A kötődés mítoszai - 2. rész
A kötődésről szóló mesék és fél-igazságok sok fiatal szülőt megzavarnak. A legjobb ellenszer erre: az igazság. Az első 5 mítoszról itt olvashattál:
6. mítosz: A kisgyermek mások általi gondozása árt a kötődésnek.
Az igazság: Az emberiség kezdete óta megszokott, hogy több ember vigyáz a kisgyermekekre, ezért ennyire nyitott a kötődőrendszerünk. A modern kisgyermekgondozás szempontjából ez azt jelenti, hogy a biztonságos kötődés kialakítása másokkal valójában minden gyermek számára előnyös lehet, de különösen azok számára, akiknek otthon ez hiányzik. Minden kötődés kialakítása segít a további kötődés kialakításának elsajátításában.
7. mítosz: A biztonságosan kötődő gyermekeket fel lehet ismerni arról, hogy szüleiktől búcsúzva sírnak.
Az igazság: Ez nem olyan egyszerű. Bár a kötődést kutató, Mary Ainsworth úgynevezett "idegen helyzet" tesztje kijelenti, hogy a gyermek kötődési mintája leolvasható egy rövid, szabványos elválasztási helyzetből, de ez a logika nem képezhető le a mindennapi búcsúknál!
8. mítosz: A biztonságos kötődéshez szükség van a „kötődő-nevelésre”
Az igazság: Az úgynevezett „kötődő-nevelés” egyre népszerűbb a szülők körében, amely szélsőségesen hordozás és szoptatás párti hozzáállás. Ez egyrészt szép, mert komoly kötelék alakul ki a gyermek és a szülő között, rengeteg figyelmet kap a csemete és valóban mindig biztonságban érzi magát. Ugyanakkor kialakul az, hogy csak akkor érzi magát jól, ha éppen jelen van a szülő, ezért ez a biztonságos kötődés azonnal bizonytalanná válik, amint a szülőtől távol kerül, ami rendkívül káros további személyiségfejlődésére.
9. mítosz: A biztonságos kötődés kialakításához soha nem szabad nemet mondani
Az igazság: Az valóban nagyszerű, ha az újszülött szeméből az összes kívánságát kiolvassa. A kisgyermekek számára azonban a kötődési biztonság azt is jelenti, hogy néha egyértelműen nemet hallanak, amellyel a szülők meghatározzák személyes határaikat.
10. mítosz: A kötődés és az emancipáció együtt nem valósítható meg
Az igazság: A kötődések kutatását a feministák már a kezdetektől kritikusan figyelik. Nagyon aggasztó volt, hogy ez az egész kötődés problémakör felvetése csak arra volt jó, hogy visszahívja a nőket a kályhához. Ez az aggodalom nem teljesen indokolatlan: még ma is folyamatosan olyan követelményeket támasztanak az anyák felé, amely alapján a karrier és az önmegvalósítás kedvéért fel kell adják a gyermekeik iránti elkötelezettségüket. Ugyanakkor az elkötelezettség és a foglalkoztatás egyáltalán nem áll egymással szemben - a döntő tényező az, hogy az egész család jól működjön együtt.
SZHK, 2019. szeptember 14.
