Miért kedvelik a gyerekek az egyik szülőjüket jobban és hogyan kezeljétek a helyzetet?
A brightside.me oldala nyilvánosságra hozta egy közvélemény-kutatás eredményét, mely szerint, a válaszadók 90%-ának csemetéje favorizálja az egyik szülőjét. Ha Te is hasonlót tapasztalsz, a következő sorok Neked (is) szólnak.
Először is, tudnod kell, hogy nem a személyednek –vagy épp az ellen- szól a gyerkőc viselkedése, nem szabad magadra venned, ha épp nem Te vagy a kedvenc szülő. Nem szabad, hogy elbizonytalanítson a gyerkőc viselkedése a nevelési képességeidben, elveidben, és főleg nem szabad rossz anyának/apának érezned magad! Meglehet, hogy nem fog tetszeni, amit most mondunk, de a két szülő közti rangsorolás a gyerkőc részéről egy bizonyos korban és egy bizonyos szinten teljesen normális.
A Bright Side megvizsgálta ennek okait és arra is választ nyújt, hogy hogyan érdemes kezelni a helyzetet.
A gyerkőcök valóban jobban kedvelik az egyik felmenőjüket, mint a másikat? Miben nyilvánul ez meg?
Ha a kicsi minden fontosabb tevékenységet a partnereddel szeretne együtt csinálni – öltözködés, meseolvasás, evés, fürdés-, és folyton utána áhítozik, ha Veled van, Őt hiányolja… Akkor bizony ismerős a jelenség számodra is. A jó hír az, hogy egyikőtökkel sincs semmi baj, tehát ez nem attól függ, hogy mennyire vagy jó szülő, és a helyzet átmeneti.
Miért történik ez?
A kisgyerekek és a tinik is művelik ezt a priorizálást, azonban különböző okokból kifolyólag. A totyogósok esetében az effajta viselkedés a normális kötődési folyamat elsajátításának része; próbálnak kialakítani egy olyan kapcsolatot, amiben mindent megkaphatnak egy embertől, akiben feltétel nélkül megbízhatnak – ennek mellékterméke, hogy a másik szülőt teljesen kizárják. A kizárólagos szeretet és bizalom pedig oda-vissza vándorol a két szülő között.
Ne aggasszon túlságosan a nélkülözöttség
Tudjuk, hogy nem olyan könnyű megtenni, mint mondani, de nem szabad, hogy túlságosan megviseljen, ha a kicsi épp nem Téged választ. Hiszen minél inkább próbálod kiharcolni a figyelmét, annál messzebb lököd magadtól. Ne feledd ez csak egy átmeneti helyzet, inkább tégy úgy, mintha semmit sem érzékelnél, és ne is törődj a dologgal! Az igazán rutinos szülők nemhogy nem keseregnek, de még ki is használják a helyzet minden előnyét; például, hogy több szabad idejük marad.
Töltsetek mindketten ugyanannyi időt a gyerkőccel
4.
Ahogy fentebb írtuk, nem szükséges éreztetni se a partnereddel, sem pedig a kicsivel, hogy észlelted, hogy a választás most nem Rád esett; tehát nem kell külön „rájátszani” sem. Legyen meg a balansz, ahogy eddig is, a gyermekednek most is fontos, hogy Te is játssz Vele, elég időt tölts Vele.
Csináljatok közös családi programokat
5. 
Akár 10 percnyi közösen átélt élmény is képes közelebb hozni egymáshoz a család tagjait – főleg, ha ezt rendszeresen teszitek -, és képes elvonni a kicsi figyelmét az éppen favorizált személyről. Legyen egy közös szokásotok, például közös esti meseolvasás, reggelizés, takarítás.
Csempéssz be egy apró közös rituálét kettőtök kapcsolatába
Ha kissé távolodni érzed a fiad/lányod, találjatok ki egy közös kis rituálét, ami csak a kettőtöké. Például esténként számoljátok együtt a csillagokat az égen, séta közben gyűjtsetek leveleket, menjetek el kettesben a kicsi kedvenc helyére.
Függetlenül attól, hogy pillanatnyilag mit érzel, mutasd ki a szereteted a gyermeked és a párod felé is
Feleslegesnek érezni magunkat, kellemetlen és fájó, ám nem szabad magad átadnod ennek az emóciónak: kerüld a partnered vagy a lurkó kritizálását, felelősségre vonását. A csalódottság és harag helyett a szeretet uralkodjon Rajtad, így közeledj hozzájuk. A düh egy negatív érzés, ami csak még inkább ronthat a helyzeten, légy bölcs és türelmes!
Plézer Panna, 2018. október 24.
