom őket. Ha mindkettő sír és nem nyuszik csak akkor ha fölveszem őket, akkor ringatom egyszerre őket. (Amíg persze bírom, mert a 46 kilóm azért érzi a súlyukat.) Persze ezen is sokat dilemmázok, hogy nem rontom-e el őket nagyon, de úgy döntöttem, hogy amíg nem fáradok ki nagyon addig megpróbálok minél többet adni nekik, mert ilyenkor még azt hiszem csak hátrányuk van az ikerségből.
Neked mikor kezték el észrevenni egymást, mármint úgy értem, hogy foglalkozni egymással, nézegetni vagy ilyesmi? Neked is eltérés volt a két gyerek között, hogy mikor kezdett egyértelműen követni dolgokat. Nálunk Julka most már pár napja elég sokszor követi az arcomat, vagy mást amit mutatok neki. Hanna is nagyon okos szemekkel nézelődik, de meg nem tudnám mondani, hogy mit néz, és nem igazán követi még a dolgokat. Nem aggódom emiatt csak kíváncsi vagyok. Tudom, hogy miután teljesen egyértelműen kétpetéjűek (talán csak a kezük hasonlít), valószínüleg csak véletlenül érhetnek pont ugynakkor egy-egy újabb fejlődési fokra.

Visszatérve a kényeztetésre, igazság szerint Hannácska sokszor ott ragad éjszaka mellettem, mert van amikor nem tud rendesen elaludni az evés után, amit írtam már korábban, mert újra és újra úgy csinál mintha még nagyon éhes lenne. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy tényleg éhes, de ha ott van mellettem és fogalmam sincs hányszor és milyen sűrűn de még szopizik, akkor egy idő után már nem ébred fel újra, és jó nagyot alszik, még akkor is ha, az a plusz a reggeli mérés szerint minimális volt. Ehelyett választhatom azt, hogy vagy üvölt, vagy ringatásssal, táncolással, teával cumival kiböjtöljük a következő kajáig, amikor azért jó eséllyel elalszik. Nagyon bízom benne, hogy azoknak lesz igazuk, akik azt mondják, hogy ilyen pici korban még nem lehet elkényeztetni a babákat. Ha nem jön be, akkor majd a következőnél, majd erőt veszek magamon és szigorúbb leszek. (Persze úgy még nehezebb a hosszabb távú előnyöket szemelőtt tartani, hogy nekem is nagyon jól esik, ha ott alszik mellettem, csak hát arra azért nem vágyom, hogy ez még hónapok-évek múlva is kötelező jelleggel így legyen)
Az éjszaka egyébként a legtöbb esetben elég nyugisan zajlik, nem tudom hány etetéssel, de az nem fáraszt nagyon. Ha nincs műsor két etetés közt, akkor ugyan elég sok részletben de még sokszor a hét-nyolc óra alvás is összejön, ha nem húzzuk el este nagyon az időt. Reggel szerencsére csak olyan 9-10 körül szoktunk végérvényesen felkelni. Meg kicsit lejjebb adtuk az igényeket, tisztába tevés a legtöbb esetben csak reggel, legalábbis amíg a popsijuk ilyen jól bírja. Julkát nem mérem, és ha nincs pelenkacsere, akkor Hannát is elég reggel. Amint kiderülhet az eddigiekből, elég nehezemre esik rájuk kényszeríteni bármit is (lehet, hogy megbánom később, ha nagyon a fejemre nőnek, de ilyen alkat vagyok), így az etetés is teljesen ad hoc, amikor ők igénylik. Julka egyébként elég szabályosan 2,5 - 3,5 (mostanában már időnként 4-5) óránként jelentkezik, akár éjjel van akár nappal. Persze, ha nem alszik a két evés között, akkor hamarabb. Gondolom ez teljesen normális, hogy olyankor több energia megy el és hamarabb éhes lesz, vagy egyszerűen a türelme fogy el. Hanna egy-egy műsorosabb szakasz után már két hete is tudott éjszaka 5-6 órát egyben aludni. Úgy érzem most, hogy talán ő fogja hamarabb elhagyni az éjszakai evést.
Most látom csak milyen sokat írtam megint, látszik, hogy jó napunk van egyelőre, az evésektől eltekintve dél óta majdnem állandóan alszanak. Ilyenkor már szinte hiányoznak! Bezzeg, amikor mindkettő üvölt, akkor milyen jó végre legalább az egyiket átpasszolni.

Még két dolgot akartam kérdezni.
A fürdés mennyire volt Nálatok népszerű? Nálunk a vizet nagyon szeretik, de ami előtte meg főleg utána van, azt csak egészen ritkán sikerül olyan jókor és jó passzban csinálni, hogy ne legyen üvöltés. Vajon mikor fog ez változni?

A Métneki Júlia féle könyvben rettentően hangsúlyozzák az ikerkapcsolat tudatos és elég korai bontogatásának fontosságát. (Külön ovis csoport, külön iskola, külön nyaralás stb.) Ti hogy vagytok ezzel, vajon tényleg ilyen fontos ez? Gondolom más neműeknél ez egy fokkal talán egyszerűbb, persze lehet, hogy tévedek.

Na tényleg befejezem, és a kérdéseim természetesen nem csak Ildihez szólnak.

Ildi, köszi, hogy ilyen gyorsan reagáltál, nagy izgalommal vártam, hogy valaki válaszoljon, és köszi a tanácsokat. (Eddig a mért rekordunk 1150 g tejecske volt összesen egy nap - ilyenkor azért örülök a méricskélésnek, és kár lenne tagadnom, hogy azért szeretem a számokat) Arról mondtál a fejéssel kapcsolatban a híg vagy zsíros tej vonatkozásában, az jutott eszembe, hogy nem lehet, hogy Hannának is jobbat teszek, ha a gyengébbikből az utolsó cseppig kiszívja, mintha az övé a bőségesebb,és ugyan valamivel többet eszik, de a végét már nem? Fogalmam sincs milyen ütemben változik a tej minősége az evés során. Igazából csak a féloldalasság miatt nem teszik teljesen ez a mostani rendszer, az evés szempontjából most éppen jónak tűnik. (Sokszor gondoltam már ezt). Magát a fejést nem irigylem Tőled, de azért jó lehet a mindennapi bizonyosság, hogy ha akarnának, bőven ehetnének többet.

Na tényleg nem untatlak Titeket tovább, tiszta grafomán lettem, pedig mindig utáltam írni.
Sára
Sára
 


Szia Sára!

Előástam hétvégén a nagy füzetet, el is nosztalgiáztam felette. Megnéztem a súly és evés viszonyokat, hát 3 kg körül az enyémek is 500 körül ettek. 4 hónapos kor körülig ment a füzet, akkor már 900-akat ettek, szépen folyamatosan nőtt a dolog. Szóval a számokból ítélve én is ott tartottam nagyjából mint ti, és még szépen tudott növekedni a mennyiség.

A tej zsírmennyiségét én sose tudtam, csak mivel sok helyen hall róla az ember, abból kezdtem el gondolkodni. Szerintem ha hagyod enni, amíg akar, és utána hagy a másiknak, akkor az nem lehet gond rá nézve, hisz ha kellett volna neki több, akkor többet evett volna. Hosszútávon meg biztos be fog állni a dolog arra, hogy egy mell egy gyerek egyszerre.

Az ikrek különrakásás dologról. Amikor tudtam, hogy kétpetéjűek, onnantól reménykedtem benne, hogy kétneműek is lesznek, hisz ha már azt az "előnyt" elvesztették, hogy tök egyformák legyenek, akkor inkább legyen is-is. Így nekem tényleg könnyebb dolgom van, öltöztetve sincsenek annyira egyformán (örökölnek is cuccokat, úgyhogy alig veszek, így végképp ritka, ha egyformát). Oviban nekem egyelőre egy csoportba járnak. Amikor valamelyik beteg volt, és csak egyikük volt bent, hát volt mindenféle. Volt, hogy azzal fogadott az óvónő, hogy a Gergő teljesen felszabadult volt Ilcsi nélkül, sokkal kezdeményezőbb stb. De fogadtak azzal is,h ogy teljesen elveszett volt nélküle.
MOst nyár óta külön szobában vannak, a fiam a nagyobbik fiammal lakik együtt, a leányzó meg kapott egy külön lányszobát. Mivel ott van Bálint is, azért otthon messze nem alakult ki, hogy nagyon együtt legyenek. Teljesen változó, hogy hol a fiúk játszanak együtt, hol a kisebbek, hol meg a nagyfiam és a lányom. Bár mostanában már a leggyakoribb a fiú-lány szétválás.

Annyiból mindenképp jobb az egy ovi, osztály, hogy egyfelé kell a szülőnek rohangászni (szülői, különprogram, érte menés stb), a szempont nem is olyan elhanyagolható. Ezzel együtt figyelni kell a különbségekre, és a szerint íratni majd emeltóraszámos (specis) osztályba, különórákra stb. (nekem most könnyű, a lányom tornázni jár, a fiam meg focizni)
Írtam a neten egy másik helyen egy ikres anyukának, akinek állítólag 8 éves lányai vannak, és szívesen válaszol, de eddig jó egy hónapja nem kaptam választ...

A fejlődésük természetesen tök különböző lehet, nálunk is voltak nagy eltérések is. Gergő indult be hamarabb, az arca is neki kezdett értelmesebb lenni előbb, és a mozgásfejlődésben is ő vezetett. Viszont beszélni Ilcsi sokkal előbb beszélt.
Egymás felfedezése: nekem egy ágyban aludtak, keresztben. Ha Gergő felébredt éjjel, és nem mentünk érte elég gyorsan, akkor úgy találtuk, hogy teljesen "odamászott" Ilcsihez. Szerintem már akkor megnyugtatta a közelsége, emlékezett rá, stb.
Amúgy egy jódarabig inkább csak eljátszottak egymás mellett, inkább már 1 másfél 2 évesen indultak be együtt.

Elkényeztetéstől ne félj, tényleg nem lehet ebben a korban elkényeztetni őket, az meg jó, ha sokat tudsz velük foglalkozni. Az szerencse hogy sokat van segítséged, nekem is volt, baromi fontos, sokkal könnyebb addig. (egyszerűen kevés az ember két keze sokszor)

Remélem mindenre válaszoltam, mesélj még nekünk, ha akad egy kis időd, nem untatsz bennünket!
Szia:
Ildi
Pethes ILdikó
 


Sziasztok !

Nekem ugyebár van 2 lányom, akik lassan 3 évesek lesznek. Hasonló helyzetü anyukát keresek.
Nagyon sokat "nyüszörögnek". Nagyon gyakran összekapnak, nagy sivalkodás, egymás bántása stb. Én meg nem tudok igazságot tenni. Hol az egyiket vigasztalom, hol a másikat. Persze van sok gyönyörü pillanat, amikor puszi-pajtások és nagyon szépen játszanak együtt. Csak azok a fergeteges viaskodások....néha nagyon nehéz türelemmel elviselni és megvigasztalni öket.

Van-e valakinek hasonló tapasztalata?
Üdv, Andi
Andi
 


Sára!

Hogy vagytok? Hol tartanak a lányok a fejlödésben?
Üdvözlettel, Andi
Andi
 


Sára!
Mi alapján gondolod, hogy egypetéjüek?
Andi
Andi
 


Andi!

A lányok között a viaskodás ebben az életkorban szerintem szinte törvényszerűen bekövetkezik. Nekem mondjuk az ikrek kevesebbet vitáznak, mint a lányom a nagyfiammal. Szóval ez egy általános dolog, minden tesópárban előbb-utóbb ilyen korba kerülnek. Mi most a leányzót küába lakoltattuk, de ez sem az igazi megoldás, Bálint direkt szekálja. Ilcsi meg lány módra nyafog is kellően.
Tuti módszer nincs szerintem, de ha valaki tud, el ne titkolja!
ILdi
Pethes ILdikó
 


Na látom írtam szépen. Szóval külön szobába lakoltattuk Ilcsit.
Ildi
Pethes Ildikó
 


Sziasztok!
Végre van újra gépem, úgyhogy ha hagynak időt a lányok akkor újra tudok internetezni. (Ne haragudj Ildi, de ezért nem reagáltam arra, amit írtál) Az utóbbi héten lett volna időm, mert rengeteget aludtak napközben, még főzni is volt időm. Persze így időnként az éjszaka látja kárát. Pénteken éjszaka például hajnali négyig nem aludt egyszerre 5 percnél többet a két lány, és teleraktak jónéhány pelenkát, body-t, újraöltözés stb., nem bírtak aludni se ringatással, se sírással, evéssel és anélkül sem, de ez azért elég extrém. (Állítólag a telehold is nagyon megbolondíthatja a babákat, lehet, hogy ez volt az oka)


Ildi, köszi, hogy utánanéztél a mennyiségeknek, bár mostanában kevésbé aggódok a tej miatt, azért jó látni, hogy Nálatok is hasonló volt a helyzet. Persze mindig, amikor már hátradőlnék, akkor jön egy olyan este, amikor nagyon drukkolok, hogy Julka ne jöjjön rá túl hamar, hogy kevés volt neki a 80, és kiegészítést akarjon, hanem inkább rendes időben a következő étkezésnél egyen többet, mert Hannának oda kellett adni Julka maradékát, hogy egyáltalán el tudjon aludni. Persze nem így történt, Hanna meg ugyan már jól lakott, de valamiért nem bírt már megint önállóan elaludni. (Persze most először egyedül voltam késő este. Úgyhogy egy darabig húztam az időt, hogy legalább valami termelődjön, aztán leültem az ágyunkra Julkát mellre tettem, Hannát meg a lábamra tettem és úgy rázogattam közben. Aztán sokadik kísérletre sikerült leraknom Hannát, és akkor magam mellé véve Julkát, már aludhattam végre, ő meg gondolom vagy jól lakott előbb utóbb, vagy belefáradt, de csöndben elaludt. Mostanában kezdik már kicsit ritkítani az étkezéseket. Julka tegnap fel sem kelt éjszaka. 10-kor evett este, aztán meg reggel hatkor, de ez azért csak a nagyon sima napokon működik. Most megint mintha nőtt volna az igényük, az alkalmazkodás meg kicsit nehézkes (főleg megint csak a jobb oldalamat illetően, Hanna nem is hízott úgy mint eddig, már 400 g-ra nőtt a különbség köztük) úgyhogy most próbálkozok mindenféle bűvészkedéssel, homeopátiás bogyókkal, meg állítólag az árpának a leve is jó, azt is kipróbálom, ha sikerül árpapelyhet beszereznem. Most kb 600, illetve 700 g körül szoktak enni, ha van annyi, bár nem mindig mérem.

Andi!
Lehet, hogy rosszul írtam, de nem egy-, hanem kétpetéjűek. Annyira különbözőek, hogy szerintem teljesen egyértelmű, és persze két burok, illetve két méhlepény volt. A Tieid egypetéjűek ugye? Neked mikor kezdték el észrevenni egymást, és mikor kezdtek el „foglalkozni” egymással, ez alatt azt értem, hogy bámulni egymást vagy hangocskákat kiadni? Nálunk Julka (15-én voltak két hónaposak, de ezt az üzenetet már legalább három hete írom, szinte soronként, mert mindig közbejön valami), szóval ő a szemlélődőbb. Egész hosszan el nézelődik és „szövegel” bizonyos képeknek, meg embereknek. És múltkor elég erőteljesen nézte Hannát is. Hanna nem egy szemlélődős típus, nem sokat van el önállóan, meg sokszor azt is nehéz kitalálni, hogy mit néz, meg vele nehéz szemkontaktusba kerülni, mert nagyon izgága. Azért mostanában már végre időnként ő is határozottan ránk néz és vigyorog. Mozgásban viszont ő sokkal ügyesebb. Kis pici, de erős baba. Julkával kellett is mindenfelé mennünk, és tornáztatnom kell, mert még mindig alig emeli a fejét hasonfekvésben, igaz alig feküdt úgy, mert mindig utálták. A Te lányaid mennyire különböző módon fejlődtek?

Korábban az archívban emlékszem volt téma, hogy nem megy a kakilás. Szerintetek meddig lehet hagyni, hogy önállóan próbálkozzanak sikertelenül? Változatlanul csak anyatejet kapnak. Nekünk 48 óra elteltével glicerin kúpot javasolt a gyerekorvos, de szerintem nálunk 48 órán belül nem igazán történik semmi. (A pocak masszázzsal próbálkozom, de nem használ)

Szerintetek teljesen normális az, ha egy két hónapos baba, napi összesen maximum fél óránál többet nem bír önállóan sírás nélkül eltölteni, és ennél csak egy kicsit többet simán ölbe véve, de intenzívebb ringatás, táncolás, ugrándozás nélkül? Igaz lehet, hogy még elég sokat írhatok a hasfájás számlájára. Sokan bíztatnak a haromhónapos kor elérésével, hogy akkor elmúlik a hasfájós korszak. Tényleg ilyen vízválasztó a három hónap körüli kor?

