20 dolog ami miatt összevesztem egy kétévessel.
Két éves a kislányom, egy tündéri mosolygos kedves kislány, aki bizony néha átmegy egy házisárkány és egy boszi keverékébe. Legtöbbször egy szeretnivaló édes pici lány, néha viszont egy igazi zsémbes öregasszony, aki a kákán is csomót talál. Amolyan igazi rémes kétéves, aki néha bosszant furcsa megnyilvánulásaival, néha pedig jól mulatok ugyanezeken. Bár állítom, hogy humor a legjobb tanácsadó ezen időszak túlélésére.
- Összeveszik velem reggelente, ha tejet kér és tejet hozok. Pedig Ő kakaóra gondolt. Vajon ha kakaót hoznék, akkor tejet kérne?
- Összeveszik velem, mert nem lehet cukorkát reggelizni. Észérvekkel nem meggyőzhető, szerinte a cukorka ugyanis nagyon finom! És pont!
- Nem akarja levenni a hálózsákot, vagy ahogy Ő mondja a „cicazsákot”.
- Nem akarja felvenni a ruháját. Szerinte meztelenül sokkal jobb! De a legszebb, hogy közben körbe rohangálja a lakást, és kiabálja, hogy „Anya fázom”!
- Haragszik rám, ha nem adom oda neki a telefonomat. Szerinte ugyanis az Övé… Azaz „Szannié”
- Összeveszik velem, ha nem apa autójával megyünk. Szerinte az sokkal jobb, mint az én autóm… És tényleg! Már most van ízlése…
- Összeveszik velem, ha elkérem a cumiját bölcsi elött. Hiába kérem, hogy mutasson jó példát a piciknek. Szerinte kell a cumi, a bölcsibe úgyis minden kisgyerek cumizik… Bakker mennyire igaza van nem? Most erre mit kellene mondanom?
- Ha nem mesélek nem alszik el ebéd után. Ezzel nincs is baj, imádok neki mesélni. De ha nem mondom el legalább háromszor a Majom mamáját, akkor bizony nem alszik! Meg kétszer a Boszisat, meg a Sárit… És még sorolhatnám!
- Ha felébred délután mindig mufurc. Amíg beindulnak az agytekervények semmi sem jó, és sehogy se jó. Ekkor a legjobb. ha még legalább tíz percet a mellkasomon hagyom pihenni. Ezt imádom!
- Uzsonna! Összeveszik velem, miért nincs itthon Gesztenye Marci. Helyette anya pudingot készített uzsonnára gyümölccsel. Borzasztóan rémes uzsonna nemigaz? Holnap lehet, hogy vajas kenyeret adok…
- „Anya gyere!” És ott ül az ölembe! Ennél jobban hova mehetnék közelebb? De összeveszik velem, mert nem megyek! De hova is?
- Az összes pelenkázásnál összeveszik velem. „Anya gyere tisztába rakni!” Aztán kergetem a fél lakáson keresztül. És ha tényleg tisztába rakom azt sem díjjazza.
- „Ki akarok menni!” És összeveszik velem, mert zuhogó esőben nem viszem ki!
- Összeveszik velem, mert nem hagyom, hogy meggyógyítsa a kutya szemét…
- Összeveszik velem, mert apa még nem ért haza a munkából.
- Összeveszik velem, ha lát valamit a tévében, és én az nem tudom neki „Még egyszer!” felkiáltásra megismételtetni a tévével…
- Összeveszik velem, ha fürödni kell menni, és persze akkor is, amikor ki kell jönni a kádból! Ki érti ezt?
- Összeveszik velem, mert fel kell venni azt a hálózsákot, amit reggelente le sem akar venni. Éljen a „cicazsák”!
- Összeveszik velem esténként, ha tejet kér és tejet adok. Pedig Ő kakaóra gondolt. Vajon ha kakaót hoznék, akkor meg tejet kérne? Ma esküszöm kipróbálom!
- Összeveszik velem, ha mesélem el este is legalább háromszor a Majom mamáját. Meg kétszer a Boszisat, meg a Sárit… És még sorolhatnám!
Juhász Nóra, 2016. november 03.
Kapcsolódó:
