Egy levél a szoptatásról

Kedves Judit!

Olvastam rövid írásodat a szoptatásról a Babaneten, nagyon tetszett. Remélem megismersz, többször kértem Tőled tanácsokat szoptatással kapcsolatban.

Visszatérve az írásodra, nagyon tetszett, igazad van, hogy a várandósokat kellene ellátni információkkal a szoptatással kapcsolatban, de sajnos nem kapnak semmi különleges tájékoztatást. Én már a várandóságom idején olvastam a különböző baba-mama magazinokat, sőt meg is rendeltem a szoptatós füzetet is. Problémamentes terhességem volt és gyönyörű szülésem. Az orvosok azt mondták, hogy rég nem láttak ilyen szépen szülni, pedig a Kisfiam 4080 grammal született meg, kb. 10 óra vajúdás után. Az 1.sz. Klinikán szültem a Baross utcában. Tündéri szülésznő és egy nagy tudású orvos segítkezett. Hálás köszönet Nekik és nagy hálával tartozom Férjemnek is, aki végig "élte" velem a szülést. Õ vágta el a köldökzsinórt.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a szülés után haza kellett volna jönnünk, mert ott bent senki sem törődött velünk. Kezdem ott, hogy az első éjszakát külön kellett töltenem a kisfiamtól (ezt azóta sem tudom megbocsátani a Klinikának!), utána hosszas kérésekre mehettem le a baba-mama szobába. Itt már jobb volt, de még egyszer el kell mondanom, senki sem törődött velünk.

A szoptatást gyors ütemben "megmutatták", sőt még arcátlan megjegyzést is kaptam/kaptunk. Szerencsére a harmadik napon hazajöhettem, így otthon a férjemmel kezdtünk neki a szoptatásnak - miután senki sem segített, a védőnénink pont beteg lett, csak egy hét után tudott kijönni, hiába telefonáltam, hogy valaki más is talán kijöhetne, nem jött. Könyvekből és a szoptatós füzetből tanultuk meg hárman - Férjem a Kisfiam és Én - a szoptatást.

Mondanom sem kell rengeteget küzdöttünk, de szerencsére kitartóak voltunk és eltökéltek.

Nekem sajnos a családom sem nagyon segített, pedig a nővéremnek három gyermeke is van. Ő például állandóan azt hajtogatta, hogy nem olyan nagy tragédia, ha tápszert kap a baba. A férjem anyukája meg teljesen ki volt akadva - utólag már belátta az értelmét és a helyességét - az igény szerinti szoptatástól. Szerinte tök hülyeség volt, csak később látta be, mikor már látszott az eredmény, hogy a Kisfiam milyen kiegyensúlyozott, jó kedvű és csodálatos kisbaba.

Ezeket még tetézte, hogy a gyerekorvosunk is azt szajkózta, hogy tápszer kell, pedig rendesen fejlődöttt a kicsi. Váltottunk is gyerekorvost, a mostani doktornő nagyon aranyos, egy percig sem kételkedett bennem - talán ez az egyik legfontosabb, hogy lelkileg támogassák a fiatal anyukákat. Szóval összegezve, sajnos a környezetünkben mindig akadnak olyanok, akik nem értik meg a helyzeteket és megjegyzéseket mondanak.

Kisfiam most múlt el 8 hónapos és még naponta 5x szopizik, kap már főzeléket, gyümölcsöt. Nagyon szereti, mert már ülve eszik, mint a "nagyok". Súlya kb. 9 kg, szép baba. 7 hónaposan már felállt és azóta is áll vagy üldögél illetve kúszik-mászik. 6 hónapos koráig csak anyatejet kapott, cumisüveget nem is látott, most is pohárból iszik (csecsemő kora óta). (Beteg is egyszer volt, félévesen kapott egy kis náthát, ekkor orrporszívózással meg is gyógyult hamar)

Igaz nagyon nagy türelem és energia kell a sikeres szoptatáshoz illetve a pohárból való ivás gyakorlásához, de megéri. Én nagyon rugalmasan kezeltem a szoptatást, már 5 hetes korában kimozdultunk, bárhol bármikor megszoptattam, ha éhes volt vagy csak cicire vágyott - parkolóban, bevásárlóközpontban, a Király utcai Bétex áruházban, a 10. sz. Vám hivatalban stb. Szerencsére mindenhol megértően fogadták kérésemet a szoptatással kapcsolatban, mindig biztosítottak egy kis sarkot.

Minden esetben és mindig a gyermekem volt a fontos, nem érdekelt és nem is fog érdekelni senki megjegyzése. (Szerencsére nem találkoztam, de ha ilyen lett volna sem izgattam volna magam). A baráti körünkben három-négy hasonló korú kisgyermek van, szerencsére mindegyik szopizik (szopizott), így ha találkoztunk (mi anyák), tapasztalatcserét tartottunk, meg együtt szoptattunk. Ez lehet szerencse, de minden esetre nagyon jó, hogy a környezetem egy része legalább hasonlóan gondolkodik.

Összefoglalva, szerintem sajnos legtöbbször a környezet viselkedik negatívan és sokan a "könnyebb" megoldást választanák, javasolják. (Szerintük könnyebb elkészíteni a tápszert és cumisüvegből megetetni a babát, hát szerintem nem!!!!!) Sajnos több reklámra lenne szüksége a szoptatásnak, remélem egyszer eljön ez is.

Másik megjegyzésem, hogy a nőknek el kell fogadniuk magukat, mint anyákat. Sokan biztos nem tudják feldolgozni a testi és lelki változásokat, amiket a várandósság, szülés és szoptatás eredményezett. Szerintem sokszor lelki okból nem szoptatnak az anyák. Ezt is kellene jobban propagálni.  

Még egyszer köszönöm a korábbi tanácsokat, nagyon sokat segítettek. 

NT Andrea

A levél "eredeti" címzettje Sződy Judit

2001.12.18