Vélemény az otthonszülésről
Őszinte meggyőződésem az, hogy nem az otthonszülést kell támogatnom, hanem az intézetekben (kórház, szülőotthon) a megfelelő emberi és anyagi háttér biztosítását, legalábbis a jelenlegi helyzetben.
Gyakran hivatkoznak az otthonszüléssel kapcsolatban Hollandiára, de mindig elfelejtik, hogy Hollandia harmadakkora ország, mint mi, sokkal gazdagabb és az ország bármely pontján húsz perc alatt elérhető a megfelelő orvosi ellátás (Állami és magánkórházak vannak. Ott rengeteg negyven-ötven ágyas magánkórház van, ami nem nagy, de szükség esetén igénybevehető benne a két-három műtő egyike. Nálunk többszáz ágyas komplexumok alakultak ki, -ez történelmi örökségnek is mondható -, de térben emiatt jóval ritkábbak. Hogy magam példáját mondjam, harminc perc alatt értünk be Veresegyházról Izsák születésekor, vasárnap este fél nyolckor, pedig Péter nyomta ám a gázt veszettül.
Elfelejtik, hogy nincs mindenkinek kocsija, megfelelő lakása, stb. Mit csinálok én a háromszobás házamban a négy gyerekemmel, amíg szülném a következőt? Zavarjam ki őket az udvarra? És azután? Kapok talán ingyen valakit, aki legalább egy félnapig ellátná őket?
Az otthonszülés a felső középosztály és az először szülők problémája. Mindig elfelejtik, hogy a szülés nem "Haverok, buli, Fanta", hanem labour = munka. Így önmagában is kellemetlen, sőt traumatikus élmény. Bele kell jönni. Őszintén szólva a harmadiknál már tudtam nevetni is, a negyedikre meg nem is emlékszem: bele lehet jönni.
Maga a petícióhoz fűzött háttéranyag a következőt tartalmazza: "a betegek alárendelt helyzetben vannak; kiszolgáltatottak az adott körülményeknek és a tekintélyelvű orvosi mentalitáson alapuló gyakorlatnak; az orvosok gyakran a csalhatatlanság illúzióját keltik; a betegek olykor lélektelen, személytelen, gépies ellátásban részesülnek; a hálapénz rendszer; az, hogy a várandósokat betegként kezelik; az, hogy a szülést vészhelyzetként kezelik a szakemberek". Ezeken kell tehát változtatni!
Fontosabbnak érzem, hogy a meglevő emberi és anyagi erőforrásokat arra a tudatformálásra használjuk, amellyel pl. az orvosok nem hajtanák végre a szükségtelen beavatkozásokat, az orvosok és a szülésznők nagy!!! empátiával beszélnének a szülőnővel, lenne rá idejük, nem a nagyvizit és az UH között rohannának oda fél percre, hogy ugyan mennyit tágult a kismama, nem tartják szükségtelenül a kismamákat hetekig, olykor hónapokig a kórházban csak azért, mert a kórháznak szüksége van a pénzre, amit az így ápolt betegekre kapnak! Aztán pl. nem rúgnák ki szakmai féltékenységből azt az orvost, aki az osztályon egyedül képes emberi hangon beszélni a betegekkel. És nem tartanák a markukat, mert rendesen meg tudnak élni a fizetésükből.
Gondolkoztál már azon, hogy miért csinálnak szükségtelen beavatkozásokat? Ha nem csinál semmit, mit ír a papírra és miért kérne pénzt? A beavatkozással igazolja létének szükségszerűségét és értelmét.
Mindig elfelejtik, hogy a betegek alárendelt helyzete a betegeken is múlik. (Figyelmedbe ajánlom az Index Fórumon a Szülői munkaközösség rovatban, a "Segítség! már megint jön a védőnő !" topicba írottakat.)
Nem kell alárendelődni. Felnőtt ember felnőttként forduljon az orvoshoz is, ne engedje át a döntést a saját teste felett, amíg erre képes. Ez persze feltételezi, hogy ismerem a várható beavatkozásokat, pl. a gátmetszést, tudok vele kapcsolatban pro és kontra érveket és tudom figyelni a saját testemet, hogy mit jelez. És képes vagyok ellentmondani, ugyanakkor a higgadt érvelésre józanul dönteni. Igen, ezt akkor tudom megtenni, ha fordítottam időt és energiát előre a tájékozódásra (olvasás, kérdezősködés), mérlegelésre, kockázatelemzésre.
