Kérjük, beteg gyerekkel ne jöjjenek be!

Szerencsénk van, egy egész nagy játszó létesítmény közelében lakunk, így szégyen, nem szégyen bevallani: mi bizony bérletet váltottunk a sokszor megváltást jelentő helyre. Szandi ráadásul imádja is a játszóházat: nem csak rohangálásra és fölös energia levezetésre jó, de néhány barátság is szövődött már a falai között. Értsd: együtt megyünk a játszóra az oda járó gyerekekkel és szüleikkel, ha épp úgy jön ki a lépés. Egy dolgon akadt meg a szemem mindössze, amikor elkezdtünk rendszeresebben oda járni, ami nem más, mint egy elég barátságtalan és amúgy akár félre is értelmezhető felirat a bejáraton:

Naná, hogy ennél azért lehettek volna specifikusabbak, elképzelhető ugyanis, hogy valaki ezt félreérti és nem a náthás, lázas gyermeket érti rajta. Merthogy annyira evidens, hogy influenzás, fertőző, hőemelkedéses, lázas, orrfolyós gyermeket nem viszünk a játszóházba, ahogyan oviba és suliba sem, nem igaz?

Hát nem. Ebben az évben sajnos rá kellett jönnünk, hogy van a feliratnak jogosultsága. Péntek délelőtt érkeztünk meg a játszóházba, Szandi szinte azonnal birtokba is vette az ugrálókat és mászófalakat. Én leültem a „szülő részlegbe” szusszanni egyet és elkezdtem a telefonomon megválaszolni a céges e-maileket. Pont ráláttam innen a bejáratra, ahol a jegyeket, bérleteket kezelik és ahonnan a többi kis pajtás érkezik, hogy végre kiugrálhassa magát. Először nem igazán figyeltem, de pár perccel később odahallottam egy apuka magyarázkodását, kérlelését, amit a személyzet felé intézett.

-Már nem beteg! Nem volt a héten suliban, de már jól van, az orvos visszaengedte, de ma még megengedtük, hogy ne menjen.

-Bocsánat Apuka, nem kívánunk kukacoskodni, de nekünk a többi gyerek és szülő érdekét is szem előtt kell tartanunk. Ha behoz ide akár csak egy kicsit beteg gyereket, mi garantálja, hogy az itt játszó kicsik holnapra nem kapják el ugyanazt a nyavalyát? Megérti ugye?

-De ezt most mi alapján döntik el? Belenéznek a torkába? Hozzak legközelebb igazolást?

-Nézze, hárman vagyunk itt a személyzetből, akik gyermekfelügyeletet is vállalunk, láttunk már pár gyerkőcöt. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy ráférne még egy kis pihenés a kisfiúra.

-Csak egy óráról lenne szó, nem tudják esetleg külön foglalkoztatni akkor, ha nem akarják a többi gyerek közelébe engedni?

-Sajnos ez a park szabályzata. Minden esetben a személyzet mérlegel azzal kapcsolatban, hogy kit engedünk be. Elnézését kérjük, de nem tehetünk semmit.

A kissé idegesnek tűnő fickó és a bágyadt arcú kisfiú elhagyta hát az épületet, bár még volt egy kisebb szóváltás a végén az apuka és a recepciós hölgy között.

Egészen kiakadtam, hogy ez a szemem előtt zajlott. Elhiszem, hogy az édesapának valamilyen halaszthatatlan dolga akadt, vagy beígérte a kissrácnak az ugrálást és nem akart beégni, sőt még azt is, hogy ő maradt vele otthon és már baromira el volt fáradva. Valahogy mégis úgy érzem, hogy sosem lehet megoldás, hogy a beteg gyereket elvisszük a játszóházba. Nem csak a többi gyerek, de a saját érdekében sem. Hiszen bármi is (volt) a baja, azt jó, ha inkább kipiheni, kifekszi, stb. Ezen pedig vajmi keveset segíthet az, ha elkezd egy ilyen helyen rohangálni, mászókázni. Örültem, hogy a játszóház dolgozói ennyire kitartottak a házirend mellett, és igyekeztek megóvni a többi gyereket. Az eset kapcsán beszélgettünk kicsit a Londonban élő húgommal is, aki elmesélte, hogy a másfél éves kisfiát elkezdte hordani egy játszóház jellegű napközibe, ami amolyan óvoda felkészítő. Ő sajnos nem járt ilyen szerencsével, mint mi: állítása szerint a tiltás ellenére rendre hozzák-viszik a náthás, beteg gyerekeket, aminek már ők is többször megitták a levét. Vajon tényleg ennyire nem egyértelmű, hogy betegség esetén ildomos volna otthon maradni?