Egyébként jól elvagyunk, egyre inkább úgy gondolom, hogy klassz dolog ez az ikerség mármint sok plusz aranyos dolog van (nagyon érdekes, hogy két ilyen picúr is mennyire más személyiség), csak azt gondolom, hogy egyelőre nekik nem sok jó származik ebből. Szerencsére reggel nem egy időben kelnek, jó lenne, ha ez így maradna, mert akkor legalább elég kiadósan tudok foglalkozni külön-külön velük.

Nektek a pocakbeli személyiség (itt persze csak izgágaságra, aktivitásra gondolok), illetve a néhány hónapos és aztán a későbbi, mennyire volt-van
összhangban.
Na elküldöm most már az üzenetet, mert megint mennem kell. Várom, hogy írjatok, olvasni azért jobban van időm, persze gondolom Nektek is.

Sára
Sára
 


Szia Sára!

A három hónapos kor sokaknak tényleg vízválasztó, de olyan babák is vannak, akiknél abszolűt nem (pl. az én nagy fiam). Viszont 3-4-5-6 hónaposan egyre inkább képesek önállóan is lekötni magukat, nézelődnek, tárgyakat fognak stb. egyre könnyebb velük. (ilyenkor nagyon jó szolgálatot tesz az ágy fölé belógatott játék pl.).
A kakit illetően: anyatejes babánál lehet annyira jól felszívódó a tápanyag, hogy több (3-4-5-6) napig sincs széklete. Lányom volt ilyen, 5-6 naponként kakilt! (ugyanakkor a fiam naponta, ugyanazon tej mellett...) Szóval szerintem a 2 naponta kakilást glicerin kúppal támogatva szerintem nem kéne erőltetni. A kérdés inkább az,hogy amikor kakil, akkor az kemény, nehezen jön, avagy puha és könnyen ki tudja nyomni? Mert ha ez utóbbi van (és pl. a lányomnál a 6. napon is szép pépes kaki jött), akkor szerintem nem kell beavatkozni.

Te tudod, hogy melyikük milyen volt a pocakban? Tényleg, nem emlékszem, lehet, hogy írtad, normál szülésed volt, vagy császár?
Én nem tudtam egyértelműen megmondani, vajon melyiküket érzem mozogni a pocakban. Viszont azt tudom, mindhárom gyerekemre, hogy az első napok-hetekre jellemző személyiség meglepően maradandó, meghatározó (?) ez talán nem a legjobb szó. De az enyémek sok tekintetben most is olyanok , mint kisbabának voltak (pl. kitartás, hakapesziség, akaratosság, sőt mozgékonyságban is)

Sokat kérded, mikor veszik egymást észre. Te miket látsz most ilyen téren a lányaidnál? Megnyugtatja esetleg őket, ha egymás mellett vannak? Vagy inkább csak zavarják egymást?

Gratulálok az eddigi tejügyi helyzethez, továbbra is sok kitartást kívánok!

Szia:
ILdi
Pethes Ildikó
 


Sziasztok! Szia Sára!

Biztos már vaksi voltam a fáradtságtól, én írtam rosszul, Te azt írtad, hogy kétpetéjüek. Az én lányaim szerintem egypetéjüek, de nem 100%, majdcsak kiderül, de a lényegen úgysem változtat.

Azt még talán nem is írtam, hogy nekem is van egy Júliám és ök is "hasfájósak" voltak, kb. 3 hónapos koruk körül ez el is múlt. Lassan Nálatok is letelik ez a büvös idöszak!?

Egymást ugyanakkor kezdték el nézegetni, amikor bármi mást. Aranyosak voltak nagyon, amikor az elsö kis fogásoknál, kúszásoknál egymásba gabajodtak.

Andi
Andi
 


Sziasztok!

Gondolom, most sem fogok sokáig írni, mert épp levegőzés van, de mivel nincs erkélyünk csak egy külső folyosó, nyitva az ajtó és két percenként megyek ki nézni őket Hanna éppen szopik beraktam hordozó kendőbe így van két szabad kezem. Illetve most már bealudt és horkol. Ő annyira nem babás, inkább mint egy kis manó. Iszonyú pofikat tud vágni, a hangja fülrepesztő amikor ordít, és olyan hangocskákat ad ki időnként, mint egy 80 éves vénember. Jókat szórakozunk rajta. Julka sokkal inkább olyan, mint ahogy az ember elképzel egy babát.

Azért kérdezgetem ennyit, hogy mit szólnak egymáshoz, mert nálunk nem látom a nagy lelkesedést. Egyelőre egy ágyban vannak itt is, illetve inkább voltak, mert mostanában nappal legalább az egyikük a nagyágyon van a nappaliban( itt van az egyik kiságy, de már nem igen férnek el ketten, a másik ahol alszunk, abban még elférnek, de ott ébren ritkán vannak, aludni is sajnos alig mind a ketten). Amint írtam Julka néha nézegeti Hannát. Hanna leginkább üvölteni szokott, ha Julka túl közel van, meg néha vigyorgott, amikor Julka elkezdett sírni, de nem sokszor vannak így, úgyhogy biztos csak véletlen egybeesés volt (remélem). Alapvetően elég közömböseknek tűnnek. Egyszer a nagy kaszálásban Hanna bekapta Julkának a kezét, és azt szopizta, az nagyon aranyos volt. Egyébként eléggé tartok attól, hogy veszekedősek lesznek (legalábbis azt mondják az ikrek még sokszor rosszabbak, mind két sima testvér). Tudom, hogy bizonyos szintig normális, meg remélem majd hozzáedződök, mert azt nagyon rosszul viselem, amikor a két kishugom izélgeti egymást.


Nagyon szerencsénk volt mind a terhességgel, mind a szüléssel. Akkora élmény volt (nehéz lesz megállnom, hogy ne írjak túl sokat), utána viszont elég nehezen szedtem össze magam. Imádtam terhes lenni, amint elkezdett kicsit gömbölyödni a hasam (az első két hét gyerekágyban sokszor visszakívántam őket oda), négy hetet kellett feküdnöm otthon a 36-dik hétig (még a fekvés is tetszett), utána meg mondta az orvos, hogy most már jó lenne, ha jönnének, úgyhogy sétáljak tornázzak. Aztán pont betöltöttük a 37 hetet, reggel voltam ctg-n, és épp fejtegettem az orvosnak, hogy olyan jól érezzük magunkat, hogy nem tudom mitől születnének meg, aztán délután mehettem vissza, mert elfojt a magzatvíz. 4 óra múlva meg is voltak, fejjel feküdt mind a kettő, másként nem engedtek volna próbálkozni, itt nem csak az A babára volt kikötés. Nekem egyes szülésről nincs tapasztalatom(Andi, Neked van mindkettő, ugye?) , de azt gondolom tényleg sokkal könnyebb két picit, mint egy nagyobbat. Az első alig volt 2,3 kg, a másodikat meg már semmi megszülni. A varrást annál rosszabbul viseltem, főleg hogy elvitték őket megyfigyelni, meg melegíteni, így baba sem volt közben. (Azt hiszem jobban fogok félni egy második egyes szüléstől!) Bár rettentően hiányoztak, meg rossz volt, hogy csak pár másodpercre láttam őket, és azt sem tudtam, hogy néznek ki, de nem sokat tudtam volna velük kezdeni aznap éjszaka, már ülésben iszonyúan szédültem. Aztán Julkát megkaptam másnap, Hannát meg következő nap a baba-mama szobába, addig meg nem is találkoztunk, mert egyszerűen nem bírtam felmenni az intenzívre egy emelettel feljebb, úgyhogy csak a férjem mesélt róluk.
Nektek hogy volt, veletek voltak a babák rögtön? Bár a Tieitek nagyobbak voltak. (Na nem sikerült keveset írni, pedig nagyon igyekeztem)

Ildi jó, hogy írod, hogy csak hat hónaposan forgolódott az első baba, mert Julkánál biztos fogok aggódni amiatt is, mert gondolom, ha már a fejemelés is nehezen megy akkor biztos az átfordulást sem fogja elsietni.

Ami a pocakbeli viselkedést illeti, a baloldal az első mozgásoktól kezdve aktívabb volt. Eleinte persze nem tudtam, hogy ez hány babától származik, de kb. a 30-dik héttől látva az ultrahangot, tudtam, hogy fejjel van mind a kettő, majdnem függőleges elválasztó burokkal, elég valószínű volt, hogy az egyértelműen baloldali mocorgás az a baloldali babához tartozik, a középsőket természetesen nem tudtam, hová tartozik. Meg a baloldal sokkal többet csuklott is. Ezért adtuk így a neveket, mert valahogy a Hanna jobban illett egy izgága babához, mint a Júlia. (Lehet, hogy csak az ismerősi kör mintája miatt)

Köszi a gratulációt a tejügyhöz bár nem tudom meddig lesz kitartás. Mindig halogatom, hogy kipróbáljam a tápszert kiegészítésként, hátha kevésbé lenne sírós Hanna, főleg esténként, de nem bírok kiigazodni rajta, mert sokszor akkor is ugyanúgy viselkedik, amikor eléggé meg vagyok győződve róla, hogy nem lehet éhes. A súlyával nincs különösebb gond, a minimum mindig megvan néha több is. A gyerekörvos szerint most már adhatnék krumplit vagy répát is, ha kell pótlás és tápszert meg nem akarok. A védőnő meg azt javasolta, hogy adjak egy kis almalevet, hátha attól lazább lesz a székletük. Egyelőre várakozok, meg kipróbálom majd a kamillateát. A cumisüveggel nincs gond, bár ritkán használják mióta nem nagyon látszik, hogy az édeskömény tea hatna a pocakfájásukra. Rájöttem (némi segítséggel), hogy azóta gond a kakilás, mióta vasat kapnak. Egyértelműen sűrűbb lett a széklet, persze most sem kemény, de én meg nem tudom ítélni, hogy mi sok egy ilyen picurka bélrendszernek. Ma Julka túl sokat visítozott tőle szokatlan módon, és miután négy napja nem kakilt, hőmérőztünk sikerrel, de én sem tartom jónak, hogy örökké besegítsünk. Nem tudom mit okozhat, ha túl sokáig várunk. Nehéz a döntés, főleg olyannak aki, abban sem bírt soha dönteni, hogy melyik filmet nézzük meg. (Remélem azért előbb-utóbb felnövök a felelősséghez is, a babák ellátását, azt nagyon szeretem csinálni)

Andi!
Te meg tudtad különböztetni, az éhen maradt és a hasfájós sírást mindkettőjüknél? Miért vagy hogyan kezdtél el tápszert adni nekik? Én látod állandóan dilemmázok.
A másik két gyerkőcöt hogy hívják?


Panniékról, Cicusékról nem tudtok semmit?

Írjatok! Aaz is érdekel, hogy mostanában mi van Nálatok a gyerkőcökkel, nem csak ami nekünk éppen aktuális.

Sára
Sára
 


Sziasztok!

Sára, továbbra is bíztatni szeretnélek, tej mellett és tápszer nélkül. Három hónap után a régi rendszer már adta az első adag főzeléket, krumplit , répát ilyenkor már fel tud dolgozni a szervezetük. A tápszerezést azért is érdemes elkerülni, mert az sokszor a szopási kedv rovására megy, és akkor a dolog pozitívan visszacsatolódik, egyre inkább több tápszer kell. Szerintem azokból amit leírtál, ti nem szorultok rá a tápszerre! Amíg a babák megfelelően gyarapodnak, addig elég nekik a tej!!! Ez ebben az irányban igaz, megfordítva viszont nem feltétlen, azaz a csökkenő gyarapodás nem feltétlen jele a kevés tejnek (lásd én az ikrekkel). Én az első babával úgy voltam, mindig határon éreztem a tej helyzetet (na ja, ő azóta is egy kis hakapeszi, most 7 évesen rendszeresen többet reggelizik pl. mint én), ezzel együtt halogattam az egyéb dolgok adását, amíg 4 hónaposan tényleg lecsökkent a gyarapodása. Előtte a gyümölcslé (reszelt alma leve) dolgot már kipróbáltam, szépen elfogadta, gyakoroltuk a kiskanalat vele. És amikor bekövetkezett, hogy 2*2 hét alatt alig gyarapodtunk, akkor kezdtem el, és már nem tápszert, hanem a főzeléket. Így a tej mennyisége nem csökkent lényegesen, a kaja meg több lett.

A veszekedésekről. Nekünk a nagyfiam és a lányom között indult a dolog igazán kb. egy éve. Az ikrek között meg kb. mostanában. Legújabban olyanokon, hogy ki meséljen el valamit ami az oviban volt, azaz amit ők mindketten egyformán ismernek. Már amikor, mert ha meg nem ugyanúgy emlékeznek rá, akkor azon vitáznak. Ime a nagy hátránya annak, ha egy csoportban vannak oviban. (de a kétféle sztoriból ált. összeáll valami valóságkép). De tény, keményen össze tudnak kapni rajta. Kisebb korukban jobban megvoltak egymással, és nem tudom, most is alapvetően nem-é a fiú-lány ellentét a fő bajuk.

Mifelénk ebben a korban már nem történik túl gyakran sok érdekesség, nekem másfél év múlvára az lesz már a nagy kérdés, hogy egy osztályba vagy kettőbe menjenek a suliban.

A mozgásfejlődésben óriási eltérések vannak úgy nagy általánosságban, és leginkább a babák saját képességeihez, temperamentumához, esetleg a külső tényezőkhöz lehet csak mérni a dolgot, az egyéb gyerekekhez nem. Pl ez a fejtartás is egy őrülten nagy szórással levő dolog, mert eme 6 hónaposan hasra fordult nagy és erős fiam első napoktól kezdve egész jól tartotta a fejét, 6 hónaposan megállt (erőnléti szempontból, nem egyensúlyozásilag) a lábán, de nem tudott hasrafordulni. A mászást meg szinte kihagyta. Bezzeg a kisebb fiam. Az egész gyerek egy évesen alig volt több 8 kg-nál, de 11 hónaposan ment. Ma meg 15 kg, látszólag pici (na ezen vesztek össze, hogy hányadik volt az oviban a sorban. Gergő szerint a második legkisebb, Ilcsi szerint meg a harmadik legkisebb), viszont piszok erős.

Na, én meséltem most magunkról is, nem panaszkodhattok.

Ja, most olvastam, a metró újságban volt a múltkori 4 ikerpár egy nap alatt ugyanazon kórházban eset kapcsán egy összeállítás. Itt volt egy anyuka, aki szült egy fiú ikerpárt, majd 20 hónappal később újra ikreket, ezúttal lányokat. Nem semmi mi? Mit szólnátok hozzá, ha újabb terhességből újra ikreitek lennének? Vágynátok rá, hogy legyenek újra? Ha valaki meg tudná előre mondani, hogy azok lesznek, vállalnátok újabb terhességet (azaz még plusz 2 baba vagy több egy se?)? (képzeljétek, a férjem a minap azt álmodta, hogy terhes vagyok és épp szülök, normál úton (nekem császár volt az ikrek), és két fiút! méghozzá két vasgyúrót! Na szép, mi?)
Ja, ugyanezen eset kapcsán: amikor én szültem (SOTE I), akkor is 2 vagy 3 nap alatt szültünk sorra ikresek, pedig volt közte 32 hetes meg 38 hetes is, összesen 11 baba, 5 mamától. Oké, hogy itt az ikrek eleve sűrűbben vannak, a kórház centrum volta miatt, de azért nekik sem szokott egyszerre lenni ennyi. Lehet, hogy több hasonló eset is van? Lehet, hogy van valami külső véletlen is, vagy ez csak ugyanaz, mint ahogy a frontok stb. a normál szüléseket is egyenetlenné (időben) teszik?

Sziasztok:
Ildi
Pethes Ildikó
 


Sziasztok!

Nagyon regota olvaslak Titeket! Bar nincsennek ikreim, megis nagyon erdekel ez a tema. A mi csaldunkban ( a ferjemeben es az enyemben is ) nagyon sok iker gyerek volt es van. Nekem is van iker testverem.
Kedves Sara!
Aggodsz, hogy sokat fognak veszekedni a lanyaid. Szeretnelek megnyugtatni, hogy nem tobbet, mint akarmelyik ket testver. Most meg kicsik, hogy egymast "felfogjak", majd kesobb. Nekem most a legjobb baratom az ikertestverem. Mi mindig szamithattunk egymasra. Minden csinytevest egyutt csinaltunk, majd egyutt orultunk az eredmenynek. Persze egy ido utan kulon utakon jartunk, de viszont annal jobb volt talalkozni ujra. En ugy erzem, hogy egy ikertestver sokkal tobbet nyujt, mint egy par evvel idosebb, vagy fiatalabb testver.

A csaladunkban van egy majdnem egyeves fiu ikerpar. Nekem egyeves lanyom van. Egy het kulonbseggel szulettek, igy nagyon jol lehetett latni a mozgasfejlodesbeli kulonbsegeket. Az ikrek hat honapos korukban tanultak meg csak hasrol hatra fordulni, de mar 11 honaposan jartak. Mig a lanyom ot honaposan vegiggurulta a lakast, onalloan kozlekedett az o sajatos technikajaval, meg csak most varjuk, hogy megtegye onalloan az elso lepeseket. Hatalmas kulonbsegek vannak.