Egyébként a szüléssel kapcsolatban számomra még traumatikusabbak azok a zuhanyzók és WC-k, amiket a szülés utáni napokban használni kellett az osztályokon. Törött csempék, dugulás, zuhanycső rózsa nélkül, vérfolt az ülőkén több mint huszonnégy órán át. És mikor szólok a nővérnek, azt mondja, majd hétfőn jön a takarítónő és megcsinálja. És a kórházi menü, ami ehetetlen és kevés, pedig éppen a tejelválasztásnak kellene beindulnia, de azt mintha nem fogyókúrás diétával lehetne megoldani, ugyebár.
Hát ezek miatt akarnak sokan otthon szülni.Pedig én személyesen csak azt a K-t ismerem G. városból, akinek a kisfia még kétévesen se tudott ülni az elhúzódó otthoni vajúdásból kifolyólag. És ez engem azóta is visszatart.
Azért jó lenne, ha valahol leírnánk végre, hogy a "hagyjuk a szülést a maga útján előrehaladni" dolgot évezredek óta próbálgatja az emberiség. Teljesen természetes körülmények között 10% az anyai halálozás és ugyanennyi a perinatális halálozás egyébként egészséges magzatoknál, ha jól emlékszem az adatokra. Ebben pedig nincs benne az életre szóló szülési sérülések aránya, ami még valami 20% .Ezt akarjuk?
Pár éve láttam egy amerikai filmet, valami humoros kismama-kispapa sztori volt. A szülőszoba kórházban volt, de olyan kellemes, mint egy nappali: nagy ágy, néhány fotel, asztalka, körben polcok, könyvek, tv, stb. Lehet, hogy a kórházakból leginkább egy belsőépítész-lakberendező hiányzik? Ha a környezet meg a személyzet barátságos lenne, ugyan mi oka lenne bárkinek is a veszélyt választani? Esetleg az idősebb gyerekeket sem kellene kirekeszteni teljesen... szóval tudnám még ragozni a dolgot és tele vagyok ötletekkel.
Gyakran hivatkoznak az otthonszüléssel kapcsolatban Hollandiára, de mindig elfelejtik, hogy Hollandia harmadakkora ország, mint mi, sokkal gazdagabb és az ország bármely pontján húsz perc alatt elérhető a megfelelő orvosi ellátás (Állami és magánkórházak vannak. Ott rengeteg negyven-ötven ágyas magánkórház van, ami nem nagy, de szükség esetén igénybevehető benne a két-három műtő egyike. Nálunk többszáz ágyas komplexumok alakultak ki, -ez történelmi örökségnek is mondható -, de térben emiatt jóval ritkábbak. Hogy magam példáját mondjam, harminc perc alatt értünk be Veresegyházról Izsák születésekor, vasárnap este fél nyolckor, pedig Péter nyomta ám a gázt veszettül.
Elfelejtik, hogy nincs mindenkinek kocsija, megfelelő lakása, stb. Mit csinálok én a háromszobás házamban a négy gyerekemmel, amíg szülném a következőt? Zavarjam ki őket az udvarra? És azután? Kapok talán ingyen valakit, aki legalább egy félnapig ellátná őket?
Az otthonszülés a felső középosztály és az először szülők problémája. Mindig elfelejtik, hogy a szülés nem "Haverok, buli, Fanta", hanem labour = munka. Így önmagában is kellemetlen, sőt traumatikus élmény. Bele kell jönni. Őszintén szólva a harmadiknál már tudtam nevetni is, a negyedikre meg nem is emlékszem: bele lehet jönni.
Maga a petícióhoz fűzött háttéranyag a következőt tartalmazza: "a betegek alárendelt helyzetben vannak; kiszolgáltatottak az adott körülményeknek és a tekintélyelvű orvosi mentalitáson alapuló gyakorlatnak; az orvosok gyakran a csalhatatlanság illúzióját keltik; a betegek olykor lélektelen, személytelen, gépies ellátásban részesülnek; a hálapénz rendszer; az, hogy a várandósokat betegként kezelik; az, hogy a szülést vészhelyzetként kezelik a szakemberek". Ezeken kell tehát változtatni!
