Szigorúan bánok a fiaimmal, mert nem akarok belőlük naplopókat nevelni!
Igen, elismerem, hogy rossz anya vagyok, akit a környezete is megbélyegez, csak azért mert fegyelemre, rendre nevelem a fiaimat, amihez persze sokszor szigorúnak kell lennem. Évekbe telt, mire kialakítottam a nevelési módszeremet, mert elegem lett a sok üvöltözésből, sírásból, hisztiből. Egy dolgot tudtam: a fiaimból önálló embereket akarok nevelni, nem elkényeztetett naplopókat.
Mikor édesanya lettem, már akkor megértettem, hogy a gyerekek nem úgy születnek, hogy egyik jó lesz, a másik meg rossz. Ez nevelés, következetesség és kitartás kérdése. Mikor rendre próbáltam nevelni őket, ami azt jelentette, hogy a játékokat játszás után össze kellett szedni, az elején még nehezen ment, mert a dobozba az első nap csak egy játékot tettek bele, a többit nekem kellett elraknom. De idővel már jobban haladtunk, több játék került elpakolásra, és még a ruháikat is elrakták, sőt ha megkértem rá, közösen takarítottuk ki az egész lakást. Megtanulták, hogy mi a dolguk.
Ma a fiaim tudják, hogy a lefekvés időpontja körül nem alkudozunk, a nő nem kiszolgáló egy családban, miután ettek, elmosogatják a saját tányérukat, és a szennyest bedobják a kosárba.
Ma már a fiúk mindjárt felnőttnek számítanak, de tudják, hogy mi az a felelősség, tudnak vigyázni magukra, így remélem könnyebben boldogulnak majd az egyetemen, utána pedig a nagyvilágban.
A gyerekeknek meg kell tanulniuk az önállóságot, hogy vannak olyan dolgok az életben, amelyeket meg kell tenni.
A barátaink nem győznek csodálkozni, hogy hogy nem ellenőrzöm a házi feladataikat, de természetesen ha elakadnak, segítek, de abban hiszek, hogy elsősorban nekik kell megoldaniuk az iskolával kapcsolatos dolgaikat.
Igen, sokszor szigorúan nevelem őket, következetes voltam velük, de mindezt az ő és az önállóságuk érdekében tettem. Rossz anya lennék?
A cikk forrása: filantropikum.com
