Terhesnapló 6. - Nátha és karácsonyi vásár

Mivel itthon még minden rendben volt velem, és jól éreztem magam – eltekintve a napi pár orrdugulástól –, nekivágtunk a sétának. Sajnos nem számoltam azzal, hogy idén engem nem fog a forralt bor melegíteni – ami jelen esetben egy kúrával is felért volna – és nagyon fáztam. Három-négy órát sétálgattunk, de a végén már szinte vonszoltam magam, és alig vártam, hogy hazaérve egy jó forró zuhany alá álljak.

Ettől eltekintve nagyon élveztük mindannyian a kiruccanást. Jó volt idén nem olyan hatalmas pocakkal túráznom. Molly januári születésű, és három évvel ezelőtt nehézkes volt a dombos fővárosban kutyagolni. Évről évre terebélyesedik, színvonalasodik a „Christmas market”, idén már magyarokkal is találkoztunk. Kürtős kalácsra éheztem, de sajnos az nem volt. Viszont a csokiszökőkutas standnál magyarok voltak az eladók, és jól esett a kedves fogadtatás.

Felültem Mollyval a nagy óriáskerékre is. Zárt kabinos, így legalább ott nem fáztam, ellenben – érdekes módon – most tériszonyom volt, pedig alapvetően nem vagyok tériszonyos fajta. Ettem bajor virslit savanyú kápszotával, és vanilia szószos-meggy befőttes gofrit. Isteni volt! Egy szintén kismama ismerősöm is velünk tartott, és meg kell mondjam, simán lepipáltam evésben, pedig ő is kívánós. Otthon elő is készítettem a rakott karfiolt, most lett kész. Lehet, hogy még lefekvés előtt eszem egy adagot, habár nem biztos, hogy ez jó ötlet így éjjel 11 körül.

Az utóbbi két hétben kevesebbet dolgozom, és ma tűnt fel, hogy ez nem is olyan rossz. Tiltakoztam az ellen, hogy az óraszámaimat csökkentsék, mert úgy éreztem, a heti 25 óra sem megerőltető, de mégis jól esik a kellemesebb beosztás. Most minden harmadik napom szabad, és sokat tudok pihenni, ami nem is baj, a múltkori kórházi látogatást tekintve.

Ma adventi koszorút készítettünk Mollyval. Találtam az egyik üzletben élő fenyőgallyból készült koszorú alapot, amin már volt egy masni és pár toboz, mi pedig feldíszítettük. Tettünk rá gyertyákat, amiket szintén mi ragasztgattunk tele díszekkel. Elvégre most vasárnap már meg kell gyújtani az első gyertyát!

Lassan a tizenhatodik hét felé közelítünk, ma töltöttem a 15. hét ötödik napját, és büszkén jelentem, hogy mozog a baba. Főképp este szoktam érezni, amikor sikerül megpihennem egy kicsit és összebújnom Mollyval, amit ő is nagyon élvez. Alig várom, hogy Molly is érezze, ahogy a kistestvére mozog odabent. Már egyre jobban érti, hogy anyának egy kisbaba van a pocakjában, és van, hogy este ő keni be krémmel a hasamat és ilyenkor meg is puszilja. Szívet melengető a testvéri szeretet!

Sajnos nem sikerült jó fotókat készítenem a vásárról, pedig arra számítottam, hogy hozok nektek szép képeket. De azzal nem számoltam, hogy sötét lesz, és a kis telefonom nem fog annyira csodásan éles képeket készíteni. Lehet ideje lenne beruháznom egy fényképezőgépbe?!