Dohányzó gyerekeink

A babaneten írtunk már a várandós nők és az anyák dohányzásának ártalmas voltáról. De arról elég kevés szó esik, hogy a gyerekek körében mennyire elterjedt ez a káros szokás.

Egy viszonylag friss, tavalyi felmérés szerint a kamaszok 27 %-a dohányzik –annak ellenére, hogy tilos 18 éven aluliakat dohányáruval kiszolgálni, vagyis elméletileg nem is juthatnának hozzá. Ebben az arányban benne vannak a dohányt sodrók, vízipipát szívók is, ez utóbbi híveinek száma folyamatosan emelkedik.

Az némileg jó hír, hogy az otthonukban passzívan dohányfüstöt elszenvedni kényszerülő gyerekek száma csökkent, bár a 44%-os arány még így is nagyon magas. Ennyi gyereket mérgeznek a szülők, családtagok nap mint nap, bele nem gondolva annak hatásaiba.

A megkérdezett gyerekek 97%-a egyetértett azzal, hogy az otthonukon kívül tiltások szabályozzák a dohányzást –ez azért érdekes szám, mert azt mutatja, hogy ők maguk is tisztában vannak azzal, hogy nem helyes, amit művelnek.

Mik lehetnek az okok, ami miatt egy fiatal először rágyújt és úgy dönt, neki ez jó? Legelső helyen a szülői példát szokták említeni, ugyanakkor ennek 2 oldala van: sok ember éppen annak ellenére nem gyújt rá soha, mert szülei az egész gyerekkorát végigfüstölték, ők pedig még a szagát sem bírják elviselni.

Nagy szerepe van természetesen a rászokásban a kortárs csoportoknak is. Nehéz azt mondani egy társaságban, ahol a többség fújja a füstöt, hogy köszi, én nem kérek. Magabiztos, jó önismerettel rendelkező gyerekek esetében ez nem akkora probléma, ők tudnak nemet mondani, nem félvén a gúnyolódástól, kiközösítéstől, de nem minden gyereknek vannak ilyen szilárd alapjai.

Szerencsére pont ilyen nagy szerep juthat a kortárs közösségnek a dohányzásellenességben is, hiszen nagy számban vannak olyan csoportok, ahol nem sikk a bagózás, éppen ellenkezőleg. És bár mi magunk nem tudjuk az utódaink körül az összes gyereket megválogatni, de azért tehetünk, hogy olyan intézmények, szabadidős tevékenységek felé tereljük, ahol ez a védőszerep érvényre juthat.

Szakemberek szerint a tiltás a legkevésbé hatékony módja annak, hogy a csemetéinket megakadályozzuk a rászokásban. Azzal, hogy megtiltjuk, inkább érdekessé, kívánatossá tesszük, akárcsak a nemzeti trafikok sejtelmes, lefóliázott ablakai –ki tudja, milyen édes tiltott gyümölcs rejtőzhet ott, ahová csak a felnőttek léphetnek be?

Az elrettentő statisztikai adatok unalmasak, szárazak, semmitmondóak. Nincs jelentősége annak a számnak, hogy évente világszerte 3 millió, hazánkban 30 ezer ember hal meg azért, mert rászokott a cigire. Az is érdektelen, hogy a rákbetegségek 30-35%-áért, a tüdőrák 90-95%-áért ez a büdös, rossz szokás a felelős –ezek a számok kizárólag akkor tudnak élővé válni, ha valaki a közvetlen környezetünkben hal meg a dohányzással összefüggő betegségben. De azt persze senki nem kívánja, hogy ilyen áron döbbenjenek rá gyerekeink a valódi veszélyre.

Mégis, mit tehetünk? Elsősorban mutassunk pozitív példát, vagyis mi magunk ne dohányozzunk - de legalábbis nicht vor dem Kind. Jó, ha tudunk beszélgetni közösen olyan emberrel, akinek sikerült leszoknia, így autentikusan el tudja mondani, mi a különbség a dohányos és nem dohányos lét között. Demonstrálhatjuk, milyen büdösek a bagószagú ruhák, mennyire rondák a nikotinszínű falak, milyen sárgák a masszív dohányosok ujjai, fogai, bőre.

Végezetül egy dohányzásellenes kampányfilmet mutatunk nektek, azon kevesek egyikét a műfajban, melyek valóban megérintenek és elgondolkodtatnak mindenkit.

Te mit teszel azért, hogy a gyerekeid ne gyújtsanak rá?