Ildi!
Nem tanacsot szeretnek adni Neked, mert szerintem kialakult nezeted van, hogy egy- vagy kulon osztalyba irasd-e gyerekeket. Mi egy osztalyba jartunk. Most nagyon azt az elvet valljak, hogy az a jo, ha kulon osztalyba jarnak. Egyet ertek ( onallo szemelyiseg kialakitasat csak elosegiti, mig ha mindig egyutt vannak, akkor kettejuk kozott mindig lesz egy szoszolo, a masik egy kicsit el lesz nyomva), de neha ezt nehez megvalositani, foleg ha abban az iskolaban, amit kiszemeltunk, csak egy osztaly van egy evfolyamon. Felnott fejjel azt mondom, hogy nem volt gond nalunk, hogy 18 eves korunkig egy osztalyba jartunk. Tehat, szerintem, ha nehezen oldhato meg, nem kell eroltetni a dolgot.

A fiuikrek anyukajat nagyon nyugtalanitja, hogy netan az ikrek kesobb szolalnak meg, mint az atlag. Olvasta, hogy az iker gyerekek kialakitanak valamilyen sajatsagos nyelvezetet egymassal, igy a kulvilaggal kesobb kezdenek el beszelni. Illetve az ikrek koreben sokkal tobb a beszedhibas. Ezert mar egy logopedussal is beszeltek, pedig meg nincsennek egy evesek az ikrek. Ti hogy latjatok? Ildi! Nalatok ez hogy volt? Ez tenyleg valos problema az iker gyerekeknel?

Alma.
alma
 


Szia Alma!

Nagyon örülök, hogy végre valaki igazán érintett is került közénk, hisz te sok dologban pont azt tudod, amit mi nem, és azzal, hogy a másik oldalról ismered a dolgokat, sok mindent más szemmel is meg tudsz nekünk világítani.

Ami a beszédkérdést illeti. Én nem észleltem az ikreimnél saját nyelv kialakulását, ennek talán oka, hogy ők a nagytesójukkal végig az adott időszakban együtt voltak, azaz nem csak kettesben, és a nagy pedig akkor már szépen beszélt. Ezzel együtt a fiamnál volt egyfajta ő-ő szintű külön beszéd, amivel szinte mindent amit akart kigagyogott, de ez csak az övé volt. Ugyanakkor az első gyermekemhez képest mindketten későn kezdtek el beszélni, lányom másfél-két éves kora között, fiam két és fél évesen!
Véleményem szerint az ikernyelv stb. dologban az számíthat, hogy mennyit vannak kettesben, ill. mennyi idő jut a szülőknek rájuk, mennyit tudnak foglalkozni velük. Azaz inkább amiatt beszélnek később, hogy nem jut rájuk annyi idő. Az én tudat, az én és a mi különbsége nálunk egyáltalán nem okozott gondot.
A beszédhiba: nem tudom, hogy ikerjelenség-e, vagy szintén csak a mennyi idő jut rá, hogy csak vele foglalkozzunk problémája. Tény, első fiam gyönyörűen megtanult beszélni, most már elsős, sose szorult logopédiára, és a r hangon kívűl mást direktben otthon sem gyakoroltunk vele.
Az ikrek: lányom 2 évesen a tutoricából eljutott a kukoricáig, majd a susogók keverése maradt, r-je van, viszont a zs pl. még ma is gond. fiam 3 évesen úgy ment oviba, hogy rettegtem, hogy nem fogják megérteni mit akar. (megértették, az óvónők ebből a szempontból fantasztikusak tudnak lenni) Utána vettem Montágh Imre Mondd ki szépen könyvet, abból tanulta a k, g hangokat. Most a susogók vannak soron, több-kevesebb sikerrel.
Azaz őnekik nem ment olyan simán a beszéd, mint az egyedül levő nagyobbnak, ezzel együtt egyelőre nem férnek be az oviba a logopédushoz, és a középső csoportosok közül nem is ők a legrosszabbak. Van ott egyke is bőven, aki nem beszél még úgy se, mint ők.
Én azt tudnám neki is javasolni, hogy próbáljon meg külön-külön beszélgetni velük, és rengeteget olvasni nekik (nálunk ez nagy különbség volt, az első legénynél még volt türelmünk-időnk egy-másfél órát egyhuzamban olvasni neki).

Az iskolával kapcsolatos gondolataidnak nagyon örültem. Még nem igazán tudom, hogy legyen majd, de szülőként sokkal kényelmesebbnek tűnik, ha együtt maradnak. Nem tudom, emlékszel-e saját kiskorodból a következőkre: Ha sokat együtt vannak, és aztán valamiért külön kerülnek: mennyire hiányzik a másik? Mennyire érezted magad elveszettnek a testvéred nélkül? (pl. betegségnél, nyaralásnál) Hasonlítgattak benneteket egymáshoz? (ezt most az iskolai teljesítményben értem) (na neki mért van már 10 ötöse, neked mért nincs, stb.) Mennyire általános az összetartás? Ill. milyen korban? (nekem ők fiú-lány, talán ezért, de itthon nem nagyon tartanak össze egyelőre)
Hú, még biztos lesznek kérdéseim hozzád, most hirtelen ennyi.
Ildi
Pethes Ildikó
 


Szia Ildi!

Eloszor is bocsanat, hogy ilyen keson valaszolok! Szinte lehetetlen mostanaban a gep ele ulnom. Nem mintha nem lenne idom, egyszeruen a lanyom nem engedi, idejon es kikapcsolja a gepet vagy sir. Kesz terrorista. A ferjem meg megjegyzi, hogy mar megint a gep elott ulsz.

Nehez dolgokat kerdezel! Regen volt, de szivesen meselek.
Sokat voltunk egyutt altalanos iskolas korunkban. Ugyanarra a szakkore jartunk, ugyanazokra a kulonorakra es egy csapatban kosaraztunk. Ennek ellenere mas lett az erdeklodesi korunk es ez mar ekkor meglatszott. Egyikunk ebbol volt jo, a masikunk pedig amabbol. Nem hasonlitottak ossze minket. Nem emlekszem, hogy ilyen lett volna. Mindkettonknek megvolt a sikerelmenye, es talan fontos volt az is, hogy sok sikert egyutt ertunk el, kozosen ( kozos fellepesek koncerteken).
Voltak allando barataink, akikkel mindennap egyutt mentunk iskolaba es osztalytarsak is voltunk. Igy ha valamelyikonk beteg volt, nem erezte magat egyedul a masik. Elveszetnek nem ereztuk magunkat a masik nelkul ilyenkor, pedig tenyleg mindig mindent egyszerre es egyutt csinaltunk.
Osszetartas kint, tehat nem a csaladi kornyezetben nagy volt. Otthon persze mi is veszekedtunk. Nem tudom mennyit, nekem igy utolag nem ugy tunik, hogy sokat.
Nekem az a velemenyem, hogy a szulok befolyasolni tudjak nagy mertekben ezeket a dolgokat.
Mint irtam, fontosnak tartom a kulon-kulon elert sikereket ( fel kell tudni fedezni mindket gyerek erosseget es abban biztatni, hogy ott erjen el eredmenyeket), de viszont az egyutt elerteket is. Abban az esetben pedig meg jobban fontosnak tartom az egyutt elert sikereket, amikor ket nem egynemu ikerparrol van szo. A kozos sikerek az osszetartozast, osszetartast nagyon erositik.
Voltak fiu-lany ikertanitvanyaim. Egy osztalyba jartak. Mindkettonek megvolt a kulon kis barati kore. Szinte nem is torodtek egymassal az iskolaban. En csak annyi ellentetet vettem eszre koztuk, ami a nemi kulonbsegekbol adodtak. Kialltak egymas mellett, ha kellet, megvedtek a masikat.
Persze otthon ok is veszekedtek. De az az otthoni kornyezet volt. Szerintem, ha a Te ikreid olyan helyzetbe kerulnenek a kulvilagban, ahol nem vagy ott, meg kell egymast vedeniuk, kiallnanak majd egymas mellett. Termeszetes, hogy koztuk nincs az a nagy osszetartozas, mint ket egynemu ikerparnal.
En ugy erzem, hogy a fiu-lany ikreknel nagyobb gond lehet az iskolai eredmeny osszehasonlitgatasa. A fiuk sokkal lasabban ernek, kesobb erik meg bennuk a felelossegtudat. A kislany mindent rendesen, rendben megcsinal, a kisfiu nem tartja fontosnak, hogy preciz legyen. Hajlamosak a fiuk a feluletes tanulasra, talan a lanyok kitartobbak kisiskolas korban. Es ez az eredmenyeiken is meglatszik altalaban. Ebbol adodhatnak nagyobb eredmenybeli kulonbsegek, amit a szulo akarva, akaratlanul persze felro a kisfiu nak.

Alma.
Alma
 


Sziasztok !

Régen nem jártam erre, örömmel olvastam a fejleményeket.

Sára! Szerintem NE tápszerezz, ha nem muszáj! Én is inkább csak szoptattam volna öket. Nálam olyan helyzet lakult ki, hogy az egyik mellemböl a tej helyett vér jött (a csatornából, de késöbb kitisztult), a másikon kirepedt a mellbimbóm (nem csak kisebesedett, az egy dolog), és nem tudott gyógyulni, mert szoptatáskor mindig szétnyílt a már kezdödö heg... Nem volt kellemes. Már szinte az elejétöl kaptak pótlásként tápszert, aztán ez így is maradt. Szopiztak is kb. 8-9 hónapos korukig.
A kisfiam most 7 hónapos (egyébként Márton, másik lányom pedig Laura)szinte kizárólag szopik (most próbálkozunk fözelékkel) és szépen fejlödik. Félévesen 8,80kg volt azóta mászik, most 7 hónaposan feláll, kapaszkodva oldalazik.
Szerintem egyébként a fejlödési fokozatokból ne csinálj problémát és ne aggódj, hogy még ezt vagy azt nem csinálják. Majd fogják. Biztosan Te is hallottál mindenféle történetet, de olyan nagy szórások fordulhatnak elö, mégis nagyobb korukra össze érnek a különbözöen fejlödött gyerekek. Nálatok, a kétpetéjüség miatt, valószínüleg nem egyszerre fognak fejlödni, de ez nem jelent semmi rosszat, attól még lehetnek nagyon ügyes, jó emberkék.
A mi ismerösi körünkben pl. az én lányaim mozgásban ügyesen fejlödtek, de beszédben, mondókázásban le vannak maradva, pedig szoktam olvasni nekik sokat, meg házimunka közben is mondokázok, énekelek. (1,5 órát ki sem bírnának még egyszerre, hogy csak üljenek és mesét hallgassanak.) Nemrég olvastam, ez genetikai adottságtól is függ, mint a többi fejlödés is. (Bocs, hogy kicsit összevissza írok.))

Hasfájósság: Ha ettek, elfordultak az ételtöl és vigasztalhatatlanul sírtak, szerintem akkor hasfájósak voltak. Bár már szerintem ez Titeket nem érint.

Alma!
Nagyon örülök, hogy bekapcsolódtál! Kérlek osszad meg velünk a jó kis tapasztalataidat. (meg a "rosszat" is:)) Neked ugye lány az ikertestvérded?

Üdvözlettel, Andi
Andi
 


Sziasztok!
Jó rég írtam már, pedig úgy tûnik egyre könnyebb a dolgom, gondolom egyelõre, amíg azért kellõképpen helyhez kötöttek. Úgy tûnik nagyjából eltûnt a hasfájás, ha nem is nyomtalanul.

Ildi!
Köszi a bíztatást tejügyben, továbbra is csak azt kapnak, persze egy kicsikét szinte mindig lehetne több, de most már beletörõdtem, hogy két-három nap ok, két-három nap meg esténként kicsit kevés. Nem tudom, fejés nélkül lehet egyáltalán stabilan megfelelni a tejigénynek? Egyszer kipróbáltuk a tápszert, mert kíváncsi voltam, hogy tényleg nem az éhség miatt van-e Hannának elalvás gondja. Jól benyakalták kiskanállal, ízlett nekik piszkosul, de aztán kezdõdött ugyanaz a mûsor, mint tápszer nélkül, úgyhogy úgy döntöttem, három hónapos korig nem változtatok, ha nincs gond a gyarapodással. Másfél hete betöltötték, egyelõre csak almalét kóstoltattam velük, attól nagyon el voltak ragadtatva. A kaki gond nem szûnt meg, még hatodik napon sem kakiltak maguktól mostanában, csak a hõmérõvel (hiába függesztettük fel a vasat), úgyhogy most emelt adagban kapnak ilyen tejcukros szirupot, meg is lett az eredménye úgyhogy kicsit csökkentem. Nem tudom melyikkel ártok kevesebbet, ha adom nekik rendszeresen ezt a vackot, vagy ha elkezdjük komolyabban a gyümölcsözést.
A doktornénink inkább a szirupot támogatja, és hathónapos korig csak anyatej, amíg van elég.
Az almalé nálatok hogyan hatott, fogott vagy hajtott?
Ha pótolnunk kellene szerintetek, hogyan adjam a fõzeléket, hogy ne csökkenjen a tejem?
Mert este szokott csak kevés lenni, akkor, meg gondolom nem nagyon kéne nekiállni fõzelékezni. Adjak délben, és fejjem le amit akkor nem szívnak ki és azt adjam este?

A körkérdésedre válaszolva (egyébként én is ott szültem, ahol Te), bár még csak az ikerterhesség, szülés, és az elsõ három hónap tapasztalata alapján nyilatkozhatok, szívesen kipróbálnám a szimpla babát, (bár néha olyan érzésem van, hogy akkor „hiányozna” valahogy a párja) de a dupla vagy semmibõl, biztos a duplát választanám, bár kevésbé lennék talán annyira nyugodt, mint most voltam a terhességet-szülést illetõen.
Valamelyik nap találkoztam egy féléves ikerpár (fiú-lány, és van egy két évvel idõsebb bátyjuk, mint Nálatok) anyukájával, náluk aztán nem gond a kissúly. A 36-dik hétre születtek programozott császárral, mert már túl nagyok voltak és majd szét pukkant az anyjuk, 3,5 kilóval születtek, és a kisfiú 3 hónaposan már 7 kilós volt. Képzeld a kislány meg nem szereti az anyatejet, csak akkor lehet vele megetetni, ha nagyon éhes, pedig bõven van tej. (Cumisüvegbõl sem kell neki igazán, úgyhogy nem a szopizásra lusta)

A súlynövekedés általában hasonló ütemû kell legyen a második három hónapban, mint az elsõ háromban? Ezt persze most csak elvben, átlagban kérdezem.

Alma!
Ti hol kosaraztatok? Én a BEAC-ban játszottam kb. 1985-1990 között, bár a termetem nem volt igazán ideális.

Nem rémlik, hogy írtad-e, Ti egy vagy két petéjûek vagytok, és mennyire hasonlítotok (vagy régebben hasonlítottatok) egymásra?

Mint a korábbi levelekbõl kiderült, nagyon izgatott a dolog, hogy mikor vesznek végre tudomást egymásról pozitív értelemben, na megtört a jég. Néhány nappal ezelõtt, amikor szemben egymással fogtuk õket, akkor sikerült szemkontaktust teremteniük, és nagy vigyorral, és gagyarászással fogadták egymást. Persze ez azóta is igen ritkán jön össze, mert legtöbbször nem egyszerre jön rájuk a kommunikálhatnék, és akkor az egyik hiába teszi ki a lelkét a másik tojik rá, de nagyon aranyosak voltak. Nagyjából ugyanez idõ óta kedvelik a tükörképüket is, csak ugye ott könnyebben összejön a dolog. Tényleg, mikortól szokták már tudni, hogy az õ maga a tükörben, nem csak valami nagyon szimpatikus kis haver?

Andi!
Jól megkínlódhattál így a szoptatással, még jó hogy sikerült egyenesbe jönnötök. Igazából én nem gondolom, hogy nagy gond lenne, ha tápszert is kapnak (mi mind a négyen tápszeren nõttünk fel és az átlagnál egészségesebbek vagyunk), csak inkább attól félek, ha egyszer elkezdjük a pótlást, akkor esetleg hamar elapad a tejem, mint az unokatesómnak is. ( A családunk nem túl nagy tejelõ, egyelõre rekordernek számítok, a több mint három hónappal)
Persze a kényelem sem utolsó. Bár együtt már nehezen szoptatom õket, mert annyit ficeregnek.
Nevek tekintetében elég hasonló lehet az ízlésünk. Nekem az öcsém Márton, csak emiatt nem merült fel fiú verzióként, és a Laura is nagyon tetszett. (Bár azt hiszem a Nevek iránti szimpátia mértéke sokszor függ az ismerõsi körben található viselõjüktõl is)

Lehet, hogy írtál már errõl korábban , de nem emlékszem. A Te lányaidnak van/volt sajátos közös nyelvük?

Na vége a szabadságomnak, írjatok!
Sára
Sára
 


Szia Sára!

