Herceg jégcsappal
Marci szőke volt és kék szemű, hófehér fogakkal teli mosolyú, tökéletesen illett volna alá egy fehér, izmos paripa is. Emellett erős is volt és igazán férfias, duzzadt az önbizalomtól és mindig jókedvűen szemlélte a nagyvilágot. Nem csoda, hogy Zsófinak azonnal megtetszett. Az érzés pedig kölcsönösnek bizonyult.
Elválaszthatatlannak tűnő pár voltak, szinte minden percüket igyekeztek együtt tölteni. Akárhová mentek, fogták egymás kezét, mintha csak ez jelentené a köztük lévő erős köteléket, sokszor még alvás közben sem engedték el egymást. Ha épp az ebéd mellett ültek, akkor is úgy kanalazták a levest, hogy közben egymást bámulták a kanál felett.
Napjaik nagy beszélgetésekkel, hatalmas nevetésekkel, cinkos összekacsintásokkal teltek. Gyakran játszottak is, ilyenkor Marci gyakran előzékenyen hagyta, hogy Zsófinak sikerélménye legyen egy-egy győzelemmel. Ha pedig bármelyiküknek rossz kedve volt, vagy bántotta valami, a másik azonnal tartotta a vállát és türelmesen meghallgatta a panaszokat.
Zsófi azt is tudta, hogy ha védelemre szorul, Marcira biztosan számíthat, apatigrisként fogja rávetni magát arra, aki neki fájdalmat akar okozni. És bár Marci meglehetősen agresszív is volt, Zsófi azt is tudta, hogy őt sosem tudná bántani. Sőt, ha kellett, Zsófinak elég volt finoman odaszólnia, és Marci máris visszafogta magát.
Természetesen egy idő után már a szülők is tudtak szerelmükről, és úgy tűnt, mind elfogadták gyermekeik érzéseit, alapvetően nem volt kifogásuk. Zsófi és Marci ekkor már többször beszélgettek arról, hogy talán egyszer összeházasodnak. Konkrét időponton ugyan még nem gondolkodtak, de hogy mennyire komolyan vették mindketten a dolgot, azt az is bizonyította, hogy már a gyerekvállalásról is szó esett. Zsófi három gyereket szeretett volna, Marci a két és három lurkó között vacillált.
Persze, ez még csak a távoli jövőben valósulhatott volna meg, hiszen sem önálló lakásuk, sem biztos egzisztenciájuk nem volt, sőt, egyelőre a közös autó is csak vágyálomként lebegett a szemük előtt. Azon mondjuk ízeseket vitáztak, hogy ha lesz pénzük rá, vajon Trabantot vagy Zsigulit vegyenek majd.
Aztán egy nap Zsófi találkozott Mártival az udvaron, a kisház mögött, ahol a legszebb jégcsapok termettek. Márti pedig elmesélte neki, hogy Marcival hamarosan összeházasodnak, és hogy Marci gyereket is szeretne tőle. Zsófi szíve úgy roppant össze egy pillanat alatt, ahogy az előbb az az extrán finom jégcsap tört le a kisház eresze alól. Nem tudott ránézni Marcira, beszélni sem akart vele, csak összegömbölyödni és sírni.
Amikor az Anyukája érte jött az óvodába, végre utat engedett könnyeinek. Anyukája pedig átölelte, és csak simogatta a haját csendesen, megértően. A sebek még egy ideig fájtak, de a következő évben új fiú érkezett a csoportba, Janika. Ám Zsófi sosem felejtette el ezt az első, igazi nagy szerelmet és persze, Marcit sem.
Mi volt az első szerelmetek története? És ha volt már szerelmes a gyereketek, Ti hogyan álltatok hozzá?
Szilágyi Diána, 2011. november 10.
Babanet hozzászólások(4 hozzászólás)
Az én fiam még csak most kezdte az ovit....de már csodaszépen köszön a csajoknak, ha találkozunk az utcán csoporttársaival.:-)
Illetve már emlegette régebben amikor kérdeztem hogy ki eszik a legszebben hogy a Hancus/Pancus, de nem tudtam akkor még arcra hogy kicsoda. Aztán egy szép délután megismertem a kisleányzót, aki komolyan, a csoport legeslegszebb menyecskéje.:-))) És hogy honnan ismertem meg? Hatalmas búcsúpuszi csattant a folyosón és azóta már volt ismétlés is. Egy szépséghibája van csak a dolognak, hogy a tündérke azért odament az egy éves másik fiamhoz is, és tőle is kért egy pusszancsot. Szóval kis ravaszka!:-)))