Levél Hollandiából

Levél Hollandiából  
részlet egy hosszabb levélből

Sajnos Magyarországon nagyon kevés anyuka tudja, hogy milyen csodálatos és kiváltságos helyzetben van. A legtöbb nyugat-európai országban nem hogy hasonló, de semmilyen juttatás (GYES, GYED) nem jár azoknak a szülőknek, akik a munka helyett inkább otthon maradnának a gyermekükkel. Az egyetlen juttatás a három havonta érkező családi pótlék. Hollandiában a szülési szabadság a gyermek születése után három hónappal lejár, Németországban a szülési szabadság mindössze két hónap. Ez után az anyuka eldöntheti, hogy otthon marad a gyermekével, anyagi juttatások nélkül (legtöbb esetben állását felmondva) vagy visszamegy dolgozni. Szerencsére sok országban a szülést követő első évben mód van a 80 -90%-os csökkentett munkaidőre. Így én például a szülési szabadság után három napot dolgoztam az első három hónapban, majd az első év végéig négy napot. Szerencsém volt, amikor munkába kellett állnom Anyukám kijött három hónapra segíteni. Természetesen majd megszakadt a szívem. Az év további részében kisfiam egy holland dadusnál töltötte a napokat, amíg én dolgoztam, majd egy éves korában elkezdte a bölcsődét. Ennek elsődleges oka az volt, hogy nem voltam megelégedve a dadussal, mert úgy éreztem ingerszegény környezetben tartja a kisfiamat, sokszor órákig a járókában és sétálni is csak nagy ritkán vitte. A bölcsődében ezzel szemben két dadus vigyáz 3 hónapostól-4 éves korig terjedően 8-12 gyerekre. Családias a légkör és a gyerekek liberális, ingerekben dús környezetben vannak és sok figyelmet kapnak.

Ennek ellenére nyugodtan mondhatom, hogy nagyon nehéz időszak volt. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy Hollandiában és más nyugat-európai országokban ez egy elfogadott, bevett gyakorlat. Amikor nyugat-európai nőket, anyukákat kérdezek erről ők nem értik, hogy hogy hogy nem dolgoznak a magyar nők, és hogy miért fizeti a munkaadó továbbra is nekik fizetésük bizonyos hányadát.

Igen, valóban sokat veszítettem, amikor visszamentem dolgozni, de mint doktori disszertációm közepén járó biológus nem maradhattam otthon, csak ha végképp feladom a hivatásom és a lehetőséget, hogy mindezt Hollandiában tehetem. Az első év különösen nehéz volt, mert mindenhol meg akartam felelni és néha majd megszakadtam. Öt hónapig szoptattam, a munkahelyemen fejtem, ebédidőben hazabicikliztem szoptatni majd újra vissza. Folyamatosan fáradt voltam és mivel Magyarországon nőttem fel az otthoni standard szerint, folyamatosan iszonyú lelkiismeret furdalásom volt, és van a mai napig. Helyzetünk messze nem ideális, de mindent megpróbálunk azért hogy javítsunk rajta.

Nemsokára hazaköltözünk és bízom abban, hogy otthon kisfiamnak majd később második gyermekemnek már többet adhatok magamból. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy nagyon sokat tanultam és tapasztaltam mint nő, mint anya. A magyar szokásokkal, nézetekkel és előítéletekkel ellentétben a bölcsőde és a sok nyelvű környezet előnyöket is hordoz magában.