Örülök, hogy sikerült újra gépközelbe jutnod! Tejügyben pedig további gratulációim!!
Almalé: jó kérdés. Anno, akkor nem tudom, nem volt feltûnõ különbség,illetve hamar követte egyéb, banán, krumplifõzelék, ezek pedig fogtak inkább. Most az almalé mint vízhajtó hatású jellemzõ nálunk, almakompót után nagy éjjeli WC-re mászkálások vannak.

A fõzelék: jónak tûnik az elképzelésed. Ezen plátói alapon szoktam néha gondolkodni, mert ugyebár a dél körülit szokták javasolni, mondván, hogy akkor még frissebb a baba, jobban fogadja az új dolgokat, és ha nem tetszik neki, és panaszt csinál, az sem éjjel jelentkezik. Viszont a tej általában estére kevés. Ez a lefejõsdi jó ötlet, csak fárasztó. Kettõt fõzelékezel plusz még eleinte ugyanezen evésnél szopnak is, azaz ez eleinte eleve duplájára növeli az evés idejét, plusz meg még fejni is utána? Nekem az jutott eszembe, ha újra itt tartanék, kipróbálnám úgy, hogy a lényegében teljesen átállított fõzelékes evés, délután, korai vacsi tájban legyen, és akkor van ideje estére elég tejnek összegyûlni, meg a sûrûbb kaja miatt kevésbé várható, hogy éjjel megéheznek. Persze ez is csak úgy menne, hogy elõtte napközben (evések után) ki kéne próbálni, izlik-e a kaja, meg nem okoz-e panaszt.
Ami most divat: szopi után adni a fõzeléket, és így nem elválasztás, hanem hozzátáplálás lesz belõle. És ilyenkor megmarad a napi 5 (6 stb) szopi, nem csökken jelentõsen a tej mennyisége. Más kérdés, hogy talán egy éhes baba jobban hajlandó bármit megenni, tehát akiknek gondjuk van vele, hogy nehezen fogadja el a fõzeléket, azoknál nem tudom, hogyan tud ez mûködni.

Ez az ikerpár, akikkel találkoztál, hát nem lehetett semmi, két akkora gyerek! Ez egyáltalán még egészséges dolog? Vagy a szülõk is eleve ilyen nagyobb darabok? (nekem még a szimpla baba is "csak" 5 hónaposan volt 7 kg, pedig rendes súllyal (3.75) született és mindig jó evõ volt)

A súlygyarapodás sok babánál lassul a második három hónapban. Alapelvként a 6 hónapos korra való születési súlyduplázást szokták tekinteni, erre mondják, hogy akkor már rendben van. Nekem az elsõ gyerek lényegében nem lassított, pontosabban elõbb lassított, de mint kiderült, akkor már igényelt komolyabb kaját, nekiállt fõzelékezni, félévesen már 4dl fõzeléket vágott be egyszerre, ezzel maradt neki a heti 20 dkg. Az ikrek is lassítottak, bár volt bõven tej. Megpróbáltam nekik is a fõzeléket, de náluk nem jött be, bár elfogadták, de attól sem híztak jobban. Úgyhogy ez nagyon egyéni. Annyiból érdemes talán kipróbáltatni, megkedveltetni a fõzelék és gyümölcsféléket, hogy amikor úgy érzed, éhesek maradtak, ott legyen kéznél az alternativa. De legjobb az anyatej továbbra is!!!

MÁs. Nem tudjátok, mi lehet Cicussal? Hónapokkal ezelõtt eltünt, ha jól emlékszem december közepére volt kiírva, figyelembe véve a dupla babát, lehet, hogy már meg is szült.
ILdi
Pethes Ildikó
 


Szia Ildi!

Nem egészen értem mi történt, illetve gondolom szerverváltás történt és nekem még a régire sikerült írnom, miután a "kedvencekből" nézelődtem és csodálkoztam is, hogy leült a babanet, szerencsére ugyanonnan még elértem az üzenetemet, úgyhogy elküldöm újra.

Jó sokáig nem volt időm íni, bár ma már olvasgattam kicsit a babanetet. Sajnálom, hogy nyáron még nem volt itthon internet amikor feküdnöm kellett, nem lennék így lemaradva a rengeteg info feldologozásában. Nem tudom meddig tudok írni, mert ugyan éjfél múlt, de a lányaim teljesen megkergültek. Hanni 3 hónapos kora óta végre egész jól el tudott aludni, s azóta csak Julkával volt gond, de pár napja ő sem alszik el vagy felébred. (Állítólag meleg front miatt is lehet, legalábbi s a hugaim is egész éjszaka kolbászoltak a saját és a szüleim szobája között) Julka egy darabig - felváltva a nővérét - csak a mellemen volt hajlandó egy-másfél órás szopizással elaludni, de most már ez sem segít. Fürdés után általában elalszik, de egy óra múlva fennt van és sír, ha a sötét szobában vagyunk, ha ég a villany, akkor egész jól eljátszik, ha mellette vagyunk, de azért sokkal érzékenyebb, mint napközben. Egyelőre fél 12 körül elalszik a sokadik vacsorája után, csak attól rettegek ennél már ne tolódjon ez az időpont későbbre.


A kajával most úgy állunk, hogy egyszer a fürdés előtt (a 4. és 5. szopi között) adok nekik gyümölcsöt. (Adnék főzeléket is, de a krumpli nem tetszik, a sütőtöktől meg mintha bőgős lenne Hanna, nem tudom az milyen a pocaknak)
Pedig jó lenne valami nem fogós kaja, ami azért laktat, mert a banántól azért a kaki mindig határeset vagy megint tejcukor kell. Van barackom lefagyasztva a hűtőben, ízlik is nekik nagyon de az max, egy hónapig elég,ha mindennap azt adok a banán mellé. Most már a ságarépás almát is adtam, az is ízlik (persze megint főleg Hannának), csak tudtommal az is fog. Nincs valami ötleted nem fogós , de laktató kajára. (Ajánlották a narancslét a banánba, de úgy tudom a citrusfélét mostanában egy éves kor alatt nem javasolják vagy az a kevés nem számít?) Egyébként most már látom, hogy a korábbi nem kakilás tényleg amiatt volt, hogy egyszerűen idő kellett ahhoz, hogy a megfelelő mennyiség összegyűljön az ingerhez. Más kérdés, hogy esetleg tényleg nem egészséges, ha 5-6 napig ott tanyázik a belükben a salakanyag, mégha nem is túl nagy mennyiség. Mikor elkezdtük az almát-banánt, akkor a korábbinál sokkal keményebb is minden gond nélkül kijött. Majd a következő gyereknél már talán okosabb leszek.
AMúgy híú remény volt, hogy majd végre kiigazodok Hannikán, ha nem lesz kérdés, hogy elég-e a tej. Korábban adtam már a háromórás kaja után is mást, ha sírt, de aztán, többször úgy tűnt, hogy túlette magaát. Az elején azért bőg, mert nem lapátolom elég gyorsan (egyelőre imád minmdent, ami édes jellegű), később meg már a falat közben bőgött, gomdolom már túl sok volt. Az útóbbi két hétben mintha megint sokkal jobbna lenne tejem(fogalmam sincs mitől), úgyhogy csak egyszer adok mást, a többi evésnél legtöbbször el lehet terelni a figyelmét egy kis szórakozással, hogy vége a szopizásnak, ha meg nagyon reklamál akkor kicsit "csórunk" Julkáéból, mégiscsak ő a nagyobb darab(már 60 dkg van köztük) Neked sosem ették túl magukat?

Döntöttél már iskolaügyben? Nekem a kisebbik hugom most megy szeptemberben suliba. Nektek van még egy évetek ugye, vagy rosszul emlékszem? Te nem gondolkottál Waldorf(lehet, hogy rosszul írom, de még sosem láttam leírva, és nem is tudom, mlyen nácóból származik) vagy egyéb ilyen "alternatív" iskolában? (Gondolom van ilyesmi topic is, majd megkeresem)

Én is kíváncsi lennék mi van Cicussal. Most novemberben egy lánynak akivel együtt jártam tornázni, egypetéjű iker fiai születtek, még nem láttam őket, de készülünk hozzájuk. Ami a különlegességük, hogy fekete a papájuk, biztos nagyon szépek lehetnek. Ezek is úgy nőnek mint a gomba, az első hónapban volt, hogy 600g-ot hízott a nagyobbik egy hét alatt, az enyémek egy hónap alatt híztak annyit. Persze nem bánom, mert az én fizikumomhoz nem valók a nagy babák, de azért őszintén megvallva néha-néha kevesellem a növekedést, amikor a környezetünkben mindenki nagyütemben nő.
Jól olvastam a "hol szüljünk" topicban, hogy a Tóth Erika nevű lány 3-as ikreket vár? A SOTE-n mindig volt benn épp 3-as ikres anyuka, amikor mentem a vércukor miatt, vagy csak látogatóba a terhesosztályra. Három picivel nem tudom, hogy boldogulnék, az elég húzós lehet, bár biztosan nagyban függ attól is, hogy mennyire nyugodtak a babák. Én még mindig úgy érzem, hogy sokszor egy baba is jobban lestrapálja a szülőket, mint minket ez a kettő, bár a kritikus első egy évből
(szerencsére) sok van még. Szerinted melyik volt a legnehezebb időszak? Az enyémek, most már egyirányba át tudnak fordulni, úgyhogy ágyon már nem hagyom őket őrizetlenül, de még mindig nagyjából helyhez kötöttek. Kicsit tartok tőle. milyen lesz, ha már ketten kétfelé bukdácsolnak.

Olvastam másütt az érdeklődésedet a csáazár utáni szülési lehetőségekről. Már komolyan gondolkodtok negyedikben. Ugye, hogy van azért egy pici rossz abban (amit a többség úgy lát, hogy milyen jó egyszerre letudni kettőt), hogy az ember eggyel kevesebbszer élvezheti a babázást? Azt persze élvezem, hogy rögtön ilyen komplett kis család lettünk, főleg, hogy valamilyen számomra is ismeretlen ok miatt szerettem volna 25 éves korom előtt szülni az elsőt, de nem úgy alakult az életünk, és így persze jó hogy 26-ra már kettő van (behoztuk a késést).
Még egy utsó kérdés. Te éreztél egy kicsit megkülönböztetett figyelmet a Klinikán az ikrek miatt? Én a terhesség alatt igen, a gyerekágy alatt már nem (legalábbis a személyzet részéről).

Na megint jó hosszúra sikerült, jó lenne gyakrabban ide szabadulni, vagy ha tudnának írni sűrűbben a többiek is, mert olvasni mindig inkább sikerül.
Várom a válaszodat, és minden jót az új évre.
Sára

ui:Még azt akartam kérdezni, hogy az ikreknél az anyáskorszak, ha volt egyáltalán ilyen, mennyire jött egyszere rájuk?

ui2: Képzeld legnagyobb örömömre újra foglalkoznak rendszeresebben egymással. Persze most aztán jól oda kell figyelnem a körmöcskéikre, mert úgy el tudják kapni egymás pofiját aztán megy a sírás. És megtörtént az első sérelemmel járó játékelbitorlás (na ezeknek majd kevésbé fogok örülni.
Sára
 


Szia Sára!

MIndig örülök, ha hozzájutsz a nethez, nagy a pangás mostanában ezen az oldalon.

Sajnos be kell lássam, ismereteim elég elavultak csecsemõtáplálás ügyben, hisz én még a 93-as ill. 95-ös rendszert ismerem. MIndenesetre akkoriban a narancsot elég hamar engedték adni, és most is mintha valahol a rendelõben székrekedéses babának pont a narancsot ajánlották volna. Meg az õszit.
Nálunk az almalé volt a favorit, meg persze narancs-mandarin, és a banán. Fõzelékbõl a krumpli mellett a sárgarépa, sóska-spenót, saláta (fejes), majd a sütõtök, normál tök következett. És persze mindezek tetszõleges kombinációja.
Nem igazán tudom, melyik fog avagy hajt, mert már eleve a krumpliról olvastam mindkét vonatkozásban is.
Túlevés alatt nem tudom mit értesz, nálunk az elsõ fiamra mondanám inkább, hogy túlette magát, rendszeresen. Õ mindig kis hakapeszi volt, ráadásul mohó, nála a bukások rendszeresek voltak, sõt az elsõ idõben kiütéses is volt (így utólag fõképp melegkiütésnek nevezném), meg zöldeket kakilt egy hónapos koráig, amit akkor annak titulált az éppen helyettes doktornõ (mert persze elsõ gyermekem elsõ hetétõl a saját doki pont szabin volt), hogy túl sokat eszik. Az ikreknél nem volt ilyen, Gergõ volt hogy bõgve lefordult a mellemrõl, mert már nem fért a pocijába, a tej meg még ömlött neki. Ilcsi 5 hónapos kora körül 230-as rekordokat reggelizett, minden gond nélkül.

Iskolára még ráérek, van még egy évünk. MIvel az elsõ gyermek már most elsõs, valószínû az irány, hogy ugyanazt a sulit célozzuk. Waldorfból már ovi is van a kerületben, sokfélét hallottam róla, bár igazán nem kerültem a közelébe, de vannak fenntartásaim az új módszerekkel, és fõképp hogy még nincs elég tapasztalat róluk, hisz az elsõ generációk csak mostanában jönnek majd ki belõlük. Amúgy ha egy alapsuli nagyon eltérõ szemléletû az átlagtól, az nem mindig jó. mert akkor továbbtanulásnál, esetleges suliváltásnál jönnek elõ belõle a gondok.
Szóval cél a helyi suli lesz, kérdés, hogy hány osztály, de ez még attól is függ, lesz-e egyáltalán emelt óraszámos osztály, mert lehet, hgoy addigra központilag felszámolják. Amúgy Bálint tanítónõivel többé-kevésbé elégedett vagyok, nem mondom, hogy teljesen oké, de lehetne rosszabb is.

A gyarapodások miatt nem érdemes aggódni, õrült nagy eltérések vannak valóban. Nõvérem nov. végén szült, és õt is gyõzködöm a szoptatás mellett, az elsõ két babáját elég kevés ideig szoptatta, csak anyatejes idõben most már a harmadikkal lehagyta õket. De õ is épp tegnap mondta, hogy X, aki vele egy idõben szült, szintén szoptat csak, és az õ gyereke, aki hasonló súllyal született, már ennyivel meg ennyivel nehezebb. Én ezekre csak azt tudom mondani, hogy nagyon egyéni, hisz nekem az ikrekkel annyi tej volt, amennyit csak akartak, mégse híztak annyira, mint az elsõ, sõt amikor már sûrûbbeket is ettek, akkor se indult el jobban a gyarapodásuk (épp tegnap mértük Gergõt, 5 és fél évesen 16 kg, Bálint 7,5 évesen 29). Ezzel együtt egyéb dolgokban semmivel sem lettek gyengébbek, sõt inkább mozgékonyabbak a kisebb súlyú gyerekek.
Persze, jó érzés lehet, ha valakinek úgy hízik csak tejtõl a babája, viszont lehet, hogy te hamarabb büszkélkedhetsz a forgással, meg majd az állással, menéssel.
3 baba tényleg nehéz lehet, de az a lány végül egyet elvetetett közülük, és nem spontán jött össze neki, és talán ezért is nagyobb volt az aggodalom, és a dokik meggyõzték, hogy így jobbak a kilátásaik, ami végül is igaz, ezzel együtt nagyon nem irígylem õt, és nem lettem volna képes erre a lépésre. AMikor én szültem volt ott egy hármasikres, akinek elõtte már volt 1 lánya és 4 fia (külön-külön), és ehhez jött még a 3 fiú. (spontán). De öröm volt látni a lelkesedését, ment a PIC-re szoptatni (1.5 és 1.9 között voltak a babái), nem tudom késõbb hogy bírta.
Amikor már forognak, meg meg tudják fogni a tárgyakat, az már valahol egy vidám korszak. Valahol 6-7 hónaposan kezdtek el mászni, hát az haláli klassz idõszak volt, tele aranyos jelenetekkel. Persze a lakást megfelelõre kell berendezni hozzá, de nekünk ez már addigra megvolt. Amúgy meglepõen ügyesek tudnak lenni.
Nem tudom, melyik volt a legnehezebb korszak, mindnek volt nehézsége meg szépsége. De talán inkább az eleje, amíg semennyire nem lehetett velük kommunikálni, és kettõt nem gyõzött az ember egyszerre csendesíteni. Késõbb nehéz még a fõzelékezés egyszerre, egy idõben egy tányérból, két kanállal egyszerre etettem õket (akkor már ültek, asztalra szerelhetõ székben).

