Az egyik gyereknek szabad, a másiknak nem? – Játszótéri "protokoll"

Vannak olyanok, ahol nagyon szabadosan játszhatnak a gyerekek. Olyannyira, hogy a szülők legtöbbször kint állnak a kerítés mellett és annyira belemerülnek a beszélgetésbe, hogy egyáltalán nem kísérik figyelemmel a történéseket.
Egy másik játszótéren például az a bevett szokás, hogy oda a nagyon "jól nevelt" gyerekek és szülők járnak, egymáséhoz hasonló nevelési normákkal. Megint egy másikon talán egyensúlyban van a boldog, önfeledt gyermeki lét és a kontroll egyaránt.

Na de mi van akkor, ha te éppen szeretsz vagy szeretnél gyermekeddel a város több játszóterére felváltva járni? Mindig újat felfedezni, saját magatokra szabni a lehetőségeket, a különböző játszóterek adottságait? Ha ilyen igényed van, hidd el, ez teljesen normális!

Ha te például megengeded gyermekednek, hogy levegye a cipőjét, nem kell rosszul éreznéd magad amiatt, hogy mit szól a többi szülő.
Persze ilyenkor felmerül a kérdés a többi gyerekben: "Anya, én is levehetem?"

A válasz legtöbbször egy eléggé szigorú és méltatlankodó NEM!

Egyrészt, mint gyermeki stresszoldással foglalkozó személy azt javasolom, hogy gondoljátok át újra, tényleg nagy gond-e ha leveszi a cipőt. A gyermekek és a felnőttek is teljesen természetes módon így földelnek, vezetik le a stresszt.

Nyilván, ha érzékeny a hidegre, ne engedd. De mondd el neki, hogy miért is nem szabad. Például így: "Kicsim, annak a kislánynak az anyukája biztosan azért engedi meg, hogy levegye a cipőjét, mert nem annyira érzékeny, nem fázik meg olyan könnyen." Másik oldalról megközelítve a megengedő szülő, ha hallja, hogy anyatársa most éppen azzal küzd, hogy saját gyermeke fejéből kiverje azt az ötletet, hogy ő is mezítlábazzon, megpróbálhatsz segíteni. Például úgy, hogy a másik kismanóhoz odahajolsz kedvesen és ezt mondod: "Tudod, én megengedem a kislányomnak, mert ő sokkal nyugodtabb lesz tőle és nem szokott megfázni. A Te anyukádnak biztos megvan az oka, amiért most nem engedi, hallgasd meg, miért."

Sajnos a szülő-szülő közötti kommunikáció is sokszor nehézkes, gyakorolni kell ezt is. Az alkalmazkodás képességének a fejlesztése mindenkinek nagyon fontos.

Ehhez viszont nyitott szívvel igyekezzetek megérteni a másikat. Kérdezzetek inkább egymástól, minthogy ítélkeznétek!

Ha pedig egy gyerek vagy kisbaba a játszótéren másképp játszik, mint a többi, nem kell furcsán nézni rá, vagy éppen a szüleire. A játszótér szuper helyszín arra, hogy gyermek gyermekkel, szülő a szülővel barátkozzon. Nem szabad csoportban kinézni egy új anyukát és egy alkalomból ítélkezni. Ha éppen jót beszélgettek csapatban szülők, ne felejtsetek el azért odafigyelni arra, hogyan játszanak a gyerekek. Mert sok kicsi nem mer szólni, ha gond van. Ezen kívül pedig jó, ha érzi, hogy bár szabadon játszhat, azért van egy biztonságos keret. Másrészt ne felejtsétek el, hogy a játszótéren nektek szülőknek is csodálatos lehetőségetek van gyermeketekhez még közelebb kerülni.

Ha részese vagy a játszásának olyan dolgokat tudhatsz meg a gondolatairól, érzéseiről, hogy te magad is csak ámulni fogsz. Kicsit legyetek ti is gyerekek, élvezzétek a gondtalan boldog játszást! Elárulom, hogy még a játszótéri szabályokat is sokkal-sokkal könnyebben tudjátok betartatni így.
Játszizásra fel, jó szórakozást!