Az étel dobálása pazarló, rendetlen és néha „egyenesen sértő” lehet a szülők számára, mégis fontos fejlődési „fázis” a kisgyermek számára
Nagyon sok mindent meg kellett tanulom fiam mellett, de az az egyetlen dolog, amelyért meg is haltam volna, csak hogy kiderítsem, hogyan lehet megakadályozni az ételt szétdobálását. Jobban szeretem a fiamat, mint az életemet, de semmi sem őrjít meg jobban, mint amikor gyermekem a földre hajigálja az ennivalót. Nem csak pazarlás, de attól féltem, hogy éhesen fog lefeküdni, vagy nem jut elég tápanyaghoz (köszönet neked, szorongás 
). Ráadásul fel is kellett takarítanom minden alkalommal, hogy ne a kutyák találjanak rá először a szétdobált falatokra. Nemcsak azt akartam tudni, hogyan állítsam le ezt a viselkedést, hanem azt is, hogy miért teszi ezt a világon az összes imádnivaló, manipulatív, számító, huncut kisgyerek?
Amiről a szülők beszélnek…
Mint azt valószínűleg már mind tudjuk, a kisgyermekek nem csak ételt dobnak, hanem gyakorlatilag mindent, és – Ann McKitrick, a gyermekfejlesztési szakember és a szülőpedagógus szerint – ez nagy motiváció az étel hajigálásához is. "Megtanulják az ok-okozati összefügést, hogy ha karjaikat nagy mozdulatokkal használják, és éppen a megfelelő időben engedik el a tárgyakat, meg is figyelhetik, mi történik azokkal" - mondja McKitrick. „Az etetőszék is rengeteg lehetőséget kínál. Az egyik legmeggyőzőbb a szobában lévő felnőttek figyelmének felkeltésére. Ha ugyanis figyelmen kívül hagyják a gyerekeket, az étel eldobása biztos módja, hogy fókuszba kerüljenek. És a kisgyermekek imádják a figyelmet.”
Elizabeth Berger gyermekpszichiáter hozzáteszi, hogy a kicsik függetlenségüket is így tesztelik. „Amíg egy csecsemő passzívan fogadja az élet kínálását, a kisgyermekek már nagyok ahhoz, hogy azt mondhassák: „Nem!” A „Nem!” kimondásának képessége csodálatos dolog, és azt mutatja, hogy a kisgyermek megteszi az első lépést elméjének valódi függetlítésére” – mondja. Berger hozzáteszi, hogy az étel eldobása csak az egyik azok közül, ahogy a kisgyermek gyakorolhatja a képességet, amely által az egész testét felhasználva, személyes preferenciáit kifejezésre juttatja. "Ezzel érkezik egyik fontos képessége fejlődésének döntő momentuma, mégpedig az, hogy személyes nézőpontot kezd el kialakítani.”
Szóval hogyan lehet rávenni a kicsiket arra, hogy hagyják abba az étel dobálását?
Auben Phelps perinatális és gyermek-táplálkozási szakember azt ajánlja, hogy egyszerűen fejezzük be az étkezést. – Általában azt javaslom az ügyfeleknek, hogy mondjanak valami olyasmit, hogy: Az étel enni való, nem pedig dobálni. ”Ha a kisgyermek tiltakozik, akkor vidáman és nyugodtan válaszolhatunk egy „OK”-t és mondjuk utána: „Ha újra eldobod, akkor befejezzük az evést!” Ha a kicsi újra eldobja az ennivalót, fejezzük be az étkezést, emlékeztetve őket arra, hogy az étel enni, nem pedig dobálásra való. És ne ajánljunk fel semmilyen ételt, nassolni valót a következő tervezett étkezésig.
Én személy szerint mindig is rettegtem ezt mondani gyermekemnek, mert mi van akkor, ha éhes marad? "Nem valószínű, hogy gyermeke éhezni fog" - mondja McKitrick. "Ha leülteted enni és dobálni kezd, vegyél le mindent a tálcáról, csak egyetlen étel maradjon rajta, amiből mindig egyet adj neki egyszerre. Ha tovább dobálózik, akkor nem lehet nagyon éhes.”
Berger szerint annak ellenére, hogy az étel dobása pazarlás, rendetlen, elrettentő és néha „egyenesen sértő” lehet a szülők számára, fontos elfogadni, hogy ez egy természetes és fontos fejlődési „fázis” a kisgyermek számára.
Javasolnánk esetleg egy kutyus beszerzését és máris könnyebb lesz a takarítás 
B.Zs., 2021. február 16.