Na, azért az a negyedik még nem ennyire megérlelõdött dolog, de tény, amikor az elején úgy gondoltam, három babát szeretnék, abban az is benne volt, hogy három alkalomra, és a harmadik (ha még csak ketten lennének) mostanában lett volna aktuális, az eredeti "terveim" szerint. És bizony tény, hogy így most egy harmadik terhesség már végképp minden ésszerûség szerint hülyeségnek, felelõtlenségnek tûnik, pedig babázásból nekem tényleg csak annyi jutott, mintha csak két gyerekem lenne. Szülésbõl meg csak egy rendes. (MOst képzeld el, ha mennék negyediket szülni, mindenki azt hihetné, o ez már a negyedik gyerek, na akkor én már rutinos vagyok, közben meg csak egy tapasztalatom volt) És az pedig, hogy más ilyentájban hozzáfog a harmadiknak, nekem meg már nem lenne ésszerû szülni, hát ez végképp rémes. Eszemmel tudom, hogy 3-ig még csak oké, 4 már nem fér be legálisan a kocsiba, nem kapsz rá komoly támogatást stb. Meg persze mire a többi elég nagy, ilyenkor újrakezdeni a nehézségeket. Meg ugye a munka és az anyagiak. De mindemellett nálam a császár is ott hever, mert császár után gyakori az újabb, azt követõen max. egy harmadik, és utána eldõlt, hogy bármi is történjék az emberrel, nem tanácsos több babát vállalnia. Ez pedig egy olyan érzés lehet, amitõl én nagyon félek, végül is valami elõrehozott klimax, 30-egynéhány évesen. Márpedig a második császár már a limitált útra tesz. Ezért abban, hogy lesz-e negyedik val. nagy szerepe lesz annak, mennyi esélyem lenne egy normál szülésre, hisz, ha az összejön, akkor utána még bármi lehet. MOst nem azért mondom ezt, mintha egy futballcsapatnyi gyereket szeretnék, de az ember sose tudhatja mit hoz a jövõ, és amíg egyébként képes lennék gyereket világra hozni, addig nem szeretném orvosi döntések miatt ezt elveszíteni.

Megkülönböztetett figyelem? Hát, ráírták, hogy Gemini, meg mikor szülés elõtt bent voltam 10 napot, akkor ott ikres kaja járt (egy kefír plusszban a 20 dkg napi kenyérhez meg 2 dkg vajhoz).(ja és több UH-m volt, mint elõtte az elsõvel) Azt hiszem a SOTE-n ez cseppet sem ritkaság, és emiatt nincs is ilyen effektus. Inkább utána volt, akkor lakótelepen laktunk, és bárhova mentünk, mindig akadtak, akik megbámultak. (na én is megbámulok még ma is minden ikreset) A gyermekágyon inkább az volt, hogy a csecsemõsökkel sikerült jól kijönnöm (akkor még kevés rooming-in volt, én se voltam abban), és az átlaghoz képest szabad bejárásom volt a csecsemõs terembe, de ez val. nem az ikreken múlt, inkább a megfelelõ hozzáálláson-viszonyon.

Anyáskorszak? Volt-van, függetlenül egymástól. Nagyon anyásak sose voltak, mert sokat voltak apjukkal, nagyszülõkkel is, 21 hónaposan már 3-4 napot voltak nagymamánál nélkülünk. Viszont ha valami eszükbe jut, akkor sokszor a másiknak is rögtön akkor kell. (pl. inni az asztalnál, és ez azért érdekes, mert egy teás poharat használ a család, és jó alap egy kis veszekedésre), meg ugyanez játékokkal, amik hónapokig nem kellettek senkinek, aztán meg egyszerre. És ha ölembe veszem az egyiket, akkor a másiknak is ez kell, hát ez bizony sokat volt és még most is van.

Az egymással foglalkozás egyre inkább lesz, és bár a nagykönyvek adnak egy kort, hogy a gyerekek addig legfeljebb egymás mellett játszanak, nos emlékszem, ez nálunk az ikrekre messze nem volt igaz, sokkal elõbb játszottak együtt. (persze Bálint is ott volt, módosítani a körülményeket)
Viszont tipikus egyke szindrómájuk sose lesz, megszokják, hogy a másik is van, hogy nem csak az övé a játék, hogy nem csak õ van a világon. Ez nagyon természetes nekik, és a szülõ is csak akkor veszi ennek jelentõségét észre, amikor más, egyke gyerekekkel találkozik a játszótéren vagy az oviban.

Na, én is jó sokat írtam, de hát így van ez már nálunk.

ILdi
Pethes Ildikó
 


Sziasztok!
Köszi Ildi, hogy "rámkérdeztél". Egyrészt most lett itthon gépünk, másrészt a terhesség utolsó 5 hetét kórházban töltöttem.
Megszülettek a fiúk december elején, a 38. héten, teljesen egészségesen, 2,45 illetve 2,85-tel.Már egy hét után hazajöhettünk.
Majdnem sikerült a hüvelyi szülés, de végül menetközben császár lett, Ezt azóta sem hevertem ki, de mindegy. Azt hiszem valami túlzott bizonyíłtási kényszer volt bennem, hogy én még ezt is tudom. Meghát nem érzem úgy, hogy én szültem volna, hanem inkább az orvos bányászta ki belőlem végül őket. Pedig volt előtte vajúdás, kitolás próbálkozás, de mégis... Nektek nem volt ilyen érzésetek, már ha császárral szültetek?
Egyébként minden OK, szépen gyarapodnak, lassan nyolc hetesek és 4,10 illetve 4,50 a súlyuk, és csak szoptatom őket, tea sincs.
Még egyszer köszi, majd még írok róluk, ha lesz időm.
Üdv.: Cicus
Cicus
 


Kedves Cicus!

Igy utolag gratulalok fiaidhoz, Jo egeszseget nektek es sok sok boldogsagot. Ha lesz idod irjal bovebben fiaidrol.

Hajnalka
napocska (napocska)
 


Szia Cicus!
De jó, hogy újra itt vagy! Gratulálok a fiúkhoz, igazán szép nagyok, és ezek szerint ügyesen esznek! A császár miatt ne keseregj! Sok császárosnak van ilyen érzése, de akkor is megküzdöttél érte, a további erőltetés biztosan komplikációkhoz vezetett volna!
Elárulod a fiúk nevét? Egypetéjűek? Könnyen belerázódtál a kettős terhelésbe? (Lehet, hogy ilyet csak az kérdez, akinek nincsenek ikrei! :o))
Ha van időd, (de tényleg csak akkor!), írhatnál a Margitról is, ahogy annak idején megbeszéltük. Választottál szülésznőt?
Sok erőt, kitartást és boldogságot kívánok Neked az ikrekhez!
Üdv: Judó
Judó
 


Cicus!

Gratulálok, és nagyon örülök, hogy rendben megy minden!
A császár valahol mindig egy trauma lelkileg, nekem "nem rajtam múlt", lányom nem feküdt jól, meg se lehetett próbálni hüvelyi úton,de valami hasonló érzés így is maradt bennem miatta (pláne a jövõ szempontjából).
Örülök, hogy szopiznak, súlyuk innen szupernek tûnik. Remélem tudsz még hamarosan mesélni róluk, ill. magadról, hogy bírod õket, alszanak-e stb.
Ildi
Pethes Ildikó
 


Sziasztok Lányok!

Mindenkinek köszönöm szépen a gratulációkat.
A srácok szuper aranyosak.

Ha nem gond, most Judónak írok a Margitról, mert talán már aktuális!?

Szóval voltam 5 hetet a terhes pathológián. Ez gondolom nem érdekel. Ha mégis, írd meg!

A szülészetről igen vegyesek a tapasztalataim. A szülőszoba azt hiszem mindent tudott, mivel abba a bizonyosba kerültem, ahol az amerikai ágy van. De őszintén szólva én mindebből semmit nem érzékeltem, csak a férjem kezét szorongattam lilára. Azt viszont el kell ismernem, hogy a saját fürdőszoba jól jött, mert a beöntést (szerintem) elég későn kaptam és bizony azt sem tudtam fiú vagoyok-e vagy lány és hogy ez a görcs most micsoda és ott ingáztam a WC és a zuhany között. Ami itt egy lépés volt.

Szülésznőt nem választottam. Aki jutott nagyon kedves volt, de nem éreztem, hogy bármiben segített volna. Igaz, nagyon gyorsan zajlottak az események. És valószínűleg volt másik szülése is. De mástól azt hallottam, hogy az ő szülésznője maszírozta a hátát meg fogta a kezét, bíztatta, ugyanitt a Margitban, pedig neki is ott volt a férje. Szóval lehet, hogy érdemes szülésznőt választani, de negem lebeszéltek róla, mivel a szülésznőre az első pillanattól szükséged van, neki meg ugye időbe telhet beérni a kórházba.

Aztán amikor estig az őrzőben voltam, akkor láttam, hogy volt akihez bement a szülésznője meg volt teázás, stb., ami nekünk nem volt. De ez lehet, hogy a császár miatt alakult így. Azon kívül tényleg sok dolga lehetett, mert én reggel háromnegyed héttől voltam a szülőszobán és ő este kb háromnegyed nyolckor tolt át a kórterembe és mondta, hogy már lejárt a műszakja, de csak akkorra végzett az adminisztrációval.

Összefoglalva kedves volt és szimpatikus, de nem sokat segített.

A vajúdás alatt végig rajtam volt a CTG de felkelhettem, mozoghattam, ameddig a zsinór elért, de aztán hamar lefeküdtem az oldalamra, nekem így volt "kényelmes". A beöntést, borotválást rutinszerűen végezték, de ha kértem volna, ki lehetett volna hagyni.

Az orvosom nagyon rendes volt, ő vett fel, többször megnézett, a tolófájások kezdetétől végig ott volt velünk. Ez fontos volt nekem, mert megúsztam, hogy minden arra járó orvos megvizsgáljon.

Aztán császár lett, magas egyenes beilleszkedés és primer fájás gyengeség miatt. Magyarul nem fordult el Dániel feje, és a túlfeszült ikerterhes méhem miatt nem éreztem igazán a tolófájásokat ezért nem is toltam (gondolom)kellő intenzitással.

A műtétnél nem lehetett ott a férjem, nem tették rám és nem is láttam a gyerekeket. Az altató orvos és az asszisztense nagyon kedvesek voltak, főként az asszisztense, végig közvetített, hogy mi történik.

A műtét után hat órát voltam az örzőben, ahonnan 3 óra után kiküldték a férjemet, mert egy hölgyet odahoztak vajúdni, mivel nem volt szabad szülőszoba. Majdnem meg is szült ott mellettem... A legrosszabb itt az örzőben az volt, hogy még itt sem láthattam a gyerekeket. Most már tudom, hogy határozottan kérni kellett volna, de nem tettem. Egyrészt tudatlan voltam, de főként kábult és annak örültem, hogy túl vagyunk rajta és épek, egészségesek a gyerekek, amit a férjem is látott. (De én nem)

A gyermekágyas osztályon másfél napig voltam, utána átmentem rooming-in-be. Az a másfél nap elég katasztrofális volt. A gyerekeket a szülés estéjén nem akarta kihozni a csecsemős nővér, mondván olyan jól alszanak az inkubátorban!!! Majdnem elbőgtem magam, hogy hiszen én még nem is láttam őket. Na erre nagy kegyesen kihozta őket. De én is csak a fix időpontokban és ugyanúgy csak fél órákra kaptam meg őket, mint a többiek az egy gyereküket. Nekem ez nagyon kevés volt. Aztán másnap ki mertem csomagolni a gyerekeket, hogy közelebbről is megnézzem a testüket. Na, erre úgy letolt a csecsemős, hogy ihaj... Hát, nem zártam a szívembe a nőt.

Aztán végre átkerültem a rooming-in-be. De a gyerkőcöket csak egy fél nap után kaptam meg. Mint kiderült az egyik kosárból át kellett őket rakni a másikba... Plusz el kellett volna mondaniuk, hogy mégis mit kezdjek velük. Azt se tudtam melyik a pelenka eleje... Végül a szobatársam mondott el mindent, pelenkázás, köldök, stb. A szoptatásról a kutya nem mondott semmit, nem kérdezett, hogy boldogulok kettővel, stb. Ha előtte egy barátnőm nem hoz össze a La Leche-sekkel, bedőlök a kórházi megjegyzéseknek, hogy úgy sem lesz elég tejem két gyereknek. Megjegyzem még a hűtőbe is jut, pedig nem vagyok sem nagy darab, sem nagy mellű, sem semmi egyéb, amit ilyenkor az "okosok" mondani szoktak.

ÉS az egy hét alatt soha senki meg nem kérdezte, hogy élek-e egyáltalán és bírok-e kettővel. Pedig akkoriban sokszor tényleg a sírás határán álltam és jó lett volna, ha segít valaki mondjuk bepelenkázni az egyiket, amikor ott üvöltenek mindeketten, én egyre jobban izzadok, ők egyre jobban üvöltenek, majd az egyik csecsemős megjegyzi, hogy nem éhes-e az a gyerek... Továbbá éjszaka (éjféltől ötig) tápszerezték őket, anélkül hogy nekem szóltak volna, pedig elvileg kötelességük szólni, megkérdezni. Tudom nem kellett volna beadni őket a babagarázsba, de tényleg kimerült voltam.

Szóval a rooming-int szerintem úgy tekintik, hogy na onnantól nekik semmi közük sem a gyerekhez sem az anyához.

Az is igaz, hogy nagyon kevesen vannak, voltak. Mert átlag két csecsemős volt és azok látták el az osztályt, plusz azok mentek minden egyes szüléshez is, ellátni a kicsiket. Tehát, ha véletlenül ketten egyszerre szültek vagy iker szülés volt, akkor mind a ketten a szülőszobában voltak és az osztályon nem volt senki!!! Akár el is vihetett volna bárki egy-egy neki tetsző gyereket... De ez máskor is igaz volt, ha ott voltak, akkor is. A kutya nem kérdezett, nézett semmit, lényeg, hogy hálóingben voltál. Jó, azért ez nem volt ilyen éles, de elképzelhetetlen sem.

A szobánk két ágyas volt, teljesen korrekt, a kaja is. A fürdőszoba és a WC már annál kevésbé. Iszonyat hideg volt mindkettőben, míg a szobákban és az osztályon kb 35 fok. A WC-ben pedig nagyon hiányzott nekem egy kapaszkodó, mivel leülni uyge nem túl higiénikus, a hasizma pedig az embernek úgy általában szülés után nem a legerősebb, hát még császár után.

Huh, ez jó hosszú lett, és lehet, hogy nem is arról írtam, amiről hallani szerettél volna. Írd meg, miről írjak még! Terhesgondozó?

Jó éjszakát: Cicus
Cicus
 


Kedves Cicus!
Nagyon szépen köszönöm a részletes beszámolót! Sajnálom, hogy voltak rossz tapasztalataid! Szerintem nem tudatlan voltál, hanem csak tájékozatlan, viszont a kórháziak azért is vannak ott, hogy tájékoztassanak, hiszen első szüléskor nem úgy megy oda az ember, hogy flottul tisztában van mindennel. Én is szeretném, ha másodszorra már sokkal tudatosabban mehetnék be a kórházba szülni! Ezért is kértelek annak idején, hogy majd írj arról, mi történt Veled! Mégegyszer köszi, hogy időt szakítottál rám!
Amiben nekem szerencsém volt: csak ketten szültünk aznap délelőtt (bár a másik baba csak délutánra jött elő, a fiam negyed kettőre, ügyesen). Így több idejük volt a szülésznőknek, és az enyém egy nagyon határozott fiatal lány volt, segítőkész, de inkább ő is a háttérben maradt. Amikor a szülés után már elvitték a babát, az apuka pedig telefonon hívta az összes rokont-ismerőst, egyedül maradtam a szobában, majdnem egy órára. Akkor jó lett volna, ha egy kicsit velem marad a szülésznő.
Először én is sima szobába kerültem, de odajött egy nagyon kedves hölgy, aki „beindította” a tejemet, és a fiam is iszonyú intenzitással szopizott első pillanattól, így ezzel nem volt gondom. Másnap már én is roomong-in-be kerültem, és a WC-fürdőszoba dolog az akkor is hasonlóan szörnyű volt, mindennemű intimitás teljes hiányával. Így akkor jártam fürdeni, amikor üres volt. Van egyágyas szoba is, ahol van saját zuhanyzó, de az akkor napi 5000 volt, sajnáltam volna rá a pénzt, de lehet, hogy másodszorra majd kispórolom, és oda megyek!
Beszámolódból kiderült, hogy Dániel az egyik fiúcska. A testvérét hogy hívják?
Azt hiszem, mindenképpen fogok szülésznőt választani. Nálunk ha minden jól megy november környékén indul a kistestvér „létrehozása”, jövő évben, augusztus-szeptember környékén szeretnék szülni. Már nagyon várom, de addig ki kell bírnom valahogy!
Egyébként biztos voltam benne, hogy az ikres anyukákkal kiemelten foglalkoznak a kórházban, hiszen egyszerre két babával eleinte nagyon nehéz lehet. Pethes Ildi rengeteget tud Neked segíteni, mint tapasztalt ikres anyuka!
Hát, másfél-két év múlva lesz két rosszcsont fiad, akik ketten háromfelé szaladgálnak majd, biztosan nem lesz gond a kondícióddal! :o))
Kívánok továbbra is sok anyatejcsit a fiúk pocakjába!
Pihenj, amennyit lehet! Van, aki segít most neked?
Írj a fiúkról, és bármiről, szivesen olvasom!
Szeretettel: Judó
Judó
 


Sziasztok Lányok!
A fiúk nagyon helyesek, éppen alszanak a délutáni séta után.
Írtátok valahol, hogy egyszerre szoptatjátok/tátok az ikreket. Mi is próbálkozunk, több, de inkább kevesebb sikerrel, pedig néha nagyon jól jönne. A "pozícionálással" is van gondom (ismerem a Métneki könyvbelieket meg a La Leche-seket is) és a fiúkkal is. A pozícionálás: nekem sehogy sem kényelmes, fáj a hátam, kicsúsznak, stb. A fiúk pedig úgy tűnik, mintha egyrészt nem nagyon csípnék ezt a megoldást, másrészt vagy sírnak vagy elfordulnak vagy rángatják magukat ilyenkor vagy jobb esetben hamar elfáradnak és elalszanak, még mielőtt jól laknának. Mi a dologról a véleményetek? Esetleg van valami jó ötletetek?

