Gyerekek gyerekkor nélkül
Időnként nem árt, ha minden nyűgünk mellett szembesülünk azzal, mennyire is hatalmas mázlisták vagyunk! Eleve nyertünk a genetikai lottón azzal, hogy fehér a bőrünk, azzal is, hogy Európába születtünk. Szerencsések vagyunk már csak azért is, mert viszonylagos békében élhetünk.
A világ számos táján azonban nem ez a helyzet. Az egyik szomszédunknál épp az utcákon vannak az emberek, bele sem merek gondolni, mindez milyen félelmetes lehet az ott élő gyerekeknek. De számukra ez remélhetőleg csak átmeneti állapot, ami hamarosan – így vagy úgy – megoldódik, és az életük visszatér a normális kerékvágásba.
Viszont vannak olyan gyerekek is, akik számára a normális kerékvágás maga a bizonytalanság, az üldöztetés, az erőszak és a menekülés. Pakisztán határain például 1,6 millió afgán menekült él – ők alkotják a világ legnagyobb menekült közösségét -, és nem egy hónapja vagy éve. Ez az életük 1979 óta, mióta a Szovjetunió megszállta Afganisztánt. Vagyis generációk nőttek fel a zűrzavar kellős közepén úgy, hogy esélyük sem volt iskolába járni, jövőképük és a normális jövőre való esélyük gyakorlatilag nincs. No, meg gyerekkoruk sem.
Az ő sorsukra igyekszik felhívni a figyelmet Muhammed Muheisen egy csodálatos, portrékból álló sorozattal, amelyen a pakisztáni Iszlámábádban élő gyerekeket örökítette meg az Associated Press számára.
Vajon ezek a gyerekek miben reménykedhetnek - és szerintetek hogyan lehetne segíteni rajtuk?
Szilágyi Diána, 2014. január 30.
Babanet hozzászólások(3 hozzászólás)