Terhesnapló 4. - Legfeljebb marad a szőrkontaktus

A védőnőmnél semmi különösebben izgalmas dolog nem volt, három dolgot állapított meg:

1. A laboreredményeim a terhesség alatt most voltak a legjobbak.
2. A későbbiekben vesekőre hajlamom lehet. (Mindezt a laboreredményekből.)
3. Nagyon példaértékűen táplálkozom és az 5 kg plusz igen dicséretes.

Gondolhatjátok, hogy dagadt is a mellkasom - no meg a hasam - a büszkeségtől. Jól elbeszélgettünk még utána, meghallgattuk Oli szívdobogását, aztán jöhettem is haza. Olit már szinte keresnie sem kell, amikor kitapintja a pocakomon, hogy hol is érdemes próbálkoznia a szívhang hallgatással, a kis picurkánk már mindenhol ott van, a mozdulataiból és ahogy forgolódik, érezni, hogy lassan, de biztosan kitölti a méhemet. Legközelebb már két hét múlva találkozunk, akkor ő jön hozzám, sűrűsödnek a „randijaink”.

A pocakom egyébként egyre többet feszül és szurkál, a napi 3x1 magnézium is kevésnek bizonyul, az energiám egyre kevesebb és érzem, hogy több fekvésre, relaxálásra van igénye a szervezetemnek.

A szülésfelkészítőn sok hasznos dolgot hallottunk, még mindig a szülés és a gyermekágy volt főleg a téma, de most a császármetszésbe mentünk kicsit jobban bele. Volt 1-2 új kismama a felkészítőn, akik mindenre rákérdeztek, ami a múltkor elhangzott, úgyhogy kicsit hosszúra nyúlt a találkozó az igen kényelmetlen székeken ülve.

A szülés alatt használható homeopátiás szerekről is sokat beszéltünk, és hogy milyen kenőcsöket és egyéb finomságokat érdemes beszerezni a kórház utáni napokra, amivel a saját fizikai és mentális állapotunkon tudunk majd javítani. Az elhangzottak alapján összeállítottam a saját kis listámat, hogy még mit szerezzünk be a gyógyszertárból, illetve a bababoltból, de igyekszem nem túlzásba vinni, ráadásul, ahogy ismerem magamat, a felét sem használnám, pláne nem szülés közben.

Ami viszont nagyon tetszett, az a szőrkontaktus! Mr. Miminek említettem is, sőt kerestem neki egy videót róla neten, és végtelenül helyes dolognak tartom, hogyha a babát nem adják oda az anyukának császár esetén – sajnos -, akkor legalább az apuka mellkasával tudjon érintkezni. Persze ennek nemcsak érzelmi okai vannak, mint kiderült, a baba immunrendszere is hamarabb megkezdi a működését, ha a mellkason található baktériumokkal érintkezik szülés után.

Nagyon remélem, hogy nálunk erre nem kerül sor és természetes úton tudom majd a világra hozni Olit, nem szeretném kihagyni életének első perceit és nem magamhoz ölelni, megsimogatni a kis buksiját. Viszont ha máshogy alakul, akkor örülnék neki, ha ez legalább a férjemnek és Olinak megadatna.

Annyira egyébként nem bántam, hogy Mr. Mimi nem tudott velem eljönni, mert rengeteg szó esett a méh ürüléséről-összehúzódásáról a szülés után, és az összes létező egyszer használatos bugyi- és betétfajta be lett mutatva, ami forgalomban van, és amit ilyenkor ajánlatos használni. A jelenlévő apukák irultak-pirultak a vastagabbnál vastagabb felnőtt méretű pelenkák tapintásától. Persze, tisztában vagyok vele, hogy ez teljesen normális folyamat és ez is része a gyermekvállalásnak, de én már annak is tudok örülni, hogy a szülés alatt támogatni fog és velem lesz, sőt a hazaérkezésünk utáni 2 hétben itthon lesz velünk és segít nekem Oli körül.

Anyukák, mesélhetnétek, hogy nektek mi volt az, ami tényleg bevált a szülés alatt és után és kifejezetten hasznosnak találtátok, hogy használtátok!

A babakocsink végre megérkezett, de sikerült sokkot kapnunk a bababoltban, amikor bementünk érte. A nagyméretű képen, ami alapján kiválasztottuk a színt, egy bordós-lilás alapon, bordó és vajszínű kockás kocsi lett a kiválasztott. Mr. Mimié volt a végső döntés a kocsi színével kapcsolatban, de tény, hogy nekem is nagyon tetszett. Ráadásul azért választottunk unisex kocsit, hogyha esetleg a későbbiekben a második gyerkőcünk fiú lenne, akkor ne kelljen neki egy lányos színű, virágmintás kocsiban feszítenie.

Végül megérkezett a várva várt kocsi, ami bordó alapon fehér és RÓZSASZÍN kockás! Az eladó csaj csak rángatta a vállát, hogy hát ilyen előfordul sajnos, de nem gond, úgyis lányt várunk, a következő gyereknek meg úgyis másik kocsit fogunk majd venni, nem?! Lehet, hogy velem van valami probléma, de nem gondolom azt, hogy azért, mert egy új kis jövevény érkezik a családba, ne örökölhetné a nagyobb tesó ruháit és egyéb dolgait.

A kocsi egyébként nagyon masszív, strapabíró és sokoldalú, biztos nagyon fogjuk szeretni és hiába nem vagyok rózsaszín párti, de kifejezetten tetszik ez a színösszeállítás. Szétszedtük, újra összeraktuk, tologattuk, Mr. Mimi még manőverezett is vele egy kicsit és úgy gondolom, hogy igazán jó vásárt csináltunk.

A kiságy és a matrac már a leendő lakójára vár már összerakva, a ruhácskák és a törölközők mosva-vasalva sorakoznak a polcokon, a kórházas csomagunk pedig szinte menetkész. A kiságyba való fejvédő nagyjából 20 cm-el rövidebb, mint kellene, így nem ér teljesen körbe. De az én rafkós kis férjem kitalálta, hogy ez nekünk csak jó, mert ha a buksijához igazítjuk a rést, akkor a franciaágyból is nézhetjük, ahogy alszik.

Mi lelkiekben készülünk, és egyre jobban hangolódunk Oli érkezésére. Hihetetlen, hogy már csak körülbelül egy hónap és végre láthatjuk az arcát, a kis mini talpacskáit puszilgathatjuk és hallgathatjuk a szuszogását! És mindent a babaillat fog majd belengeni.

Mimi