Terhesnapló 5. – Még hogy nincs mit mesélnem…
Néha azt hiszem, hogy semmiről nem tudok írni, de eddig szerencsére minden héten akadt valami, ami kicsit vagy nagyon feldobta a hetet, így a napló is kicsit teljesebb lett.
Békám pénteken lesz 15 hetes és 5 napos, az utolsó ultrahang szerint. Reméltem, hogy ma már újabb ultrahang képekkel szolgálok, de nem sikeredett, mert hétfőn délután megyek vizsgálatra a dokimhoz. Hétfő reggel pedig a 16 hetes labor vizsgálatokra, ami itt vizelet-, teljes vérkép-, vércsoport-, AFP és egyéb vérvizsgálatokból áll: most lesz az egyél meg egy zsömit és igyál egy pohár tejet, majd másfél óra múlva érj be a vérvételre vizsgálat is.
A héten látogattam meg először a félegyházi terhesgondozót, egészen máshogy működik a rendszer, mint Kecskeméten, de nagyon jó tapasztalatokkal távoztam. Egy jó tanács mindenkinek: hacsak nincs egy segítőkész portás vagy személyzet a rendelőben-kórházban, akkor a jól látható pocakkal közlekedő kismamákat kérdezd meg arról, amit szeretnél. Például arról, hogy a helyi rendelőben-kórházban, hogyan működik a rendszer, hol kopogtass-várj először, mert nagy eséllyel, pár héttel ezelőtt ő is túlesett a kezdeteken.
Először itt is nagy fejetlenséget tapasztaltam, de a táblák alapján a terhesgondozó legalább megtalálható volt. Majd később kiderült a hallottak alapján, nem tévedtem, ők is az új rendszer kialakításán fáradoznak a volt kórház, ma már rendelőintézetben. Ami szerintem egészen szomorú, de becsülendő: a rendelőbe a nőgyógyászok szerződés nélkül, jelenleg csupán jótékonyságból járnak, így ezért nincsenek meg a rendelési időpontok és a táblák, hogy pontosan, hol és mi van. Az átállás problémáival küzdve és ahhoz képest, hogy egy adatom sem volt még meg a rendszerükben - sose jártam náluk -, nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Én meg ismét rájöttem, hogy nem szabad elindulni élelem és víz nélkül sehova!
Képzeljétek, nem éreztem rosszul pár napja, tegnap ismét éreztem a baba általam először észlelhető mocorgását. Minden kismamának az a kérdése, mit is kéne éreznie, és igazak azok a válaszok, amiket általában kapunk. Az első alkalommal úgy éreztem, mintha egy pillangó repült volna el bal oldalt a köldököm mellett, a tegnapi filmnézés közben meg olyan volt, mintha a hasamban egy buborék elindulna, csak ez a buborék nem „távozott-szűnt meg”, hanem bal oldalt, szintén a köldököm mellett le- és felmocorgott.
Először még nem voltam biztos benne, hogy ez a kis Békám, de így másodszorra igen. És valószínűleg tetszenek nekik a zenés, táncos, éneklős filmek - remélem az autós gyorsulós, dübörgős filmekkel is így lesz.
A napló elejéhez: néha meg annyira „beszélhetnékem” van, hogy nem is fér minden a naplómba.
Csumpi
