Sziasztok
Herika
Nagyon sajnálom, hogy ennyi nehézséggel kell szembenéznetek...tudom min mész keresztül...sajna ezt az utat járom már másfél éve és mostanra érzem azt, hogy kiegyensúlyozott vagyok és a korábbi aggályaim, félelmeim, szorongásaim mégsem voltak olyan tragikusak mint én ezt akkor gondoltam.

Hidd el, eztán már csak jó dolgok következnek

Én mikor elszontyolódom akkor mindig azt mondom magamban "mi már egyszer megjártuk a Poklot, ez a helyzet azzal össze sem mérhető!" És tényleg igy van. Őszintén mondom, nekem a PIC maga volt a pokol...az a két hónap egy életre megtanitott, hogy mindig tudjak mérlegelni és mindig lássam mik az igazi nehézségek

Örökre hálás leszek a gyermekeimnek amiért megtanitottak a küzdésre

Nélkülük nem ment volna és nem menne most sem

Nekem szerencsém van - ha beszélhetek egyáltalán szerencséről egy válás után, egy imádott társ elhagyása után - mert egy héten kétszer viszi el a gyerekeket - ebből egyszer alszanak Nála és én úgy látom ilyenkor tényleg foglalkozik velük, tartalmas programokat szervez szóval ezt az időt tényleg rájuk szánja az exférjem....húúú de rossz ezt még most is igy leirni. Szóval talán jobban is alakult az egész mint arra számitottam. Ami nagyon hiányzik az egy társ, egy barát, egy felnött, egy férfi aki mellett vonzó lehetek, szép, aki szeretné a gyerekeket...stb.szóval Valaki....de azt hiszem még nem állok készen arra, hogy bárkit is közel merjek engedni magamhoz. Ez a másfél év ilyen szempontból még nem volt elég. Ha bármiben segithetek vagy csak kisirnád magad valaki vállán akkor bátran irj vagy cserélhetünk számot is

Fel a fejjel! A völgyek után már emelkedő jön

És nehogy azt hidd, hogy Nekem több az energiám....egy frászt! Én még nem dolgozom, itthon élvezem a gyermekeimet, mert most már igazán élvezhető minden perc:) Én azt gondolom ezzel a válással "kaptam" a sorstól másfél szép évet amit tényleg a gyermekeimmel tölthetek, nem kell megfelelnem teljesithetetlen elvárásoknak, a magam ura vagyok, nem gond, ha estére nincs rendben a lakás mert miután leteszem őket nyugodtan meg tudok csinálni mindent szóval próbálom nagyon pozitivan nézni a történteket:) Ha nem igy tennék még most is a másfél évvel ezelötti énemmel küzdenék, akinek egyik napról a másikra kirántották a talajt a lába alól....Ezt már nem akarom:)
Éva
Húúú de ügyes vagy, hogy igy haladsz a tanulással!!! Le a kalappal
Ildi
Köszi a kedves szavakat
A komptragédiát én is olvastam...

:( Iszonyat, nem is tudom miként lehet ezt túlélni.... Borzalmas és újra csak hálát adok a sorsnak...
Puszi:Doris