Más. Ildi, írtál korábban egy családról, ahol egymás után húsz hónappal született két ikerpár, először fiúk, aztán lányok. Nekünk is van egy ismerősünk azonos paraméterekkel, Bogláron laknak, a fiúk Siófokon, a lányok Pécsett születtek. Nem ugyanők azok véletlenül?

Sziasztok: Cicus
Cicus
 


Sziasztok!
Meglepődve láttam, hogy felélénkült a rovat.
Én is hadd gratuláljak a fiaidhoz Cicus!
Képzeld a barátnőm is a Margitban szülte a fiait, előtted pár héttel. Ő is bennt feküdt egy darabig szerintem egyszerre is voltatok ott. Nem találkoztatok? Nigériai a férje, úgyhogy "capuccino" babáik vannak. Neki a terhesosztályról, meg a szülészetről jó véleménye volt, de a gyerekágyról nem. Nem is tudtak a rooming in-be kerülni, (mert állítólag nem egyeztette az orvossal), s eléggé szenvedett, hogy messzire kellett járni fejni a császáros hasával, meg persze, hogy nem a babákkal volt. Lehet, hogy érdemes lenne egy utalást tenni a kórházas rovatba, mert sokan érdeklőttek a Margitról.

A szoptatásról: - lehet, hogy semmi újat nem mondok, de azért leírom mi hogy csináltuk. Én nem tudtam összehangolni a lányaiamt, de ha "torlódás" volt akkor együtt szoptattam. Ha nem voltam lusta akkor párnákkal rendesen alápóckolva - a lábuk hátra ölemben a fejük, ha igen akkor meg fájt a hátam. Azt hiszem
2 hónapos koruktól meg úgy csináltam -nehéz lesz így írásban elmagyarázni- karosszékben ülve, mintha simán a karomba venném, csak a lába nem keresztben az ölembe, hanem le a lábamközé -így szinte páhuzamosan voltak. persze sok függ szerintem a Te alkatodtól is. Ez viszont csak addig ment amíg nem kezdtek túlságosan mocorogni, meg a kezükkel matatni, mert attól idegbajt kaptam, hogy állandóan kiverik a mellem a szájukból, nekem meg nics szabad kezem. Azóta utáltam egyszerre szoptatni, ha nagyon kellett, akkor vissszatértünk a párnás módszerhez, hogy szeparálva legyenek. Amióta a barátnőméknél voltunk azóta jöttem rá, hogy miért nem stimmel a megoldásunk. Én mindig csak magam mellé raktam párnát (a fenekük alá) a fejüket meg tartottam, a hátam meg lerohadt. A barátnőm meg rászán két percet és magaköré, meg az ölébe is rak párnákat, és akkor nem is kell tartani őket. az enyémek, mostmár elég nagyok és én csak az ölembe rakom a párnát, így nem kell előre hajolnom. És el is lehet őket engedni rövid időre. (Nekem egyébként ikerszoptatás ügyben a Lechesek -legalábbis az egyik, amúgy nagyon kedves hölgy- semmit nem tudott segíteni)
Te hogy csinálod amúgy, cserélgeted az oldalt? Mindig közvetlenül egymás után vagy egyszerre esznek.
Jó érzés igaz azt mondani, hogy csak szopnak, amikor megkérdezik, hogy mit esznek?
Nekem a gyerekorvos két hónapig mondogatta, hogy valószínűleg nem lesz elég a tej két gyereknek. Eleinte haragudtam rá, hogy miért teszi ezt, de aztán amikor még két hónaposan is csak tejet kaptak, akkor nagyon megdícsért, és azt mondta, hogy az ő 20 éves praxisában még nem volt ilyen. Mondtam neki, hogy én több ilyet is ismerek. Azóta minden alkalommal, halálra dícsér a lányaimnak, és mindig azt mondja, hogy a legtöbb anyukája 3 hét után bejelenti, hogy nincs teje.

Ildi!
Hát az együtt főzelékezés tényleg elég nehézkes, főleg, hogy más a tempó. Hanna mint kacsa a nokedlit nyeli, ami ízlik neki, és nem bírja kivárni, amíg Julkának visszakotrom harmadszorra is a szájába a kaját. Julka meg kevesebb dolgot szeret, így teljes figyelmet igényel, ha tudni akarom, hogy valóban nem kéri azt a kaját, vagy csak a szokásos kicsurgatás van.

Mostanában egyébként kicsit nehezebb valük. Rengeteget vinnyognak napközben, nem tudom mi lehet velük. Főleg Hanna állandóan kézben akar lenni. Már többször dühös voltam rájuk a héten, pedig ilyen már jó régen volt. Az eszemmel pesrze tudom, hogy nem kéne, de elég fárasztó. Mostanában újra rendszeresen együtt lovacskázunk, de valamikor a tornáztatásukat is meg kell csinálnom, és az akkor is elég kimerítő, ha nem üvölt közben a másik. Persze sajnálom szegény Hannát, hogy nem túl jó kedvű mostanában. NEm tudom, hogy nem kevés-e a koszt - nagyon nem lehet, mert híznak rendesen, jöhet a fog is, bár külső jele nincs, szóval elég tanácstalan vagyok.(kétségbeesett még nem, de azért remélem, hamar elmúlik ez a rossz passz)
Az utóbbi időben nagyon egyoldalú köztük a közeledés-Julka nagyon örül Hannának egy csomószor, ő elég közömbös képet mutat, viszont rendszeresen szopja Julkának a kezét-múltkor így aludtak el- nagyon édesek voltak. Az együttjátszás olyan szinten már működik, hogy ugyanazt a játékot püfölgetik vagy fogdossák, meg egymást is mataják, de ez még nem az a kategória, hogy lefoglalnák egymást, kb két perc alatt megúnják a dolgot. Sajnos a konyhából nem látom őket, úgyhogy egyre gyakrabban kell benéznem hozzájuk, amikor pl.főzök, mert már forognak, és időnként fejberúgják, meg kupánvágják egymást. Szerinted hagyjam nyyugodtan ilyen közel egymáshoz őket, amíg nincs nagy botrány, hadd szokják a gyűrődést? Nem fognak emiatt neheztelni egymásra? LEhet, hogy nincs nagy jelentősége, mert ha másznak majd vagy a forgás már közlekedésre szolgál, akkor úgysem én döntöm el.

Hanna nálunk is bukik rettenetesen, sajna a főzelék után is, mivel iszik utána, illetve, miután nem telik el túl sok idő a fürdés előtti szilárd kaja és az utolsó szopi között, így ha nem alszik el utána rendesen, akkor össze-vissza köpköd mindent-és az persze megint színes. Persze ez legyen a legnagyobb abjunk, de azért néha idegesít mindenütt az a színes ragacs hiába eszünk ügyesen. Túlevés alatt azt értem, hogy szerintem sokszor már inkább csak a "szeme kívánja", enm adhatok annyit, amennyit elfogad, mert aztán visít a pocakfájástól. Lehet, hogy jobb lesz, ha már teljes értékű kaja lesz a gyümi/főzeleék és nem csak kiegészítés, és mind az előtte, mind az utána lévő szopitól messze lesz. Egyelőre szervezésileg túl jó a mostani rendszer, meg az elválasztást még nem akarom kezdeni, hisz még csak 10 nap múlva lesznek félévesek, úgyhogy most nem kísérletezgetek. Egyébként, amit korábban egyszer írtál, hogy vajon a szopival jóllakott baba, hogyan fogadja a főzeléket én sem tudom. Szóval nem nagyon látom, hogyan fog működni az elválasztás helyett hozzátáplálás, amikor már tényleg fontos, hogy mennyiséget egyen a szilárd kajából (legalábbis Julkánál) - egyelőre szerencsére ezen a szinten nagyon beállt a tejem. Fogalmam sincs mikor kezdjek majd szopit kivenni, persze ráérünk még, és ez is majd csak kialakul.

Azért már kezdem nagynak érezni a lányaimat, állandóan előveszem a legelső fényképalbumukat és nosztalgiázok, tiszta hülye vagyok. Az eszemmel persze még egyelőre nem akarok további gyereket, mostanában velük is alig bírok, meg terveim szerint egy év múlva megyek vissza dolgozni.
Ildi ha jól emlékszem, Te nem válaszoltál arra az általad felvetett kérdésre, hogy mit szólnál ha megint ikreid lennének.

Na megint kisregényt írtam, jó késő is lett, mindjárt kel majd valamelyik (már egyik sem alussza át az éjszakát, de egyelőre fejenként két etetéssel megússzuk, úgyhogy még nem megyek az "Alvás" rovatba, csak sokszor ott ragadnak az ágyunkban, mert én is alszom közben, négyen viszont kissé szűkös a hely)
Minden jót midenkinek,
Sára
Ui:
1.Ildi, Bálintnak hogy megy/tetszik a suli?
2.Én azóta is imádom azt a szót, hogy Gemini, valahogy sokkal szebbnek találtam, mint azt, hogy ikrek. (Az első közös autónk riasztójának pont ez volt a neve, ott díszelgett a matrica az ablakán, már akkor megpecsételődött a sorsunk Kép )
Sára
 


Sziasztok!

Cicus, áruld már el a másik kissrác nevét is, ez még mindig elmaradt!

Szopi ügyben jó olvasni, hogy sikerült megoldanotok az egyszerrét (SÁra), én bevallom nem sokat próbálkoztam, az elsõ egy-két kísérlet annyira gyengén sikerült, meg szerncsére keveset voltam egyedül.

A dupla ikerpárat már nem emlékszem hol születtek, valahonnan sajtóból hallottam, de már nem tudom hol. AMi engem illett ebbõl a szempontból: végül is, mostmár kettõnek is meglenne minden, meg a tapasztalat is! Ezzel együtt továbbra is inkább egynek örülnék (ha aktuális lenne), márcsak császárügyileg is (gondolom császármúlttal az ikrek egyértelmûen újra császárt jelentenének). Szóval ha úgy lennék, hogy nagyon szeretnék már gyereket, akkor valószínû, hogy inkább a dupla, mintsem a semmire szavaznék.

Azt hiszem a doktornénik-bácsik betehetik az ikres anyukákat a példabeszédeikbe, meg a híres esetek gyûjteményébe! Olyan jó olvasni, hogy nektek is ilyen szépen megy, hisz végül is mi már tudjuk, hogy a dolog bizony kivitelezhetõ, és jórészt magunkon, akaraterõnkön múlik, és nem csak azon, hogy szerencsés valaki. Anno nekem is jött vele a doktornõ, hogy szóljak ha kevés, biztos lehet nekik kapni majd idegen anyától tejet. Aztán meg én kérdeztem, hogy mégis mi kell ahhoz, hogy leadhassam a felesleget. (végül nem adtam le, túl sok olyat hallottam, hogy az így kapott tejet nem fogadta el a baba, és a mama végül kiöntötte az egészet...)
Úgy tûnik nekem, hogy a gyorsabban evõ (faló) gyerekek bukósabbak, nekem Bálint volt ilyen szempontból a legrosszabb, és õ volt a legmohóbb is. Valószínû, hogy õk emiatt a mohóság miatt több levegõt nyelnek stb. és ezért bukósabbak. Szerencsére mi fõzelék idõben talán már nem annyit buktunk, legalábbis hosszútávon nem maradt meg ilyen vészesen az emlékeimben. (igaz akkor még elválasztás volt, azaz én két-három hét után egy étkezést teljesen fõzelékre cseréltem). Sára: kezedben vannak evésre, vagy etetõszékben, esetleg bébiõrzõ(hordó? tudomisén a nevét)-ban?
Hasfájás és bukás szempontjából ha jól emlékszem az volt az egyértelmû küszöb, mikor már mászni kezdtek, onnantól eleget mozogtak (a beleik szempontjából), mintha bukás se nagyon lett volna már akkor (na volt egy szép esetem, még Bálinttal, kocsival utaztunk reggel oda, ott evés, du vissza, utána adtam neki konzerv paradicsomos krumplit, egy az egyben visszabukta az egészet tán, pedig ekkor már vagy 9-10 hó körül volt)
Sára, muszáj visszamenni dolgozni? Mit fogsz velük csinálni? Én háromévesen dugtam õket oviba, de õrült nagy lelkiismeretfurdalásom volt, és egy merõ rohanás lett az életünk.
Sértõdés nem lett náluk egymás bántásából -akkoriban, most jobban heccelõdnek egymással, persze nagy a fiú-lány ellentét is köztük. A biztonságukat érdemes szem elõtt tartani, egy-két apróbb dolog azért belefér. De ha már forognak, kezdik a mászást, legjobb, ha szabadon lehetnek a szobában, és onnan tényleg az élet dönti el, mi lesz.

Bálintnak megy a suli, bár egy kicsit sokat várok el tõle, mert szeretném ha mindig megcsinálná a szorgalmit is, neki meg nem mindig van kedve hozzá. A félévije -jól megfelelt- lett (elsõben csak ez, a megfelelt, és a nem megfelelt kategória van, és az sincs tárgyakra bontva, legalábbis a félévi biziben nincs), a felmérõi is j.m. avagy m. lettek, matekból meg dícséretet is kapott. Közösségileg szereti, bár továbbra is az ovis barátaival alkotnak "galerit".
Gemini: egy misztikum, hisz bárki meghallja, az valami más, valami különbözõség. Jó érzés az embernek, hogy õ ide tartozik!
Sziasztok:
Ildi
Pethes Ildikó
 


Kedves Judó!
ELolvastam a "Kórházak, orvosok" lapon a más kórházakról írottakat és rájöttem, hogy egy rossz szót sem szólhatok a Margitra. Ezért kérlek vesd össze Te is a fent leírtakat a töbi kórházról írottakkal, mielőtt messzemenő következtetéseket vonsz le az általam leírtakból.
Üdv.: Cicus

Kedves Ildi és Sára!
A gyerekek szuper aranyosak. A Tieitek? A másik fiam Márton névre hallgat.
A szoptatással kapcsolatban szeretnélek megkérdezni Benneteket. Hogyan csináltátok az egyszerre szoptatást? Nekünk valahogy nem igazán megy. Nekem is kényelmetlen, a gyerekek sem csípik és mindig az a vége, hogy klön-külön is meg kell őket szoptatnom. Kipróbáltam a Métneki könyvben lévő pozíciókat, a La Lecheseket is, de valahogy nem találok rá az igazira, pedig néha nagyon jól jönne. Legtöbbször fáj a hátam, a gyerkőcök nyűglődnek, kiköpik, kiejtik a cicit, rángatóznak, stb. stb.
Előre is köszönöm a segítséget, az ötleteket.
Üdv.: Cicus
Cicus
 


Bocs, közben látom, hogy már válaszoltatok.

Egyébként a kétszer egymás után ikrek ismerősünk mind a két ikerpárt hüvelyi szüléssel szülte, és mind a kétszer kb. 9 hónapos korukig szoptatta a gyerkőcöket. Szóval van követendő példa, meg a doktoroknak "esetek".

A bukás nálunk is gond, főleg Marcipánnál. Eddig a mohóságának tudtam be, de most olvastam egy cikket a Kismamában és fel is hívtam a doktornőnket, aki azt mondta, hogy büfi után se fektessem le, hanem tegyem egy fél órára az autós ülésbe vagy emeljük meg a kiságyban a matracát a fejénél. Hát... Ma délután már büfinél két akkorát bukott, hogy az volt az érzésem, ennyit nem is evett... Mi a véleményetek arról a gyógytápszerről, amit a doki nénink javasolt, ha nem működne a dolog? Amúgy még azt is mondta, hogy ha ilyen szépen gyarapodik a gyerek (jelentem Marcus 4,60, Dani 4,32) akkor felesleges emiatt idegeskedni. Hát ideges az nem vagyok, mivel eddig egészen természetes dolognak tartottam, de most már érdekel a dolog.
Jó éjt: Cicus
Cicus
 


Bocs, még egy. A cappuccino babákkal nem találkoztam a Margitban, de rém helyesek lehettek. Nekem is ugyanaz a véleményem, a terhespathológia nagyon jó volt, szuper rendes ápolónők (szülésznők), a szülészet is korrekt volt, a csecsemősök pedig kritikán aluliak, tisztelet a kivételnek, mert azért meg kell vallani, az is volt. Viszont nekünk szerencsénk volt, mert bennünket szinte toltak a rooming-inbe és a dokim is amellett volt. DE még egyszer kérek mindenkit, vegye figyelembe azt is, amit ma írtam Judónak.
Most már tényleg jó éjszakát: Cicus
Cicus
 


Cicus!

