Ha egy kiskölyök nem mosolygós, érdemes megnézni a szülei arcát Beszélgetés Csernus Imrével

Csernus Imrét nem kell bemutatni. Évek óta intenzíven jelen van a médiában, s kendőzetlenül fejti ki véleményét emberi dolgainkról. Több könyve megjelent már, köztük A Nő című kötet is, mely, akárcsak ő maga, megosztotta az olvasókat. Tavaly ősszel ismét kézbe vehettük Ki nevel a végén? című könyvének újabb, bővített kiadását. Ebben a szülőkről és a gyerekekről, s leginkább a kettejük kapcsolatában elkövethető és elkövetett hibákról beszél. A könyv karácsonykor az eladási listák élére került, és azóta is hatalmas érdeklődésnek örvend.

A Babanet és Kölöknet látogatói már a baba tervezésétől szeretnének tudatos és jó szülők lenni, nyitottak az úgynevezett „emberi dolgokra”. Ezért lehet érdekes számukra, hogy vajon a korábban megjelent Drogma, A Nő és legújabb könyve, a Ki nevel a végén? felfűzhető-e valami közös szálra?

Teljesen. A Drogmában egy komplett egésznek csak egy kis szeletét láttam, A Nőben már sokkal inkább az egészet – ez a közös szál. A Ki nevel a végén ennek a megfogalmazása a gyereknevelés témakörben, illetve a hiteles gyereknevelést illetően.

Lehet-e a nőről és a gyereknevelésről általában beszélni olyan tapasztalatok alapján, amelyek szinte csak az elkövetett hibákból táplálkoznak?

Általános és nagyon széles réteget érintő problémával állunk szemben: nincsenek hiteles szülők. Olyan szülők vannak, akik érzelmi szempontból általában nem mernek felnőni.

És vajon mi akadályozza meg őket ebben?

Sok minden. Egyrészt a közöny, a kiégés, a racionális vagy érzelmi szempontú kiégés, az öntudatlan szülők öntudatlan mintakövetése, a saját szüleiktől átörökített minták. A félelem az újtól, ezáltal a kockáztatástól való félelem.

Ön szerint sok szülő pótlékként vállal gyereket, mit is jelent ez valójában?

Nagyon sok olyan szülő van, aki, ha racionálisan nem éri el a célját, inkább vállal egy gyereket, hogy megmagyarázza saját létének a fontosságát.

Vajon létezik-e elfogadható indok a gyerekvállalásra? Mi az, ami felnőtt, felelős indoknak tekinthető?

Indok? Igazából nincs, azt hiszem, hogy csak állapot van. Amikor valaki az élet különböző területein jól teljesít, akkor jól érzi magát. Ha pedig a meg nem valósított álmát akarja megvalósítani a gyereknevelés által, akkor már eleve kudarcra lesz ítélve. Mert nem számol azzal a felelősséggel, amivel ez a szerepkör jár. Pedig ez nem kicsi felelősség.

A könyvből az szűrődik le, mintha az őszinteségből, hitelességből, és következetességből álló szentháromság lenne a kulcsa a sikeres gyereknevelésnek.

Õszinteség, de csak adott helyzetben. Õszinteség csak ott lehet, ahol megvan a belső béke. A gyerekek mosolyából pontosan fel lehet mérni azt, hogy a szülők között és a szülőkben mi feszül. Ha egy kiskölyök nem mosolygós, érdemes megnézni a szülei arcát. Sok mindent lehet így megtudni, anélkül hogy bárki is megszólalt volna.

1. - 2. - 3.