Előrehozott Karácsony
Nem tudom, Te miben hiszel: angyalokban, Mikulásban, a végtelen szeretetben… De biztosan Te is tudod, érzed, hogy a karácsonyi kívánságoknak erejük van.
A Nagylányom a következő levelet írta pár hónappal ezelőtt (szöveghűen másolom):
,,Kedves jézuska. Eszt a levelet akkor írom amikor még nincs Karácsony. De már nagyon várom. Igaz hogy Szeptember 2-edike van szerda. És 5 óra 55 perc és ez a pontos idő. Most épp náthás vagyok. De azért mentem iskolába. Most éppen jól vagyok. anya csinált teát.
Na már mindent elmondtam csak azt nem hogy mit szeretnék.
Hát igaz hogy csak két ajándékot kérnék, de még mijen 2 ajándékot. Mások játékautót kérnek mások gyöngyöt.
De én nem én egy Pianot meg egy kutyát tudom, hogy ez nagy dolog. Főleg a kutya amit anya nem enged. De ha anya megengedi akkor valami kis termetű göndör színű kutyát szeretnék. És én szeretném kiválasztani.
Írta Szaffi
Utóirat: a kutyát jobban szeretném.”
Ahogy a levélből is kitűnik, ezt egy szerdai napon írta a Nagylányom. Csütörtökön beállított hozzánk egy kistermetű, göndör szőrű, fekete kiskutya. Nem tűnt elhanyagoltnak, de nem volt sem nyakörve, sem egyéb azonosítója. Kérdezgettük az utcában, még sosem látta senki.
De annyira aranyos, annyira értelmes, kedves, ragaszkodó volt még a tekintete is, hogy nem volt szívünk elzavarni. És amint a lányom meglátta, már nem is tudtuk volna. Kapott egy rongyszőnyeget a teraszra, 2 műanyag tálkát – és azóta velünk lakik Bukfenc, a kis csavargó.
Tudni kell, hogy nálunk nincsen kerítés, így ha akarna, nagyon könnyen leléphetne. De nem. Ő időnként körbenéz a környéken, barátkozik, avagy acsarkodik a szomszédos kutyákkal – melyikkel hogy tartja kedve -, de mindig hazajön. A gyerekeim – és mit szépítsem, én is – imádják, teljesen elvarázsolt mindenkit, nem lehet nem elolvadni tőle. Pedig én tényleg nem akartam kutyát!
Valamelyik nap Szaffi odabújt hozzám, és azt kérdezte: Anya, ugye ez nem lehet véletlen? Ugye, a levelem miatt jött el hozzánk Bukfenc? - Mit is válaszolhatnék?
Megsúgom, majdnem lett egy pianónk is, valaki felajánlott egy használaton kívüli darabot. Az már nem is lényeges, hogy végül miért nem került hozzánk, a lényeg, hogy kaptuk volna, ,,csak úgy”. Ezt a lányomnak el sem árultam.
Zsuzska
Zsuzska, 2011. november 21.
Babanet hozzászólások(10 hozzászólás)
Köszi a hozzászólást. Egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy itt kötött témák vannak és kíváncsiskodtam. Bocsi mindenkitől, akit megzavartam.
Köszönöm mindenkinek a cikkhez írott kedves szavakat.
Sajnos nálunk az idén is, mint évek óta mindig, tényleg előre kell hozni a karácsonyt, de legalább is a Szentestét. A férjem munkája olyan, hogy egy hét vidék, egy hét itthon, és már évek óta pont karácsonykor van vidéken. Szóval nálunk 21-én lesz Szenteste,aznap lesz az oviban is az utolsó nap, ott is akkor kapják meg a gyerekek az ajándékokat.