Terhesnapló 5. – Ki az apuka?

Elmentem a hordozó klubbos találkozóra, ahol leginkább lestem ki a fejemből és csodáltam az apró, néha rossz és izgága, de tüneményes babócákat. Persze a hordozókat is és néha, mikor a decibelek dübörögtek, mert a gyermekek fáradtak, belegondoltam, hogy úristen, én ezt hogy fogom bírni. Sok hasznos dolgot láttam, de tényleg akkor tudok hordozós ügyben dönteni - mert annyi lehetőség van -, ha már lesz tesztalanyom.

Egyik reggel még csak egy pici torokfájásom volt, dél körül már erős mandula- és torokgyulladás lett belőle, ami estére tovább vándorolt orrmandulára is. A bacik további terjedését fertőtlenítős toroköblögetéssel és méz, citrom, reszelt gyömbér hármassal próbáltam megakadályozni. De már sejtettem: sok pihenésre nem lesz időm, mert hétvégére vendégeket vártunk, így a gyógyhármas megvásárlásával a hétvégi bevásárlást is megejtettem.

A finom keverék és az öblögetés hatott, másnap ment a takarítás is, de csak finoman, majd harmadnapra iszonytató orrfolyás tört rám. Ezt is közel 500 zsepi felhasználásával orvosoltam, és most tartok az égetett cukros hársfateánál, mert eléggé elkezdtem köhögni. Lázam nincs szerencsére, így valamit jól csinálhatok.

A családi pünkösdölés a takonykórom ellenére is nagyon jól sikeredett, a Húsvéthoz hasonlóan meglátogattak Pestről a rokonok. És nem csak a társaságot, hanem a nap jótékony, kicsit pirító sugarait is élveztem.

És akkor következzen az ígéretem: pici fiamnak a Koppány nevet választottam. Persze, sokakban vált ki ez a név ellenérzést, de elmondom szempontjaimat.

Mindig is csak magyar nevet szerettem volna születendő gyermekemnek. Amiben még biztos voltam gyermekkoromtól, hogy ha lányom lesz, a keresztnevemet, a Saroltát fogja kapni. Mikor az „apukával” a babavállalás mellett döntöttünk, ehhez az édesanyja keresztneve is csatlakozott, így lett volna Sarolta Anna.

A fiúnevekről nem volt ennyire határozott elképzelésem. Nagyon tetszett többek között az Ákos, Zsombor, Csongor, Zalán, Zétény, Csanád, Kálmán név is. Öcsém megkért, hogy ne az ő keresztnevét használjam és nagyon sokáig a Zsombor, Zalán, Csongor vezetett, míg egyszer egy régi kedvenc nevem, a Koppány is megjelent a nevek között.

Anno a baba „apukája” és néhány akkori barát megpróbált erről a névről lebeszélni, de úgy érzem, a kisfiam választotta ezt a nevet, mert felkúszott a listán észrevétlen az első helyig. Így ha csak nem agyal a pocakban névváltoztatáson, akkor Tóth Koppány lesz.

Igen, természetesen az én vezetéknevemet kapja, bár sokan megkérdezik, miért nem az „apukáét” - de szerintem az idézőjel mindent megmagyaráz. Számomra az apuka például az a személy, akire egész életembe már a születésem előtt is számíthattam, és nem csak a genetikai örökítő állományát adta.

Csumpi