5 módszer, amivel megtaníthatod a gyermekednek, hogyan kezelje az indulatait

A kicsik nehezen értik meg a „majd”, a „kell” és a „nem lehet” fogalmát, így gyakran hiszti- vagy dührohamba torkollik egy reggeli készülődés vagy egy bevásárlás vagy… egy teljesen átlagos, mindennapi helyzet; otthon, az utcán, a boltban vagy épp a bölcsiben, oviban. Szülőként pedig bármit megtennénk, hogy lenyugtassuk, lecsitítsuk szemünk fényét; íme, néhány módszer, amivel nagy valószínűséggel sikerülni is fog!

A legtöbb szülő a fent leírt helyzetek kezelésére azt az ősrégi módszert használja, hogy a szobájába küldi gondolkodni a rosszaságot – de vajon jól teszi? Talán, ha a következő sorokat elolvasod, többé te sem ezt a megoldást választod majd, hiszen ezzel az instrukcióval az alábbi üzenetet közvetíted felé:

  • Senkit sem érdekel, min borult ki, mi zajlik le benne.
  • Senki nem segít megoldani a konfliktust, amit átél, senki nem segít Neki megoldani a problémáit.
  • Rosszat tett azzal, hogy mérges lett valamire/valakire (tehát nincs létjogosultsága a harag érzésének).
  • A dühével megijesztette a környezetét – e miatt bűntudatot fog érezni és legközelebb inkább hagyja, hogy számára kellemetlen helyzetbe kerüljön.
  • A szülei nem tudnak segíteni neki: a nagy érzelmekkel, félelmekkel Neki, egyedül kell megbirkóznia.

Mit tehetünk e helyett? Az első és legfontosabb, hogy megtanítsunk a gyermeknek, hogyan bánjon a haragjával, hogyan irányítsa azt. Ennek első lépése, hogy azonosítsa és elfogadja az érzést, azonban tartózkodjon attól, hogy másokra „robbantsa” a dühét. Hiszen mindig van rá megoldás, hogy kifejezésre juttassa, mit szeretne, miért lett zaklatott, a nélkül, hogy ezzel bántaná a környezetét.

A kicsik érzelmi intelligenciáját azzal tudjuk a leginkább fejleszteni, ha a következő módszerek segítségével rávilágítunk, hogy minden érzés normális, amivel találkoznak, és a kezükben a döntés, hogy mit kezdenek velük, hogyan viselkednek hatásukra:

  1. Maradj higgadt, ne emeld fel a hangod és figyelmesen hallgasd végig, miért olyan csalódott, mi bántja. Nem a szoba magányától, hanem ettől a nyugodt, biztonságos környezettől fog lenyugodni.
  2. Próbáld meg átérezni a helyzetét. Nem kell egyet értened, de az ellenkezőjének sem kell hangot adnod, csupán légy megértő és beszéld át Vele a szituációt: „Ó, Drágám, tudom, hogy ez most mennyire rosszul esett neked, ez most nagyon nehéz neked, gyere ide a mamihoz, öleld meg, együtt kitaláljuk a megoldást!”
  3. Ne menj bele a sértegetésbe, mégha a gyereked olyanokat is vág a fejedhez, hogy utál, vagy, hogy bárcsak más lenne az anyukája. Ne feledd, ezek a szavak sosem neked szólnak valójában, egyszerűen csak a rendelkezésére álló eszközök segítségével próbálja meg kifejezni mennyire dühös vagy épp csalódott. Ne is vegyél tudomást a sértő szavakról, próbáld meg rávenni, hogy átbeszélje veled az érzéseit.
  4. Húzz határokat, a berendezés és mindenki biztonsága érdekében. „Lehetsz bosszús, amennyire csak szeretnél, dobolhatsz is a lábaddal, kiabálhatsz is, de ne feledd, akármennyire is vagy dühös, soha nem szabad senkit megütnöd, bántanod! Senkit!”
  5. Éreztesd a gyerkőccel, hogy biztonságban van. Ha a haragját megértéssel, elfogadással kezeled, előbb-utóbb megtanulja, hogy nem kell szétvernie a szobát és ordítania ahhoz, hogy segíts Neki megoldani a dühe mögött álló belső konfliktust.

Ha még több tanácsra vagy kíváncsi a témában, itt olvashatod az eredeti cikket: 

 

Plézer Panna, 2018. november 18.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?