Nem ismerem a gyógytápszert, szerencsére semmilyen tápszert nem ismerek (egyszer kaptam az akkor másfél (!) éves fiamhoz, merthogy hasmenéses betegsége volt. Naná, hogy nem kellett neki, hogy is gondolhatta a doktornõ, hogy valami egész más, új ételt pont betegen el fog fogadni a gyerek! Akkor már mindenevõ volt, mi is megkóstoltuk amit kapott, pocsék volt. Ment anyósomhoz a malacoknak...). Nem tudom, hogy bukás ügyben javít-e, nõvérem elsõ gyereke kapott tápszert úgy, hogy "levegõs a pocija", de nem lett a tápszertõl sokkal jobb, sõt bogyókat kakilt, és sokat szenvedtek a széklettel késõbb is. Nem hiszek benne, hogy egy tápszer jobb lehet, mint a tejed! Inkább tényleg a függõlegesebb pozíciókkal kísérleteznék, meg valahogy nyugtatni, lassítani az evést, vagy az evés közbeni pozíciót próbálnám változtatni, hátha használ. De jó eséllyel ki fogja nõni, viszont ha elkezdessz tápszerezni, akkor nehéz visszaállni a tisztán anyatejre! Amíg szépen gyarapszik, addig a bukás csak egy kellemetlen velejárója a dolognak!
Ildi
Pethes Ildikó
 


Kedves Lányok !
Iker témában új belépő vagyok. Elolvastam a levelezéseteket, így ebből már ismerlek Titteket valamennyire. Sok-sok kérdésem lenne. Most vagyok a 23.héten. Nem tudom, Ti hogy voltatok vele, de egyenlőre nagyon bizonytalan vagyok, hogy képes leszek -e ezt a feladatot megoldani, de gondolom előbb-utóbb belerázódik az ember.
Láttam, hogy Cicus most szült. Gratulálok.
Olyan kérdéseim lennének, hogy a két gyerkőcnek miket kell venni eleinte ( kiságy, babakocsi, babafelszerelés, pelenka, ruhák -miből milyet, mennyit), tehát praktikus tanácsokra lenne szükségem. Még csak most fogom majd elkezdeni a vásárlást. Nektek mi vált be? Szült valaki közületek a II. Női klinikán? Ha igen mi volt a tapasztalat. Várom válaszaitokat.
Ja, írtatok valami Le ... és egy másik könyvről ( legalábbis és ezt gondolom ). Ezek ikrekről szólnak ? Hol lehet őket beszerezni?

Sziasztok
Éva
Évike
 


Szia Éva!

Örömmel köszöntünk itt a topicban, gratulálok a babákhoz! A SOTE II-t én nem ismerem (SOTE I-en szültem), de itt a neten más topicokban vannak, akik errõl beszélnek, ill. ott szültek avagy fognak szülni hamarosan, olvasgasd el bátran! (pl. Kórházak, szülések, orvosok)
Könyv klasszikus a Métneki Júlia : Ikrek, könyvesboltokban még kapható, lassan nem is minõsül drágának, kb. 1500 Ft. Én speciel csak a boltban olvasgattam, mire megjelent nagy részén én már túl voltam, és akkoriban pénz meg nem volt, de kb.. egy hónapja láttam (speciel a Rákóczi úti nagy könyvesboltban Pesten), és akkor gondolkodtam el rajta, hogy már nem is drága (ahhoz képest, hogy egy regény 1000 Ft ) Valamelyik másik topicon szokták emlegetni Penelope Leach: Picik és kicsik könyvét, az úgy általában egy elég jó babás könyv, de még rengeteg van, válogass kedvedre, ha megteheted.
Igen, azt hiszem abban az idõben mindannyian aggódtunk, hogy fog ez menni, de szerencsére az esetek többségében mindenki megbírkózik ezzel a feladattal.
A vásárlás tekintetében sok esetben ugyanaz a helyzet, mint szimpla babákkal. Talán azzal érdemes számolni, hogy késõbb leszel velük rohangászó képes, így ha pénztárcád engedi, esetleg érdemes hosszabb távra elõre begyûjteni a dolgokat.
Babakocsi ügyben ha jól emlékszem a topic elején (ha még megvan az archívban) beszélgettünk róla, kinek mi vált be. Nekem speciel, mivel elõtte volt már egy fiam, teljes cuccal, így még egy szimpla kocsim lett, és arra csináltunk egy összeszerelõ kütyüt, így olcsóbb volt, meg praktikus is lett. Kiságy? Hát eleinte akár egyben is elférnek, ha ez számít valamit, hosszútávra meg szerintem a kombi félék érik meg, amirõl késõbb le lehet szedni a rácsot, és lesz belõle rendes heverõ, meg olykor még íróasztal is. De itt is sok függ a körülményeidtõl, helyszûkében késõbb emeletes ágy esetleg praktikusabb stb. Nekem az elsõ fél évben egy ágyban voltak, amely 140 x 70 cm-es.
Babafelszerelés: gyógyszertári dolgokat javaslom, majd a gyerekdoki is fel fogja írni, sokkal olcsóbb, és legalább ugyanolyan jó, mint a bolti kozmetikumok, sok esetben jobb. Alapkészlet induláshoz kb.:alkohol (köldöklemosáshoz), olaj (általános hajlat átmosás), hintõpor a, van egy spéci a köldökhöz, Hexaclorophen hintõpor b, pedig egy normál bolti hintõpor haljatokba, bár sokak szerint nem kell, mert nagyon szárít , gézlapocskák a köldökhöz, vatta (olajozni és azzal mosni, ill. szemét mosni vízzel ill.kamillával), kamilla, popsikrém (ezt is a gyerekdoki fog adni saját receptet), fürdetõkrém. Aztán lázmérõ, digitális avagy kétperces higanyos, popsiban használva ideális, kisolló körömvágáshoz (nekem nem volt külön a babákhoz), fésû, babahajkefe
Egy nekem jól bevált krém: Neogranormon, popsira ha sebesedne, ill a mellbimbóra ha az elején ki akarna sebesedni, bár erre ma már nem ajánlanak semmit, csak bekenni tejjel, hát akinek az is elég, örüljön neki.
Fürdõlepedõ: lehet textilpelus anyagból, vagy frottír, az a jó benne, hogy szépen bele lehet bugyolálni a babát fürdés után.
Pelus: errõl is sokat találsz a neten, én anno Libero betétpelust használtam nappal, éjjel meg valami nadrágpelust, de olyanok is vannak más rovatokban (ajánlom Zsókát pl), akik textilpelust használnak gond nélkül. Textilpelust mindenképp jó venni, fejük alá, pelenkázóra, kocsiba, doktornéninél alájuk tenni, büfizéshez, mellcsöpögésnél alá tenni stb. stb. Ebbõl szerintem két babára úgy 20 db jó ha van, akkor nem kell naponta mosnod õket.
Ruhák: na ez jó kérdés. Ált. az mondják, 56-osnál kisebbet nem érdemes, 56-osból is csak keveset, mert pár hét alatt kinövik. Az ikrek viszont általában kisebbek születéskor, az enyémek relative kihsználták az 56-os cuccokat, 62-est nem is tudtam volna eleinte rájuk adni, túl nagy lett volna. Volt egy 50-esem is, na abból azért többet én sem vettem, de tény, az volt jó rájuk az elsõ napokban. VÁrj, csak, mikori babák lesznek? Május vége, június? Akkor már meleg cuccból nem sok kell, inkább pamut rugikat érdemes venni, csak egy-két vastagabbat. Persze azért valami felsõ (kötött kabátka kategória) még kelleni fog. Én hálózsákban altattam õket, ez is létezik sima pamutból, meg van vastagabb kiszerelés is, õszre-télre. Eleinte szerintem elég a vékonyabb, meg be is lehet takarni õket.
Ja, takaró és huzat rájuk. A mi plédjeink még most is majdnem mintha újak lennének, a huzat jól védte õket. Ajánlom a kombidresszeket, mert a kising felcsúszik a baba nyakába, a kombidressz nem. Ebbõl is van többféle trükkös, azt érdemes nézni, hogy eleinte ne kelljen a fején áthúzni, az olyan fajta a szerencsésebb.
Mi van még? Kissapka, zokni (ez utóbbi jó pl. lábfejes rugira ráhúzva, és akkor nem csúszik le róla).
AMit szerintem NE vegyél: cumisüveg. NEM kell, ikreknél se! Mint olvashattad, sorra vagyunk olyanok,akik szépen tudtuk az ikreket is szoptatni , és hosszútávon kényelmesebb, olcsóbb is, de mindenképpen jobb a babáknak.
Mellszívón érdemes elgondolkodni, valahol errõl is voltak nemrég vélemények.
Késõbb jól jön majd valami etetõszékféle, meg ha van kocsitok, akkor oda bébiülés. Járókát nem tudom, sok baba nem nagyon használja ki, attól függ, milyenek a körülmények. Enyémeknek 1m x 1m-es volt, néhány hónapig használtuk is.
Biztos kihagytam pár dolgot, nekem ez már elég régen volt. Általában minden kórház tart "felkészítõ tanfolyam"-ot, a SOTE II tuti, mert többen járnak oda (valamelyik másik topicban megtalálod), szerintem érdemes eljárni, ha tudsz, ott listát is szoktak adni, szülõszobát is lehet látogatni, és mindent lehet kérdezni.
Hú, bocs, hogy hosszú lettem. Kérdezz nyugodtan, a magam módján igyekszem válaszolni rá!

Ildi
Pethes Ildikó
 


Sziasztok!
Nem tudom mivan ma , de Julka már 3 órája alszik kinnt, pedig délelőtt is aludt. Meg pár napja csökkent a nyűgösség is, és három napja végre 10 órakor már mindkettő alszik, és újra csak hajnalban kelnek enni. Ilyen az elmúlt két hónapban nem volt. Nagyon nem szenvedtünk ettől, de azért igen jól esik ez a kényeztetés, remélem ez lesz most már az átlagos.

Ildi!
Nem feltétlenül muszáj visszamennem, de ezt ígértem, sha 3-4-év múlva szeretnénk majd megint babát, nem akarnék annyira sok időt kihagyni. A papájuk lesz velük, de nagyon szeretném, ha sikerülne 4 vagy max. hat órába visszamennenm (6-ban voltam szülés előtt).

Már most is szabadon vannak, csak még ritkán kerülnek le a lepedőjükről.


Cicus!
Bukásügyben nekünk azt ajánlotta a doktornénink, hogy szopás előtt adjak egy kávéskanál viszonylag sűrűre főtt vízbe grízt. (Persze lehet anytejbe is, ha túl sok van) Talán valamit használ, de annyira macera volt ilyen kis mennyiségben, hogy aztán már inkább lusta voltam. Egyébként a Hanna is bukik már büfinél is. Végülis nekünk is azt mondták, ha emiatt nincs gond a súllyal, akkor csak kellemetlen. (Persze neki is, amikor a a savanyú trutyi feljön)Addig örülj, amíg csak a tejet köpködi. Nálunk már szinessel fest Hannácska.

Évike! Én is gratulálok és kitartás. Ha bízol magadban és bennük biztosan minden jól fog menni. (Nekem a Métneki Júlia könyv a sok hasznos info mellett elég riasztó volt a realitása miatt, így
sokszor olvasgattam ,de sokáig nem vettem meg.) Szerintem rengeteget számít, hogy örülj a dupla babának, és ne félj tőle. Persze azért csak óvatosan (az unokatesóm 5 hónaposan az ikrekkel biciklizett, ezért kinyílt a méhszája, de így is kihúzta 38-dik hétig) Nem tudom a Te dokidnak mi a hozzáállása az ikrekhez, az enyém hagyott dolgozni, meg tornázni amíg csak lejhetett, de nekem is kellett 4 hetet(szerencsére csak otthon) feküdnöm, de ez nem is esett rosszul.
Te dolgozol még?
Ami a babakelengyét illeti, csak egy picit egyészíteném ki Ildi leírását. Engem rábeszéltek az egymás mögöttire (illetve egymással szembenivé is alakíthatóra), és egyelőre nagyon szeretem. Az egymás melletivel itt a környéken nem tudnék a járdán menni sehol, persze így is sokszor az úton megyek. Meg ez befért a Corsa csomagtartójába is. Ti milyen helyen laktok, kell liftezni-ha igen mérd meg mielőtt megveszed, mert pl a capuccino babás barátnőm nem tud egyedül lemenni velük, mert nem fér be a liftbe a babakocsi és a 6-on laknak. Ezt a kocsit még csak fekvősen használtuk, ülősen még nem tudom milyen, de majd beszámolok. Mi a Minimanóban vettük, náluk vannak használt kocsik is, meg nagyon készségesek mindenben segítenek. Ha kell megadom a címet és a telefonszámot. Szülés előtt kinéztük lefoglalóztuk, és utána hoztuk csak el.
Kiságyban nálunk is egyben voltak eleinte, de miután kicsik voltak az ágyak (kaptuk őket) elég hamar szétköltöztek.
Ha van autótok, szerintem mindenképp vegyetek olyan autós ülés- hordozó, hintaszék egyben típust (mi ezt használtan vettük ott ahol akocsit) a kórházból is abban jöttek haza, csak eleinte ki párnáztuk alul, hogy minél közelebb legyen a vízszinteshez.
Nekem ami még nagyon jó szolgálatra volt az elején-egy óriási fitness labda-ezen tudtam őket egyszerre is ringatni, amikor egyedül voltam két üvöltő hasfájós babával, meg a babahordozó kendő. Amíg Hanna hasfájós volt sokat cipeltem őt abban a lakásban, hétvégén meg sokszor azzal mentünk vásárolni, vagy sétálni, mostanában meg kirándulni - bár most már kengurút is használhatnánk.
Én vettem cumisüveget, és használtam(om) is, de nem etetésre. Néha adtam nekik teát, sokszor mércének használtam, abba tettem a lefejt tejet (ez nem volt sokszor gond), és most is abban viszek nekik vizet, ha megyünk valahová (szóval teáztazáson túl-persze ezt is lehet kanálból vagy pohárból vagy teljesen kihagyni-inkább csak tárolásra használtam, lehet hogy erre van jobb megoldás). Itthon pohárból itatom őket, de lehet, hogy lassan be kell szerezzek egy csőröset, mert sajnálom amikor az almalé fele a nyakukba megy.
Kicsike lefejt tejet, meg amikor egyszer kipróbáltam a tápszert (nem jött be) ügyesen megették kanállal, már egy-két hetesen is.
Egyébként tudod már a nemüket, illetve hogy hány burok van? Kérdezz nyugodtan, az archívból láthattad, nekem is sokat segitett Ildi. (Ildi, tényleg nagyon jót tett, hogy újra és újra bíztattál, hogy jól csinálom, mert azért egy folyton reklamáló (vagy hasfájós, ráadásul első) gyerek, még ellentábor nélkül is eléggé megingatja az embert, ha nincs mit fejni.))

Minden jót,
Sára
Sára
 


Sziasztok!
Évike, nekünk még az alvó/altató cumi is jól jön az utóbbi időben. Ezen kívül ha egyenként szoptatom őket, a szoptatós párna is segít. A hordozókendőt mi is nagyon megkedveltük, a www.nandu.ini.hu címen meg tudod nézni, illetve azon a számon tudsz érdeklődni, mi most megyünk venni egy másodikat is. Babakocsira minket is az egymás mögöttire akartak rábeszélni, de végül egymás mellettit vettünk használtan, és be is vált, mi ezzel férünk el jól és ez fért be a csomagtartónkba. Igaz falun lakunk így nincs gond a járdán parkoló autókkal.
A La Leche Liga, amiről írtunk, a szoptatásban tud segíteni, ha gondolod írok telefonszámot.
Tényleg nagyon vigyázz magadra, nem elrettentésként, de amikor én szültem, azon a hétvégén négy ikerszülés volt. A mieink teljesen egészségesek voltak, de egy párból az egyik kislány sajnos meghalt, a másik párból az egyiknek gyomorvérzése volt és a másikat is valamiért a PIC-en tartották, a harmadik párosból az egyik nagyon sárga volt, valami vesebajra gyanakodtak. Tényleg ne izgulj, csak azért írtam le, hogy vedd komolyan ha a dokid azt mondja, hogy pihenj. Én is túl sokat ugráltam, be is kerültem a kórházba a 33. héten rendszeres fájásokkal. Isteni szerencse, hogy használtak az infúziók, gyógyszerek, stb. és végül kihúztuk a 38. hétig. Na ez most olyan lett, mint amit Sára írt a Métneki könyv néhol túlzott realitásáról.
Az 56-os ruhákat (és a 2-5kg-os pelenkát) a mieink mostanra (2 hónaposak, 4.42 és 4.61 a súlyuk) nőtték ki.
A fiaink kezdik emelgetni a fejüket, kezdenek aaaaa-zni meg áááá-zni és tegnap mintha egymásra néztek volna. 25-30 perceket elvannak délelőtt egy zenélő bohóccal meg az ágyuk fölé aggatott papírmadarakkal. Persze állandóan pörgetni kell a madarakat meg felhúzni a bohócot, de szerintem ezek már az érdeklődés jelei. Ja, és nagyokat vigyorognak reggelenként ránk is és a madarakra meg a bohócra is. Délutánonként pedig egyhuzamban alszanak 3 órát kint a teraszon, igaz az első fél órában tologatni kell őket, de utána lehet tenni-venni. Szóval igazán jó fiúk!!!
Üdv.: Cicus
Cicus
 


Kedves Lányok! Ildi, Sára, Cicus !

