G. Szász Ilona: A Mindentvarró Tû

Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében, amikor még bádogkannában hordták házhoz a tejet, élt egy Málika nevû varrókisasszony, mégpedig a Borostyán utca egyik színes házában. Málika kisasszony úri varrószalonja igazán titokzatos és érdekes hely volt: ott állt a pedálos varrógép, a kopaszfejú próbababa nyakában a mérõszalaggal, és persze akadt ott egy varróasztalka is. Azon pedig számtalan kincs: gombok, varrótûk, cérnák és gyöngyök.

Málikának udvarlója is akadt Cérnácska Szabócska, másnéven Stircz József személyében, aki úriember módjára meg is kérte Málika kezét. Ám a lány addig nem mehetett hozzá, míg édesapjának tett ígérete szerint nem kapja meg a Mindentvarró Tût. Cérnácska Szabócska persze útnak is indul, miközben Málika újra elmerül a munkában - vagyis elmerülne, ha cikkcakkollója jól vágna. Dühében tesz pár megjegyzést az ollóra, aki megsértõdik, és Cápafogú Konrád álnév alatt bosszút esküszik - nevezetesen, hogy cakkosra vágja az egész világot.

Hogy Cérnácska Szabócska megszerzi-e a tût, hogy az mire való, és mi történik majd Cápafogú Konráddal, nem áruljuk el. Azt viszont igen, hogy még számtalan kaland vár hõseinkre, míg Málika és Józsi szerelme beteljesedhet.

G. Szász Ilona meséjét a szerelemrõl, az áldozatról és a segítõkészségrõl Szegedi Katalin csodaszép, finomvonalú, kollázstechnikával készült illusztrációi teszik kerek egésszé. A választékos szöveg mellett a részletgazdag, enyhe fricskákkal teli - például egykori, eredeti újsághirdetés, gombcsillagok és porceláncsészék, valamint egy varrógép-paripa - képek is remek szórakozást nyújthatnak a gyerekeknek. (General Press Kiadó, 2010)