Féltem attól, hogy a különlét miatt kisfiammal nem tudok majd meghitt szeretetteli kapcsolatot kialakítani. Összehasonlítva kapcsolatunkat a nővérem és kisfia kapcsolatával – ő három évet otthon volt GYES-en – nem látok különbséget. Ugyanolyan meleg és szeretet teli a kapcsolatunk. Elfogultságomat ugyan nem tudom kizárni, de mégis mondhatom, hogy kisfiam kiegyensúlyozott, nagyon értelmes, ragaszkodó és érzelmileg nyitott felénk. A családunkhoz, bár csak félévente találkoznak, nagyon erős szálak kötik. Nyelvi képzését tekintve végül két nyelv gyakorlásánál maradtunk, mert nehéznek találtuk a családon belüli különböző nyelvek használatát. Kisfiunk kicsit késve másfél- két éves kora körül kezdett vegyesen magyar és holland szavakat használni. Januárban lesz három éves és most már mindkét nyelven mondatokat formál, társalog és tanulja az első dalokat, mondókákat. Szókincse jelenleg még alacsony, ugyanakkor kollégáim négy-öt éves gyermekei két nyelven a kortársaikkal teljesen megegyezően, folyékonyan beszélnek. Tehát úgy tűnik hogy ez a különbség is négy éves korra megszűnik. Kisfiam környezettől függően alkalmazza a holland vagy a magyar nyelvet, (esetenként keveri). És ebben ő maga nagyon szigorú. A bölcsiben több barátja is van, sokszor kézen fogva sétálgatnak és hollandul diskurálnak, játszanak. Otthon azonban nem engedi, hogy hollandul beszéljünk. Mérges lesz és az mondja,” Mama, ne holland beszél, Mama magyar beszél.” Tisztában van vele hogy a “koekjes” és a “keksz” egy és ugyan az és környezettől függően használja őket. Ha össze akarnám hasonlítani a holland és magyar nyelvtudását, akkor ennek ellenére a magyart tartom erősebbnek. Hollandul most tanulta meg az első dalocskát, annak is  egy része meg halandzsa, magyarul azonban több dalt énekel és a szavakat érthetően, szépen formálja. Ha mesekönyvből magának mesél mindig úgy kezdi “Egyszer volt, hova volt...” és ha megkérem, hogy mesélje el, hogy mi történt vele úgy kezdi a mondatot “Az történt...”. Így tehát ha azt kérdezné valaki, hogy mi az anyanyelve, arra gondolkodás nélkül azt mondanám magyar, de beszél hollandul is. Persze még csak hérom éves, és beszéde még csak a fejlődés kezdetén áll. Azt hiszem nagyon fontos lenne hogy ne becsüljük le a gyereket képességeit, mert nem csak hogy képesek alkalmazkodni különböző környezethez, de nálunk sokkal könnyedébben elsajátítják a beilleszkedéshez szükséges feltételeket.
Szeretnék a saját példám mellett egy kollégám példájával is szolgálni. Ő is magyar származású a felesége pedig holland és mindemellet fríz. A frízek Hollandia északi részén élnek és külön nyelvet használnak. A kislányuk most másfél éves, otthon a papája magyarul, anyukaja frízül beszél hozzá. A szülők egymással angolul társalognak. A kislány most három napot jár óvodába és ott hollandul beszélnek vele. Bármilyen abszurd is a helyzet, ez a másfél éves kislány három nyelven (angol kivételével) szavakat formál, bármely nyelvű kérdésre adekvát módon reagál és már most felismeri hogy a “cica”-t több szóval is hívhatja.
Az általános tapasztalatom az, hogy a gyerekek könnyedén anyanyelvi szinten elsajátítják mindkét vagy akár három nyelvet is. Esetenként kicsit megkésve, a nyelveket keverve. Ennek oka valószínűleg hogy először a passzív nyelvtudás alakul ki, ekkor csak figyelnek, tanulnak majd, a nyelv értése, végül pedig a használata. Hogy melyiket valljak később anyanyelvüknek? Talán öt év múlva újra írok, hogy ezt a kérdést megválaszoljam. Ma azt hiszem, hogy különbséget tenni nyelvtudásukban nem lehet! Hogy melyik nyelvet vallják ezek a ezek a gyerekek anyanyelvüknek az csak azon múlik, hogy milyen erős a szülők identitása és ragaszkodása a származási országhoz, nyelvhez.

Pretz Mónika

2004.11.30