Kilencévesen lett anya a kínai kislány
A Szongyuan városa mellett élő kilencéves kislányt családja vitte el a Csangcsun-i kórházba, ekkor már 8 és fél hónapos terhes volt. Két nappal később, január 27-én az orvosok császármetszéssel segítették világra a kislány babáját, aki 2,75 kilogrammal látta meg a napvilágot. Bár az anya életkora miatt eleve veszélyes lehetett volna, szerencsére a szülés alatt semmiféle komplikáció nem lépett fel, és kínai híradások szerint ő és a kisbaba is jól vannak.
A kislány szülei jelentették a terhességet a rendőrségnek, akik most az apa után nyomoznak. Kínában ugyanis még akkor is automatikusan nemi erőszaknak számít a 14 évnél fiatalabb lányokkal való nemi érintkezés, ha a lány beleegyezését adta volna az aktusba – amire egyébként nincs lehetőségük sem a lányoknak, mert 14 év alatt semmiféle szexuális joggal nem rendelkeznek. Ezért az apa komoly börtönbüntetésre számíthat súlyos szexuális bűntény miatt, ha a rendőrség a nyomára bukkan.
A rendőrség természetesen kikérdezte a kislány családját is, ám a rokonok nem szívesen nyilatkoztak arról, hogyan eshetett teherbe a gyerek. A kínai City News lapnak a kórház nem nyilatkozott, mindössze annyit sikerült megtudniuk az egyik nővértől, hogy a kislány jóval érettebbnek látszik a koránál.
Tiltás helyett felvilágosítás
Egy shanghai-i kórház statisztikája szerint – a Daily Mail információi szerint - egyébként a művi abortuszok jelentős részét, mintegy 30 százalékát iskoláskorú lányokon hajtják végre. Tavaly pedig Csungcsing városban az egyik klinika azzal haragított magára sokakat, hogy egy hirdetésük szerint diákigazolvánnyal rendelkezőknek féláron végezték el a terhesség-megszakítást.
Talán ezeknek az eseteknek is szerepe lehet abban, hogy Kínában nemzeti programot indítottak a gyerekek ártatlanságának megőrzése érdekében. A brit Telegraph szerint ennek keretében tiltották le például az interneten elérhető szexuális tartalmakat, de szigorúan lépnek fel az iskolákban is. Ha például egy középiskolásról kiderül, hogy szexuális kapcsolatban áll egy diáktársával, felfüggesztésre, de akár kirúgásra is számíthat.
A kampányt kritizálók szerint azonban a tiltás helyett sokkal hatékonyabban lehetne az egyre növekvő számú tinédzser-abortusz ellen, ha a gyerekeket megfelelően felvilágosítanák a szexszel és annak esetleges veszélyeivel kapcsolatban.
A világ legfiatalabb anyái
Bár a kilencéves kislány jelenleg a világ legfiatalabb anyukájának számít, a történelem során nem ő volt az egyetlen, aki különösen fiatalon adott életet gyermekének. Az orvostudomány történetében a legfiatalabb a perui Lima Medina, aki mindössze ötéves volt, mikor 1939-ben császármetszéssel életet adott fiának, Gerardo-nak. A lány terhességét szülei először tumornak vélték, teherbeejtésével a hatóságok apját gyanúsították meg, de később, bizonyítékok hiányában ejtették ellene a vádakat.
Lima Medina
forrás: Wikipedia.org
1957-ben szintén egy perui, kilencéves lánynak született 2,7 kg-os kislánya, 2006-ban pedig egy nyolcéves lány adott életet ugyanitt 1,9 kg-os gyermekének. Ám ezzel a világ legfiatalabb anyáinak sorát még korántsem merítettük ki, akit érdekel a pontos lista, kattintson ide.
Bár egy átlagos kislány úgy 11-15 éves kora körül kezd menstruálni, egyes szakértők szerint a nyugati civilizációban élő kislányok– hála a helytelen táplálkozásnak, az egyre nagyobb problémát jelentő túlsúlynak – várhatóan korábban érik majd el a pubertás kort. Egy, a Bristoli Egyetemen végzett kutatás szerint minden hatodik kislány még nyolcéves kora előtt megtapasztalja a nemi érés első jeleit – átlagosan 18 hónappal korábban, mint az édesanyja.
A fent említett fiatal anyák viszont nagy valószínűséggel a korai pubertásnak köszönhetően eshettek teherbe – Lina Medináról például feljegyezték, hogy első menstruációja 8 hónaposan – más források szerint 2 és féléves korában – zajlott le, és mellei is korán, már négyéves korában elkezdtek fejlődni.
Babanet hozzászólások(5 hozzászólás)
Kicsit más téma, volt már erről is cikk itt a portálon, de eszembe jut ennek kapcsán: a felvilágosítás fontossága.
Nem feltétlenül a szexuális jellegű, hanem az, ami az idegenekkel-szóbaállással kapcsolatos. Persze ez nem véd meg a perverz nagybácsiktól és egyéb, egy fedél alatt élő erőszakoskodóktól, de nagyon jó iránymutató. Abszolút a szülő felelőssége, hogy megtanítsa a gyereket, erejéhez mérten, reagálni az adott helyzetben!
Unokatestvéremet egyszer cukorkával elcsalták és hálistennek "csak" megpofozták, Budapesten történt a 70'-es években, már akkor is voltak perverzek. Nagyon-nagyon korán nekem is elmagyarázták, hogyan viselkedjek cukrosbácsival, vagy ha el akarnak csalni, ha lefognak, ha elállják az utamat stb. Ne higyjem el, ha mondják, hogy "anyukád küldött". Ha kell, kivételesen akár törjek be egy ablakot is és kiabáljak. Bevésődik a gyerekbe, hogy kérjen, kérhet segítséget, hogy igenis sajnos lehetnek veszélyes helyzetek, amitől nem félni kell, hanem ezt-meg-ezt csinálni és akkor ügyes vagyok és megoldottam.
Vagy például igenis legyen joga a gyereknek elhúzódni a "csókdosós" rokonoktól és egyáltalán ne szidjuk meg azért, ha esetleg letöröli az arcát egy-egy nyálpuszi után. Apróság, de ezzel máris megadja a család az irányt: nyugodtan hárítsd el az intimszférádba-betörést! Ha ilyenkor rászólunk ("mit fog szólni Marinéni, nem sérthetjük meg..."), akkor ne csodálkozzunk, ha más helyzetben, másnak az esetleg rosszindulatú közeledésére épp ez a reakciónk fog bekattanni neki: "undorító, és rossz érzés, és félek, de anya az ilyesmiért a múltkor éppen megszidott". Mi meg csodálkozunk, hogy hogyhogy nem harapta meg az erőszaktevőt...? Vagy hogyhogy nem mondta el, mi történt, vagy miért nem panaszkodott, akár utólag, a rosszérzései miatt...? Na jó, sarktok a példa kedvéért, de biztos értitek, mit akarok ezzel mondani... Nem azzal kíméljük meg a gyereket, ha kerüljük a témát, hanem ha tárgyilagosan átbeszéljük és megmutatjuk a lehetséges teendőket.
A szexualitást a gyerekek teljesen természetes dologként kezelik, csak a mi agyunkban - neveltetésünknek hála - alakultak ki ezzel kapcsolatban gátlások. Pedig hát nem az ember által kitalált, bűnös dologról van szó, hanem olyanról, ami a természetünkből fakad, velünk született, és végigkíséri az életünket, és nemcsak a gyerekeinket köszönhetjük ennek, hanem sok-sok egyebet is.
Nálunk erről szabad beszélni, mindig válaszolunk a gyereknek, tisztában van elég sok mindennel. Még csak kilencéves, de már tud arról, hogy vannak betegségek, amit így el lehet kapni, tudja, hogy mire való a gumi, a gyógyszer, hogy az a legjobb, ha olyannal csinálja először, akit igazán szeret és aki őt is szereti, és nem kell kapkodni vele. Beszéltünk arról is, hogy vannak beteg emberek, akik erőszakkal szexelnek másokkal, szóba kerültek a cukros bácsik is, én is elmondtam neki, hogy ilyenkor teljes torokból visítani kell, és ha tudja, rúgja meg a tökét, esetleg markoljon oda és csavarjon egy isteneset rajta.
És a gyerek időről-időre új és új kérdésekkel talál meg, egyre komolyabbakkal, egyre összetettebbekkel, egyre elgondolkodtatóbbakkal. Én meg örülök neki, hogy kérdez, és nem fogja sokként érni az első menzesz. És annak is, hogy már azt is megbeszéltük, mielőtt belevág a dologba, szóljon, és elviszem nőgyógyászhoz, iratunk fel tablettát.
Ezt a cikket is megmutattam neki, egészen el volt hűlve tőle - főleg, hogy a benne szereplő kislány pont annyi idős, mint ő...
Na, egy szónak is száz a vége: szerintem igenis beszélni kell erről, nem elhallgatni. Mert a gyerek nő, és most még érdekli, mit mondasz, később meg NEM FOG kérdezni tőled, sokkal inkább a haveroktól. Akik ki tudja, mennyire jól informáltak vagy sem...
Egyetértek, hogy igenis a szexuális felvilágosítás is fontos, illetve nyilván nem kell várni vele.
Igazából, a nagyonpici gyerekekre gondoltam, tehát mihelyt közlekedünk vele (velem háromévesen már buszon-villamoson közlekedtek), sőt, mihelyt járni tud, fontos a "neálljszóbaidegennel"-téma, illetve, hogy ne arra szocializáljuk, hogy a felnőttek hozzáérhetnek-puszilgathatják stb.