Szülésindítással dupla a császár esélye

Ez az eredménye annak a kutatásnak, amelyet 7800 kismama részvételével végeztek el amerikai szakemberek. A vizsgálatba bevont nők 44 százalékánál indították meg a szülést, és a kutatók eredményei szerint az összes császármetszés 20 százaléka sikertelen szülésindítás után történt.

A kutatók tanulmányukban, amely az Obstetrics and Gynecology című szakfolyóirat júliusi számában jelenik meg, összesen 7800 első szülés adatait összegezték – írja a Reuters. Eredményeik megerősítették azon feltételezéseket és korábbi kutatásokat, amelyek szintén összefüggést mutattak ki a szülésindítás és a császármetszés között. Ennek hátterében pedig az állhat, hogy a szülésindításra akkor kerül sor, mikor a nő teste még nem áll készen a vajúdásra-szülésre.

Ez az összefüggés azért nagy jelentőségű, mert míg általában a császármetszés biztonságos beavatkozásnak tekinthető, mégis hosszabb ideig tart utána a felépülés, mint a hüvelyi szülés esetében. Emellett megvannak természetesen a kockázatai is, például vérrögképződés, a műtéti heg és a méhnyálkahártya elfertőződése, és a babánál tapasztalható légzési problémák.

A 90-es évek elejétől az Egyesült Államokban trendként megfigyelhető a szülésindítások és a császármetszések egyre nagyobb aránya. Míg a 90-es években csak a szülések 10%-át indították, 2006-ban már 22 százalék volt ez az arány, miközben a szülések mintegy harmada végződött császármetszéssel. Magyarországon is hasonló tendencia figyelhető meg, manapság minden negyedik magyar kismama is császármetszéssel hozza világra gyermekét, és a császármetszések aránya évről-évre egy százalékkal növekszik. A hazai szülésindítások számáról nyilvános statisztikai nem létezik.

Az amerikai kutatás eredményei arra utalnak, hogy a „választható” szülésindítás korlátozása erősen csökkentené a császármetszések számát is – mondta Deborah B. Ehrenthal, kutatásvezető.

Természetesen léteznek olyan körülmények, amelyek miatt indokolttá válhat a szülés megindítása. Ilyen például, ha a terhesség túllép a 41. héten. A terhesség normális esetben – és ha megfelelően számolták ki a magzat korát – 40 hétig tart, a túlhordott terhesség pedig bizonyos szövődmények kockázatának megemelkedésével járhat, ilyen például a halvaszületés.

Indokolt lehet a szülésindítás akkor is, ha például az anya terhességi magasvérnyomásban vagy cukorbetegségben szenved, vagy ha a magzatvíz megindult, ám a fájások nem indultak be spontán – ekkor nagy a felszálló fertőzések veszélye.

Ám a szülésindítást gyakran semmiféle orvosi indok nem támasztja alá. Sok esetben kényelmi szempontok miatt történik meg, pontosabban döntenek mellette, például ha a terhesség utolsó szakasza már nagyon kényelmetlen az anya számára, vagy ha az anya azt akarja, hogy választott orvosa segítse világra a gyermeket. A kutatásban ismertetett szülésindításoknak negyven százaléka volt „választott” indukáció.

„Hogy mi lenne a szülésindítások ideális száma a vizsgált csoportban – vagy a kismamák között úgy általában -, lehetetlenség megmondani.” – nyilatkozta Ehrenthal. „Tizenöt éve dolgoztunk a megfelelő számokkal, vagy manapság? Nem tudjuk.” – tette hozzá.

Az viszont a kutató szerint is fontos, hogy a terhes anyák tisztában legyenek a döntéseket befolyásoló okokkal és a szülés lehetséges kockázataival is. Azt is elengedhetetlennek vélte, hogy az orvos és a kismama között őszinte párbeszéd alakuljon ki a szülés várható körülményeiről.

Dr. Caroline Signore, a tanulmány előszavának szerzője, valamint az US. National Institute of Child Health and Human Development szakembere azt is lényegesnek tartja, hogy a szülés beindítását tervező nők tisztában legyenek a császármetszés magasabb kockázatával. Hangsúlyozta azt is, hogy az első szülő nőknek azt is figyelembe kellene venniük, hogy egy esetleges császármetszés után általában a további terhességek is hasonló módon végződnek. A szakember ezért is tartaná fontosnak, hogy az először szülő nők esetében erősen szorítsák vissza a császármetszések arányát.

A vizsgálatban részt vett nők közül még azon 4600 nő esetében is, akik egyébként kis rizikójú szülésnek néztek elébe – hiszen nem hordták túl gyermeküket, nem voltak cukorbetegek, vérnyomásuk sem volt magas, elhízástól sem szenvedtek és a magzat méretei sem voltak átlagon felüliek -, 29% volt a szülésindítások aránya. Az sajnos, nem derült ki, hogy ezek közül mekkora volt az anya kérésére megindított szülés.

A kis kockázatú, mégis indukcióval szülő nők körében a szülések egynegyede fejeződött be császármetszéssel, szemben a természetes vajúdással szülők 14 százalékával.

Dr. Caroline Signore azt is kiemelte, hogy az ACOG irányelvei szerint a választható szülésindítást és a választható császármetszést nem volna szabad a 39. terhességi hét előtt alkalmazni, ugyanis ezzel csökkenthetők lennének a korábbi világrajövetel egyes szövődményei. Ám ahogy a szakember megjegyezte, egyes újabb tanulmányok arra engednek következtetni, hogy ezeket az irányelveket nem követik túl szigorúan.