Fontosabbnak érzem, hogy a meglevő emberi és anyagi erőforrásokat arra a tudatformálásra használjuk, amellyel pl. az orvosok nem hajtanák végre a szükségtelen beavatkozásokat, az orvosok és a szülésznők nagy!!! empátiával beszélnének a szülőnővel, lenne rá idejük, nem a nagyvizit és az UH között rohannának oda fél percre, hogy ugyan mennyit tágult a kismama, nem tartják szükségtelenül a kismamákat hetekig, olykor hónapokig a kórházban csak azért, mert a kórháznak szüksége van a pénzre, amit az így ápolt betegekre kapnak! Aztán pl. nem rúgnák ki szakmai féltékenységből azt az orvost, aki az osztályon egyedül képes emberi hangon beszélni a betegekkel. És nem tartanák a markukat, mert rendesen meg tudnak élni a fizetésükből.
Gondolkoztál már azon, hogy miért csinálnak szükségtelen beavatkozásokat? Ha nem csinál semmit, mit ír a papírra és miért kérne pénzt? A beavatkozással igazolja létének szükségszerűségét és értelmét.
Mindig elfelejtik, hogy a betegek alárendelt helyzete a betegeken is múlik. (Figyelmedbe ajánlom az Index Fórumon a Szülői munkaközösség rovatban, a "Segítség! már megint jön a védőnő !" topicba írottakat.)
Nem kell alárendelődni. Felnőtt ember felnőttként forduljon az orvoshoz is, ne engedje át a döntést a saját teste felett, amíg erre képes. Ez persze feltételezi, hogy ismerem a várható beavatkozásokat, pl. a gátmetszést, tudok vele kapcsolatban pro és kontra érveket és tudom figyelni a saját testemet, hogy mit jelez. És képes vagyok ellentmondani, ugyanakkor a higgadt érvelésre józanul dönteni. Igen, ezt akkor tudom megtenni, ha fordítottam időt és energiát előre a tájékozódásra (olvasás, kérdezősködés), mérlegelésre, kockázatelemzésre.
Egyébként a szüléssel kapcsolatban számomra még traumatikusabbak azok a zuhanyzók és WC-k, amiket a szülés utáni napokban használni kellett az osztályokon. Törött csempék, dugulás, zuhanycső rózsa nélkül, vérfolt az ülőkén több mint huszonnégy órán át. És mikor szólok a nővérnek, azt mondja, majd hétfőn jön a takarítónő és megcsinálja. És a kórházi menü, ami ehetetlen és kevés, pedig éppen a tejelválasztásnak kellene beindulnia, de azt mintha nem fogyókúrás diétával lehetne megoldani, ugyebár.
Hát ezek miatt akarnak sokan otthon szülni.Pedig én személyesen csak azt a K-t ismerem G. városból, akinek a kisfia még kétévesen se tudott ülni az elhúzódó otthoni vajúdásból kifolyólag. És ez engem azóta is visszatart.
Azért jó lenne, ha valahol leírnánk végre, hogy a "hagyjuk a szülést a maga útján előrehaladni" dolgot évezredek óta próbálgatja az emberiség. Teljesen természetes körülmények között 10% az anyai halálozás és ugyanennyi a perinatális halálozás egyébként egészséges magzatoknál, ha jól emlékszem az adatokra. Ebben pedig nincs benne az életre szóló szülési sérülések aránya, ami még valami 20% .Ezt akarjuk?
Pár éve láttam egy amerikai filmet, valami humoros kismama-kispapa sztori volt. A szülőszoba kórházban volt, de olyan kellemes, mint egy nappali: nagy ágy, néhány fotel, asztalka, körben polcok, könyvek, tv, stb. Lehet, hogy a kórházakból leginkább egy belsőépítész-lakberendező hiányzik? Ha a környezet meg a személyzet barátságos lenne, ugyan mi oka lenne bárkinek is a veszélyt választani? Esetleg az idősebb gyerekeket sem kellene kirekeszteni teljesen... szóval tudnám még ragozni a dolgot és tele vagyok ötletekkel.
Ezért nem írom alá most a petíciót.
Varga Anikó
