Amikor elgurul a várandós vitamin: avagy 10 kismama legviccesebb sutaságai

# „A kismama jóga után kocsival a bolt felé vettem az irányt, mondván, hogy eszméletlenül megkívántam a borsófőzeléket. Beszaladtam az üzletbe mirelit borsóért, persze minden mással is teledobáltam a kosarat, majd a pénztártól való távozás után hasított belém a tény: borsót azt nem vettem!” – Hajni

# „Kivittem a kutyát sétálni és mivel hatalmas sár volt, hazaérve gyorsan beállítottam a zuhanyfülkébe. Átsikáltam a lábait, alaposan megfürdettem, majd mondtam neki, hogy „maradj, amíg hozom a törölköződet!”. Aztán lementem a nappaliba, ahol megláttam a ruhaszárítót tele ruhákkal. Leszedtem őket, párat még ki is vasaltam. Úgy fél órával később jutott eszembe, hogy szegény blöki azóta vár türelmesen a törölközőre.” – Imola

# „Úgy két perce hőböröghettem már a bejárati ajtó előtt, hogy „nem megy bele a zárba ez a hülye kulcs”, mire az agyam felfogta, hogy a kocsikulcsot próbálom beleerőltetni. Nem tudtam sírjak, vagy nevessek.” – Sári

# „A kotyogós kávéfőzőt úgy ahogy volt a zaccal együtt mosogattam el, majd betettem a csöpögtetőre. Amikor barnás lé jelent meg a tálca alján, értetlenül álltam az eset előtt. Aztán rájöttem, hogy „ja, ezt szét is kell csavarni!”. – Erika

# „Felvertem a rántottának való tojást, beöntöttem a serpenyőbe és elkezdtem kevergetni. Amikor 5 perc után sem történt vele semmi, rájöttem, hogy elfelejtettem alatta begyújtani a tüzet.” – Judit

# „Nem hazudok: egymás után 10-szer esett ki a kezemből valami a konyhában. Már nem emlékszem mi volt az, csak arra, hogy dühömben bevágtam a szemetesbe. Aztán persze szedhettem ki.” – Ili

# „Tudom, ez durva, de valamitől annyira el voltam varázsolva, hogy a nagyobb gyerekemért elfelejtettem elmenni a suliba. Az ügyeletes tanárnő hívott, hogy a gyerek már egy órája a portán ül. Életemben nem égett így a képem és persze úgy éreztem, pocsék anya vagyok. Szerencsére a kisfiam gyorsan átlátta a helyzetet és előnyére fordította: „nem baj anya, akkor most vígaszdíjként elvihetsz moziba!” – Tündi

# „Többször előfordult, hogy nem jutottak eszembe alapvető szavak. Ilyenkor mindenki hülyének nézett, hogy elkezdtem őket körülírni, mintha csak activityznénk. Valaki meg is kérdezte: „nem akarod inkább lerajzolni?” – Eszter

# „Elmentem, hogy megtankolom a kocsit a helyi benzinkúton. Teletöltöttem a tankot, a szokásos módon bementem a shop-ba, megálltam az újságok előtt, néhányat átlapoztam, ahogy mindig. Amikor úgy éreztem, hogy inkább nem veszem meg egyiket sem, csalódottan kisétáltam, beültem a kocsiba és hazamentem. Amikor megálltam a ház előtt ugrott csak be, hogy elhajtottam fizetés nélkül. Szerencsére már ismertek a kúton dolgozók, de olyan vörös még sosem volt a képem, mint amikor visszamentem fizetni.” – Petra

# „Közel 8 éve parkolok a kocsimmal a házunk alatti mélygarázsban. Mindig tökéletesen sikerült ki és behajtanom, annak ellenére, hogy igencsak szűk a hely a fordulókban. Egyik délután azonban hazafelé menet sikeresen megpadkáztam és végig is húztam a jobb hátsó ajtót egy ügyetlen kanyarral. A férjem csak annyit mondott: „Kicsim, életünkben először megtérül a CASCO!” – Gabi