A játék a kreativitás motorja
Játék az élet’, mondta Shakespeare, a ’játék’ szót fõnévként, színházi elõadás értelemben használva. De a kisgyermekek számára az igei értelemben lényeges: játszani. Az élet nagyon hamar egy forgatókönyvet kezd el követni, mintha színdarab vagy mozifilm lenne. De az elsõ években a gyerekek nemcsak szereplõi, hanem szerzõi is a darabnak! Megálmodják a kis epizódokat, megrendezik, és fõszerepet játszanak benne. És ezzel külsõ megjelenési formát adnak a képzeletüknek, és kifejezésre juttatják kreativitásukat. Kilépnek testük korlátai közül és ûrhajósokká, anyákká, cowboyokká artistákká válnak - vagy bármilyen más szerepbe bújnak, amit csak a hétköznapi életbõl el tudnak lesni.
Ha már volt valaha is megfigyelõként jelen egy jó gyermekprogramon, könnyedén megfigyelhetett a következõhöz hasonló jeleneteket: egy játékrakétával a kezében és egy kartonsisakkal a fején Ádám a teremben szaladgál, és csak úgy általában kiabál: "Asztronauta vagyok és kint vagyok az ûrben!" Ha belépne egy felnõtt, és megkérdezné a kis négyévest, hogy mi az asztronauta, valószínûleg azt válaszolná, hogy "Egy ûrhajós". És ha a felnõtt megkérdezné "Mi az ûr?", Ádám azt felelheti, hogy "Az ég". De az is könnyen meglehet, hogy egyszerûen elszaladna, mert butának találná a kérdést, és folytatná képzeletének ûrutazását. Ilyen ’drámajátékok’ naponta tucatjával figyelhetõk meg otthon és az óvodákban is. Ezek szívmelengetõ, élvezetes percek a megfigyelõ felnõttek és a gyermekek számára egyaránt. A játéknak élvezetesnek kell lennie, különben nem játék a játék.
Ahogyan a színészeknek is kellékekre van szükségük ahhoz, hogy megmozgassák fantáziánkat, a kisgyermekeknek is szükségük van játékokra és egyéb tárgyakra, amelyek segítenek kifejezésre juttatni fantáziájukat. Az idõk során a felnõttek felismerték a gyermekek ilyen igényét, és különbözõ dolgokat adtak a gyermekeknek játszani. Az a felismerés, hogy a kreativitás elõsegítéséhez kellék is szükséges, adja a magyarázatot a századok során megjelenõ legsikeresebb játékok kialakulására: játékbabák, jármûvek, edények, építõkockák, repülõgépek. Mindig élmény megfigyelni, hogy a kisgyermekek hogyan kombinálják játék közben a valóságot a fantáziájukkal. Erre jó példa a teázás/kávézás, amelyek a kisgyermekek számtalanszor eljátszanak. Úgy tesznek, mintha az elképzelt kávét kortyolgatnák, és talán még az elképzelt csapot is megnyitják, hogy elképzelt vizet engedjenek - de aligha játszanák ezt csészék (vagy valami más konkrét, valós tárgy), mint kiindulópont nélkül. A kellékek nagyon fontosak.
A fenti példa jó illusztráció fantáziadús utánzós játék és a valós élethelyzetek integrálására. De a gyerekek ezt a játékfajtát - amit drámajátéknak nevezünk - sokszor arra használják, hogy olyan érzéseket fejezzenek ki, amelyeket nem tudnk hogyan, vagy éppen nem mernek kifejezni. Láthatjuk például, ahogy Márta a kedvenc babáját püföli hevesen, közben azt mondja, hogy "Nagyon rossz kislány voltál, nem is szeretlek". Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy Márta a saját édesanyját utánozza; jelentheti azt is, hogy foglalkoztatja valami, amit tett, és fél a büntetéstõl. Az érzéseit ebben a kis drámajátékban fejezi ki.
A szülõknek minden tõlük telhetõt meg kell tenniük, hogy bátorítsák az ilyen kreatív és fantáziadús játékot. Ehhez olyan élményeket kell a gyermek számára biztosítaniuk, amelyek s gyermek gondolkodását és érzelmi reakcióit stimulálják.Ádám kis játékának hátterében egy felolvasott mese vagy egy film állhatott. Nyilvánvaló, hogy nem teljesen egyértelmû számára minden a rakéták világûrbe juttatásáról. De a játékába minden ismeretét beleveszi, és a saját verzióját is beleépíti a cselekménybe. A játékát a tudására alapozza, ezt finomítja és kiterjeszti; és, ami a legfontosabb, közben nagyon jól szórakozik. És pont a móka az, amirõl a játék szól.
Dr. Bettye M. Caldwell, Ph.D. , Gyermekgyógyász-professzora a gyermekfejlõdés és oktatás területén
