Viselkedjünk felnőttként, még ha a szívünk is szakad meg! - így könnyítsük meg gyermekünknek az óvodakezdést

Az óvodai beszoktatás alatt a kiscsoportosok szobája nemcsak félénk gyerekekkel lesz teli, de aggodalmas, olykor kétségbeesett anyukákkal – és apukákkal – is. Sőt, sokszor pityergő anyukákkal – és apukákkal. Merthogy az elválás nemcsak a gyereknek nehéz, hanem a szülőnek is.

Az elengedés fájdalma

Szülőként megélni ezt az egészet persze nehezebb, mint a kicsiknek. Mert a gyerekeknek ugyan ki kell szakadniuk az addig megszokott környezetből, rendből, de izgató is nekik a sok gyerek társasága, a rengeteg új játék, a foglalkozások. Persze az, hogy az anyu-apu nélkül kell az óvodában eltölteniük néhány órát, szintén riasztó lehet, ám ha a szülők ügyesen irányítják az eseményeket, és partnerként kezelik az óvónőket, dadusokat, az átállás, az új helyzet elfogadása gyorsan és viszonylag zökkenőmentesen megtörténhet.

Mivel segíthetjük az óvodakezdést?

Rengeteg kérdés kavarog ilyenkor a szülőkben: melyik óvodát válasszuk, milyen a jó óvónéni, fogja-e szeretni a gyerekem az óvónénit, és az én gyerekemet szeretik-e majd a többiek? Ez a sok kérdés, vívódás, szorongás teljesen természetes. De hogy ebből mennyit hagyunk látszani, mennyit engedjük, hogy a gyermekünk is észre vegyen rajtunk, az már szülőként tőlünk függ. És ez az a helyzet, amikor felnőttként kell viselkednünk, a gyerkőc felé vidámsággal, megnyugtató szavakkal odafordulni, még akkor is, ha közben úgy érezzük, az elválás miatt szívünk szakad meg.

Segít, ha olyan intézményt és nevelőt tudunk választani, akiben megbízunk. Sokszor nem is a legfelkapottabb intézmények, a legjobban felszerelt óvodák bizonyulnak a legjobb választásnak. Ha az óvónénit partnernek tudjuk tekinteni, aki maga is partnerként kezel minket, sokkal kevésbé fogunk nap közben azon aggódni, hogy mi lehet a gyerekkel. A gyerekünk pedig – a maga kis „antennáival” - tökéletesen fogni fogja ezt a partneri viszonyt, ő is bízni fog az óvónéniben, és ha nem adjuk tovább a saját szorongásunkat, akkor előbb tud majd alkalmazkodni az új helyzethez.

Nem árt, ha már jó előre felkészítjük a gyereket, milyen izgalmas hely vár rá. Meséljünk neki a saját jó élményeinkről, sétáljunk vele az ovi felé, lessünk be a kerítésen. Bár a pandémia miatt kevesebb lehetőség van rá, hogy bemenjünk az oviba játszani egy kicsit, a kerítésen keresztül is látszik, milyen jó kis játszóterek, és sok érdekes kaland várja majd. Keressünk olyan meséket, történeteket, amelyek pont ezt az időszakot dolgozzák fel, és meséljünk erről lefekvés előtt. Otthon a közös játék során is előkerülhet a téma, játsszunk óvónéniset, amikor mi szülők alakítjuk a félő kiscsoportos óvodást. Az elválások feldolgozását pedig még jobban megkönnyíti, ha az ovi utáni együttlétek a gyerek-szülők között aktívak, élményt adó alkalmak, így érdemes úgy alakítani a napot, hogy az ovi után maradjon pár óra, amikor csak és kizárólag a gyerekre figyelünk. Mindig hallgassuk meg, mit mesél a kicsi, az oviban megélt konfliktusait vegyük komolyan, és ha kéri, osszuk meg vele a véleményünket is.

Nyitókép: Gettyimages.com