Olyan fura érzés, tudjátok eddig mindig siránkoztam, hogy már ilyen vén vagyok
de soxor meg olyan jó, hogy végre tudom, mit akarok. Eddig mindig más véleménye érdekelt , de most hiába mond mindenki ezt-azt(ami persze néha rosszul esik)de én TUDOM hogy muszáj úgy csinálnom, ahogy én gondolom.Nem esek kétségbe nehéz helyzetekben, nem szoktam sopánkodni, mindig a megoldáson gondolkozom. Persze néha ez kegyetlennek tűnik, pl.ez az ovis elhozatal is, de én mérlegelek egy csomó mindent és amikor meghozom a döntést, tudom, hogy jól csináltam. Meg nekem 3 gyerek mellett nincs időm filózgatni órákig, pl egy egygyerekes barátnőm nehezen érti meg, hogy nincs időm 10-20 perceket telefonálni és nem azért mert utálom, hanem mert a az egyik most készül virágföldet enni, amásik meg szekrény tetejére készül felmászni. Na, akkor jogos, hogy rohanok hozzájuk. Meg ha van egy kis időm, azt magamra költöm(olvasás, pl).Ha nem szervezném meg az életünket, már rég a diliházban kötnék ki. Pláne így, majdnem egyedül a gyerekekkel marha nehéz.
Ági, te is tudod, bárki bármit mond, te szereted a pasidat, bármilyen nehéz is vele az élet. Mondhat bárki bármit. Persze panaszkodni jóléeseik néha, de ez inkább csak önmegynyugtatás.
Amúgy is furcs, hogy 3 gyerekkel már kakukktojásnak csámítok. Tegnapelőtt este fogszabályzóra mentünk Vikivel. előre odatelefonáltam, hogy pci gyerekekkel megyek, ne kelljen több órát várni. Ehhez képest pont egy órát vártunk kint. a váró baromi kicsi, a babakocsit kint hagytam és csak imádkozni tudtam, nehogy ellopják. Persze mindenki minkett nézett, mintha legalábbis valami valóságshow lettünk volna.Hát hogyne. Mert nem bírtak egy helyben ülni, mentünk az ablakhoz nézelődni, ,prospektust olvasni, sétálni, tükörhöz, stb. De egy idő után mindent eluntak. És mégcsak rosszak sem voltak, csak GYEREKEK. Érdeklődőek!!! És mégis minden szem rajtunk volt!Majd kiváncsi leszek, neked milyen tapasztalataid lesznek, ha kibújik Zsófi. Soxor szánalmat is látok az emberek szemében, hogy úristen szegény nő ennyi gyerekkel! Pedig nem érzem szánalmasnak magam egyáltalán. Sőt nagyon boldognak.Nehéz, de boldog dolog ennyi gyereket nevelni. Na eldugulok, remélem nem fárasztottalak le nagyon benneteket, de most ez úgy kikivánkozott belőlem!!!
puszz
Era
)Én is poénkodtam vele, hogy a masszászsalon milyen volt, de ismerem annyira, hogy fosik annyira, hogy nem kockáztat egy kaland miatt.Félne, hogy összeszed valamit. Meg ő elég érzelmes ilyen téren.Persze, sose lehet tudni, de én nem szoktam ilyeneken agyalni, nem is vagyok féltékeny tipus. apám viszont meghülyült szegény, a nagy családi kajáláskor elhúzott otthonról. Anyutól tudom, azért, mert a bátyám lányát nem bírja(örökbefogadott baba volt, most 8 éves).Igazából a sógornőmmel vanbaja, de a gyereket bünteti.sógornőmet én is utálom, de azért nem cseszek ki a gyerekével, ő nem tehet semmiről. 
A képeken olyan aranyos Evi, ahogy hozzád bújik, nagyon szép kislány. (persze a fiúk is szépek).
A legtöbb gyerekkel ellentétben ő nem szeret hintázni, az csak időrablás a többi huncutkodástól. Tegnap akövetkezőkeket vettem ki a szájából/kezéből a játszótéren: kiskavics/nagykavics, fadarab, használt papirzsepi(másé), kiesett(rászáradt véres) gyerektejfog. 
Pedig esküszöm ott állok mellette, de elég ha elfordul... Juj, mi jön még!