Köszönöm szépen a válaszaitokat, nagyon kedvesek vagytok, hogy ilyen hamar reagáltatok. Mindent elolvastam, egyenlőre még kavarognak a dolgok, de majd letisztul. Kiságy ügyben úgy néz ki, hogy kapunk egyet. Megnézzük, hogy eleinte elég lesz-e, és ha igen akkor próbáljuk kihúzni amig lehet. Babakocsi: voltunk a Brendonban ( Seiler )persze nem vásárolni, mert szép dolgaik vannak, na de az áruik is szépek. Mutattak iker kocsit, de inkább csak katalógusból. Ott volt egy olyan ami egymás mögötti, és egymással szembe lehet fordítani. Ez tetszett, de aggaszt, hogy nem lehet teljesen víiszintesbe fektetni. Ez nem gond? Egymás melletti azért nem annyire jó, mert nem férek le vele a lépcsőn, mi ugyanis egy régi bérházban lakunk, ahol csigalépcső van lefelé. Sára - a Minimanó bolt címe stb. érdekelne, ott én is szívesen körülnéznék. Valószínű megveszem az általatok említett könyveket, mivel itthon kell feküdnöm, legalább valamivel lefoglalom magam. Felajánlottak nekem egy olyan pelenkázót, amibe bele van építve a kiskád is. Szerintetek ez mennyire praktikus? Mert ameddig az egyiket a fürdetés után rendbe teszem, addig a másikkal nem lehet elkezdeni a fürdést. Van ilyen tapasztalatotok?
Egyébként az én dokim örült amikor azt mondtam, hogy januártól már nem dolgoznék, és sok pihenést ajánlott. De persze az ember addig nem tartja be - mert azt gondolja, hogy ha mással meg is történik vele biztos nem - amíg jól rá nem ijesztenek. Na így jártam. Jövő hét csütörtökön megyek orvoshoz kontrollra, és abban reménykedem, hogy azért enged egy kicsit, mert így elég rosszul érzem magam. Sára- ezek szerint, hogy vissza akarsz menni dolgozni, a babáid úgy 2-3 évesek ? Ildi- a tieid mekkorák ?
Megyek vissza feküdni, mert a gép előtt üldögélni sem nagyon szabadna.
Sziasztok!
Éva
Évike
 


Sziasztok!

Éva, az enyémek már nagyok, 5 és fél évesek, meg van egy bátyjuk, aki 7 és fél, és már elsõs.
Ami a pihenéseket illeti: én úgy látom eléggé gyakorlat, hogy legalább a végén "megfogják" az embert. Nekünk semmi bajunk nem volt (az utolsó hetekben volt 1 ujjnyira nyitva a méhszáj, de azzal hagytak), ezzel együtt a 36. hétnél tovább nem engedett a dokim szabadlábon. Végül is abban igazuk van, hogy ikerszülés mindig zûrösebb, jobb ha rögtön idõben tudják, hogy tudjanak felkészülni, és nehogy az legyen, hogy beesek hozzájuk valamikor (éjjel, hétvégén stb.), mondjuk egy-két perces fájásokkal vagy valami.
Na, én rémisztgetni nem akarok. MIkor én szültem, akkor is egyszerre jöttek az ikrek. Én akkor már 10 napja voltam bent, ismertük egymást a többiekkel az osztályról. De nyugi volt. Aztán két nap alatt 5 ikres szült meg. Egy negyvenvalahány éves nõ (aki azt hitte ez már a klimax, amikor nem jött meg neki), császárral, 31-32. hétre. PIC-be mentek a babái, de nem volt vészes. Aztán jött egy hüvelyi, õk 33-34 hét körül voltak (ja, elõbbi úgy 1.5 kg körüliek voltak), ezek a babák 2 kg közelében voltak (1.9 talán) és csecsemõsosztályra jutottak egybõl, aztán volt egy hármasiker (császárral), 1.5-1.6 körüli babák, 32(?) hétre, PICbe mentek, de szoptatni járhatott a mama, na ezek eddig mind fiúk voltak. Volt egy 38. hétre, na ezt nem tudom (másik szobában volt az anyuka), de császárral, talán két kislány, az egyik nagy a másik viszont sokkal kisebb, még CTG-n beszélgettem elõtte vele, akkor közel 1 kg-os difit jósoltak neki. És voltunk mi, normál újszülött osztályra, császár után. Szóval 80% cszászárral, de mindegyik rendben volt.
Ahol laktunk volt két kisfiú, ugyanazon az emeleten laktunk (akkor még Békáson), de sokáig nem beszélgettünk. Sose tudtam eldönteni a gyerekeirõl, hogy az én elsõ fiamhoz képest hogyan vannak korban, és egyáltalán kiskorkülönbséges tesól-e avagy ikrek. Mint kiderült végül, egy évvel idõsebbek voltak, mint a fiam, pontosabban annyival születtek elõbb, de 30. hétre. Sokat kínlódtak, szanatórium stb, és nagy volt a különbség közöttük, a kicsivel még 4 évesen is járniuk kellett valahova. Nekik mondták a dokik, hogy közösségbe ne is vigye õket legalább 5 éves korukig.
Szóval van ilyen is meg olyan is. Én úgy álltam hozzá, ha Isten így akarta, hogy õk együtt jöjjenek, akkor segíteni is fog abban, hogy rendben alakuljanak a dolgok. Izgulni ezen nem érdemes, meg kell tenni minden tõlünk telhetõt (pihenés stb.) és bízni kell benne, hogy minden rendben lesz. Szerencsére azért ma már elég fejlett a tudomány. (valahol meséltem, az õsszel találkoztam egy babával, aki 700g-mal született! fiam osztálytársának a tesója. Szóval ilyen is van.)
Fürdés nálunk családi program volt, viszont perpillanat nem jut eszembe hogyan. Te jó ég, öregszem, mindent elfelejtek. Majd megkérdem a párom, hogy is csináltuk. (merthogy nekem mindig egymás után szoptak, de vajon az egyik fürdés után várt, vagy a fürdés között volt nagy csúszás? Majd gondolkodom.) Nálunk a kád egy közönsgés mûanyag kád volt, kb. 5-600 Ft volt akkoriban. A nagy kádra készült egy rács, amit rá lehetett tenni, arra a kiskádat, és akkor nem kellett hajolgatni. Na, arra emlékszem, amikor már tudtak ülni, akkor egyszerre fürödtek, együtt. (a nagyfiam meg közben a nagykádban)
Ami mással megtörténik velünk nem dologról: én már úgy vélem, hogy itt már velünk megtörtént valami, amiben mondhatjuk, hogy mért pont mi, hisz pl. nekünk semmi elõjele nem volt az ikreknek, és nincs is túl nagy valószínûsége és mégis. Úgyhogy mi már tudhatjuk, hogy bizony lehetünk mi azok, akikkel valami ritka dolog pont velünk esik meg!

Sára, remélem ez a nyugis dolog fennmarad már, szurkolok neked!
ILdi
Pethes Ildikó
 


Sziasztok!
Évike, a MiniManó címe: XIV. Nagy Lajos K. útja 112. H-P: 10-18 SZ: 10-13
Babakocsi ügyben: a Brendonnak van egy használt cikk boltja az Árpád hídnál, a Dagály utcai oldalon. Ősszel volt 3-4 használt kocsi. Itt a babneten a sima babakocsis topicban láttam eladó ikerkocsikat. A februári Kismamában is rengeteg ikres hirdetést láttam.
Kiskád ügyben. Nekünk is ilyen kombi van, mert viszonylag kicsi a fürdőnk és itt van a legmelegebb. Mi úgy fürdetünk, hogy 7-kor az egyiküket én fürdetem, fél 8-tól ő vacsorázik, s párhuzamosan a férjem fürdeti másikukat, majd 8-tól vacsorázik ő.
Még eszembe jutott pár dolog, amire szükség lehet. Nekem bevált a Laktoherb tea. Ha másra nem, hát a babáknak hasfájás ellen.
Szülés után hasznos volt a Tena Extra betét, a sima menseses betétek kicisk lettek volna.
Aztán fejés előtt Garmastannal maszírozom a mellem. Nem tudom ettől nem gyulladt-e be, de legalább a maszírozás jobban esik krémmel, mint anélkül.
Mellszívónk orrszívós van (Pesztonka).
Mivel a tejes tasak elég drága, ha fejni fogsz, esetleg kezdd el gyűjteni a kis üvegeket.
Aztán még jól tdjuk használni a sterilizálót, amit a mikróba kell tenni. Ezt ajándékba kaptuk, szóval én nem vettem volna, de azért hasznos.
Aztán még jó, ha tudsz valami segítséget szervezni, nekünk főz anyukám, és a férjem egy héten egyszer elmegy a kajákért.
Még fontos, hogy előre beszélj egy gyerekorvossal, aki majd házhoz tud jönni, mert két gyerekkel elég macerás lenne órákig várni egy váróban.
Van, aki szerint még fontos az időbeosztás. Hát, szerintem is, csak nekem még nem sikerült...

Sziasztok Ildi és Sára!
Olvastalak máshol járóka ügyben, nincs már meg a járókátok? Merthogy én fát keresek éppen.
Milyen az a body (kombidressz), amit nem kell a gyerek fején áthúzni? Hol lehet kapni?
Nálatok az alvás hogyan ment úgy 10 hetesen? Nálunk most este fél 9-től éjjel 1-ig alszanak. Fél 2-2-től aztán alszanak, de sajnos csak általában 2-2 és fél órát, például ma csak negyed 5-ig. Utána Dani csak másfél órát aludt, Marci viszont majdnem 4-et. Sokszor úgy érzem, hogy nem esznek eleget (nem elég éhesek?), elalszanak evés közben és azért alszanak rövidebb ideig. Volt már, hogy próbáltam felébreszteni őket, de vagy fel sem ébredtek vagy ettek még egy picit, de nem aludtak lényegesen tovább. A doki nénink szerint minden gyerek éjjel rövidebbeket alszik, mint nappal. Szerintetek is?
Nem elégedetlenkedem, csak kíváncsi vagyok mire számíthatok a közeljövőben...
Köszi előre is.
Üdv.: Cicus
Cicus
 


Szia Cicus!

A járókánk még megvan, még nem tudom, fel merjem-e ajánlani, a nõvérem kislánya most 2,5 hónapos és nem tudom fog-e neki kelleni. Amúgy talán Dóra névre hallgatott, és akkoriban 7 ezer Ft volt. Eladni egyelõre semmiképp nem akarom, de ha nõvéremnek nem kell, kölcsönbe szívesen odaadom. (Rákosligetrõl kell ebben az esetben megoldani a szállítását)
Kombidressz: szóval volt olyan, ami olyan fazon volt, mint egy rékli (ezt nem tudom ismered-e, régen ez volt a divat, ma már nem). Szóval aláteszed, és két oldalról lehet behajtani, de átfedi egymást a két oldal, és kötõ vagy tépõzár csukja. Meg olyanunk is volt, ami olyan volt mint egy rendes ing, középen csukódott (nem hátulgombolós) speciel patenttel, és a feneke alól is volt egy darab, amit fel kellett hajtani. Szóval jó volt, mert leraktam kiterítve a pelenkázóra, ráemeltem a babát, és onnan már nem kellett õt bolygatni. Hogy hol vettem? Na ez nem mérvadó, mert 1995-ben vettem utoljára. Volt egy bolt, valamikor a nagykörúton és onnan elköltözött, fogalmam sincs milyen nevû utcába, majd megpróbálom megnézni, hátha még õrzöm a címet, de valahol a Dózsa György útról kellett trolival menni és egy lakótelepes közeg volt. Volt egy másik, az meg a 12-es (14-es ) villamossal kifele, valahol a Fáy utca elõtt valamivel. De mondom, ezek régen voltak, lehet, hogy már egyik sincs meg.
Alvás: a lányom aludt, mint a bunda, még 3 kg sem volt, amikor lényegében átaludta az éjjeleket. A fiam viszont 8 hónapos korig felkelt éjjel. Eleinte ez úgy ment, hogy este 10 felé volt fürdés és "utolsó" evés, aztán egyszer evett éjjel (nem tudom hánykor, sose kapcsoltunk villanyt), és utána reggel mondjuk 5-fél 6 felé. Aztán 5-6 hónapos kora körül nekiállt éjjel többször felébredni, volt úgy, hogy 5-6-7-szer is, én már tök kába voltam. És ezt untam meg kb. 8 hónapos korában, amikor elhagyattuk vele az éjjeli evést (ezt sok helyen írtam, egyszerûen kijelöltünk egy idõpontot, és addig szopi nem lehetett, és ezt az idõpontot csúsztattuk, de egy hét volt kb. és utána megszokta és símán aludt egész éjjel). Nõvérem kislánya (nov. 29-én született) is bõven felkel még éjjel, és aztán meg nem hajlandó elaludni. Amíg bírod, szerintem mindig kínáld meg õket, hidd el, elég nagyok hozzá, ha éhesek fognak kérni. (ha úgy érzed, túl hamar elalszanak, próbáld meg finoman ébresztgetni õket, mikor kezdenek elaludni, bolygasd meg õket egy büfire stb. avagy ezt az evést, amelyiknél túl álmosan esznek, vedd korábbanra, ne legyenek hozzá túl fáradtak). Nagyon eltérõ, hogy melyik gyerek mennyit alszik éjjel, az elsõ fiam nappal szinte semmit nem aludt, éjjel meg hatalmasakat. A felkeltés direktben nekünk sose vált be, vagy hamar visszaaludtak, vagy aztán leshettünk, mert evés után sem aludtak vissza.
Ildi
Pethes Ildikó
 


Sziasztok!

Ildi amit írt boltot a 14-es vonalán az a Gyermekvilág Bababolt hálózat. A Gyöngyösi úttól két villamos megálló a Lehel tér felé a 4 emeletes házak aljában.

Az áthajtós bodynak a goy-goy "márkaneve van" és Tradeland kft. gyártotta. Én már mostanában nem láttam sehol ilyent.

Én az elol vigig gombos bodyt nem tartom annyira praktikusnak. Igaz egy mozdulattal rá lehet tenni a gyereket, de ha az a gyerek üvölt, mert éhes kapcsolgatni a kapcsokat...
Inkább ajánlom a angol vállu vagy boriték vállu ki hogy ismeri bodyt egy mozdulattal átlehet húzni a baba fején.
Jó választás még az amin alul két sor bekapcsoló gomb van, mert ez így két méretre lehet használni. pl. 56-62, 68-74 stb.

Nekem két márka vált be nagyon az egyik a Kenguru Gold a másik a Prince Oliver.
Mind a kettonek elérheto az ára.
A kengurunál, most van akció. Akciós topic.

bigacsiga Kata
bigacsiga
 


Sziasztok!

Kata, isten ments, hogy vitát kerítsek belõle, de szerintem ha a baba éhes és sietsz, édes mindegy, hogy fején húzni, avagy patentolni kell, nem több egyik mint a másik. Én azért nem szerettem annyira a fejenáthúzósokat, mert amíg nem tud ülni, meg kell közben emelned, meg a másik kezeddel közben húzni a kombidresszt. Nem mondom,hogy nem lehet megcsinálni (3 gyerek után-közben nincsenek lehetetlenek), de szerintem könnyebb.(meg a fiaim mindig is utáltak öltözni, és ebbõl a szempontból a fejenáthúzás végképp katasztrófa volt) Ja, amúgy ennek is ilyen kétméretes alsó patentsora volt. Amit írtál A Gyermekvilág stimmel, ott volt az egyik. A másikat próbáltam keresni a hétvégén, emlékszem, hogy anno eltettem a címet, de sajna egyelõre nem sikerült megtalálnom (valami K betûs utca, lehet, hogy majd megnézem a térképet, hátha arról beugrik). A Kenguru Gold-os cuccokat úgy általában én is kedveltem, van tõlük olyan pólónk, ami 4 és fél éve van egyfolytában használatban... És nekik akkoriban volt törzsvásárlói kedvezményük is, gondolom az még létezik.
Ildi
u.i.:még egy, nem tudom, talán ugyanarra gondolunk, amikor a vállánál kicsit átfed ez a fejen át, és attól zártabb ha már rajta van, nincs semmi patent? Na, az ilyenekkel jártam úgy, hogy kinyúltak, és akkor a gyerek válla is ki volt belõle. Így ezekre én varrtam egy-egy patentot.
Pethes Ildikó
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet: