A zene, a csend és a család erejéről Beszélgetés Bognár Szilviával

- Meglepetésként ért a hír, hogy ikerbabákat vársz?

- Igen, nagyon kedves szituáció volt, amikor kiderült, hogy ikreket várok. Amikor az orvos már egy perce szótlanul, némileg homlokát ráncolva bámulta a képernyőt, megkérdeztem, mit lát? Felém fordította a monitort és mondta: "ez itt egy fejecske... de az a másik, az micsoda? Ez mozog, de amaz nem mozog... hmmm..." Aztán egyszer csak megmozdult amaz is, de jól érzékelhetően külön mozgott a két kis alakzat, mire széles mosollyal egymásra néztünk, hogy ezek szerint ketten vannak odabent.

Ez a tizenkettedik hétben volt. Előtte viccelődtünk itthon, hogy most hamarabb látszott a pocakomon a babavárás, és hogy nyilván többen vannak, azért nagyobb a hasam, de nem gondoltuk komolyan. Aznap hazajöttem, mondtam, hogy minden rendben és tényleg ketten vannak. De a párom felnevetett és azt mondta: "most viccelsz"! Én meg az izgalomtól kipirosodva lobogtattam a papírokat és az ultrahangos fotót.

Nem tagadom, napokig nem tértünk magunkhoz. Már az első hajnalon azt álmodtam, hogy kettő baba sír, kettőt szoptatok, stb. és bevallom, némi súly nehezedett rám, de végtelenül boldog voltam. Sok dologra számítottam az élettől, de ikrekre soha nem gondoltam. Csodálatos ajándék.

- Nagylányod már hat éves. Ő miként reagált a hírre? Hogyan fogadtaszületésüket?

- Janka eleve megérezte, hogy babát várok. Egy reggelen hozzám bújt és azt mondta: "Anya, baba van a pocakodban!" Kitörő örömmel kürtölte szét a hírt, hogy két testvérkéje lesz és most is sokat babusgatja, szeretgeti őket. Nem mondom, vannak nehéz helyzetek, hisz azért ő rengeteget játszott apával, egyke volt hat évig. Egyáltalán nem egyszerű neki elfogadnia, hogy most megoszlik a figyelem, az energia. Egészséges módon ennek hangot is ad, ugyanakkor élvezi a rangidős nővér szerepét. Mi pedig igyekszünk őt is kellőképpen szeretgetni.

- Első gyermeked születését követően jelent meg első gyermekeknek szóló zenei albumod, a Csintekerintő. Az akkor átélt kisgyermekes időszak inspirálta ezt? Hogyan született az ötlet?

- Bevallom, Janka születése nem hozta automatikusan magával ezt a belső „kényszert”, évek teltek el, mire azon kaptam magamat, hogy fontos változásokon mentem keresztül. Ekkor már vállaltam ugyan rövid játékos foglalkozásokat gyerekekkel, de még mindig nem léptem a tettek mezejére, mígnem kaptam egy komoly felkérést egy gyermekszilveszteri koncertre. Különös, mert bár az első koncert minden törekvésem ellenére sem sikerült a várakozásaimnak megfelelően, belül egész biztosan éreztem: én ezt ezerszer jobban tudom, jobban szeretném csinálni. Folyton folyvást foglalkoztatott a dolog és olthatatlan vágyat éreztem, hogy mindent megtegyek azért, hogy a közös játék, éneklés felszabadító, boldog érzése koncertről-koncertre megadasson a jelenlévőknek. Végre elérkezett „a rendelt idő”, egy éven belül megszületett a Csintekerintő.

- Több ízben jártál kórházakban, gyermekotthonokban sérült, beteg gyerekeknek énekelni, játszani velük. Mi ad erőt ahhoz, hogy egy nem könnyű helyzetben is mosolyt és vidámságot csalj a gyerekek szemébe, arcára?

- Nagyon érdekesen működik ez a dolog bennem: amikor velük vagyok, valahogy nem bújik elő belőlem sajnálat, szorongás, ilyesmi. Olyan teljesnek látom, érzem őket. És ez varázslatos. Úgy is működik, mint egy varázslat. Pedig nem várom el tőlük, hogy örüljenek, nem várok semmit. Csak adok valamit, szép szót, éneket, egy mosolyt, szeretetet, ölelést. Milyen különös, hogy máskor, más helyzetekben ez nem mindig így van… Tanulságos és én igyekszem megszívlelni ezt a tanítást.

- Mennyit dolgozol mostanában, amióta megszülettek az ikreid? Milyen terveid vannak még erre az évre?

- Gyakorlatilag az első munkám a Ringatóhoz kötődik, a közelmúltban megjelent könyv lemezmellékletének dalait márciusban énekeltem fel. Sőt, akkortájt vettük fel az etNoé nevű csapatunk első albumának dalait is. Ezzel a párom jelenleg is dolgozik, szeptemberi megjelenést tervezünk.

Ezen felül április óta vállaltam felkéréseket, de igazán csak módjával, mondjuk 3-4-szer egy hónapban. Igyekszem maximálisan figyelembe venni az ikrek igényeiket. Öt és fél hónapos korukig csak szoptattam őket, vagyis szinte mindenhova jöttek velem. Hosszú útra csak Győrön keresztül Vas megyébe vállalkoztunk, hisz e két helyen élnek a szüleink. Így kerülhetett sor szombathelyi és őrségi koncertekre.

De idegen helyen egyelőre nem alszunk, ha szükséges, olyan asszonytársam segít nekem, akit ismernek, megszoktak… stb. Summa summarum, maximálisan le vannak kötve az energiáink. Ezzel együtt is elárulom, hogy már egy új, gyermekeknek szóló lemez dalai motoszkálnak bennem. Remélem, jövőre eljutunk a megvalósításig, idénre megelégszem azzal, ha megszületnek, s egy-egy koncerten érlelődnek az új dalok.

- A Ringató rendezvényein rendszeresen fellépsz. Hogyan találkoztál a Ringatóval?

- Emlékeim szerint először Szalóki Ági énekes-társnőm mesélt a Ringatóról és aztán más ismerősök révén is sok szívderítő hír jutott el hozzám. Így nem titkoltan nagy örömmel fogadtam Gróh Ilona első megkeresését. Legutóbb három leánykámmal ringatóztunk a MÜPA évadzáró rendezvényén és ezt még jó párszor megtesszük majd egyéb alkalmakkor is.

- Zenés családban azt gondolná az ember, hogy nincsen egy csendes pillanat sem, mert vagy a zene szól, vagy énekeltek. Ez így van nálatok?

- Szerencsére nem, az borzasztó lenne. Én legalább annyira szeretem és igénylem a csöndet meg a természet zajait, mint a jó muzsikát. Egyébként meg így van, egyre kevésbé van csöndes pillanat, erről a három gyermek gondoskodik…

- A nagylányod már foglalkozik zenével?

- Nem kifejezetten. Már kétéves korától van ugyan hegedűje, olykor zongorázik, vagy furulyázgatni próbál, de semmi komoly nekibuzdulás. Nem erőltetjük a dolgot, reméljük magától is mielőbb megérik a feladatra. Egyébként is a legnehezebb saját gyermeked tanárának lenni. Tőlem például nem szokta elfogadni, ha egy óvodában tanult népdal kapcsán én másképp fújom, akár csak egy szót is másképp mondok. Az úgy van, ahogy az óvónéni tanította. De sokat énekel, improvizál is, ennek örülünk.

- Hogyan vigasztalod, nyugtatgatod ababákat, milyen énekkel segíted őket álomba merülni?

- Janka leginkább két népi altatót szeret, a moldvai „Fúdd el jó szél” kezdetűt és egy mezőségi „Beli bubát”. Harmadikként a „Szép csillagos az ég” dallamát szoktuk szöveg nélkül dúdolni. Ez a párom családjának hagyománya, őt sokszor ezzel a dallal altatta az édesanyja. De mindez csak az esti altatásra igaz.

Sokféle dalt szoktam énekelni, dúdolni. Arra figyelek, hogy ne legyen nagyon szomorú, hogy a benne és bennem rejlő érzelmek megnyugtatóak, inkább derűsek, kedvesek legyenek. De ez lehet vallásos ének, vagy szerelmi líra, akár egy ballada is. Vagy épp a Micimackó.

Mondok egy vicceset. Amire mindig szempillantás alatt elhallgatnak, az pl. az a bűvös versszak, hogy „Az az egy fontos, legyetek jók most, már nem kell túl sok a holnaphoz. Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít.”

Emellett persze fontos, hogy közben simogatom őket, odateszem a tenyeremet a kis arcukhoz, vagy a buksijukra és ölelően föléjük hajolok.

Czapári Zsuzsanna
Ringató foglalkozásvezető