Minek nevezzelek? – Gondolatok az angliai névadásról egy magyar nagymama tollából
Egyáltalán nem arról szeretnék írni, hogy a 60-as évek közepén a bátyám gimis irodalomkönyvébe valaki rogyadozó betűkkel odaírta Petőfi Sándor “Minek nevezzelek?” c. verse mellé, hogy “nevezz cicádnak, te kandúr!”. :)
Szóval nem erről szeretnék írni, hanem a névválasztásról, annak mikéntjéről, mégpedig Angliában, mert szerintem érdekes. És hogy miért pont ott?
Azért, mert a legkisebb unokám - szám szerint a negyedik - másfél évvel ezelőtt Dél-Angliában született. Három hetes volt, amikor kiutaztam, hogy bemutatkozzam neki, és persze magamhoz öleljem a szüleivel együtt.
A születés után Angliában, Wales-ben és Észak-Írországban 42 nap áll rendelkezésre, hogy a szülők bejelentsék az újszülöttet a helyi regisztrációs hivatalban, amennyiben a kórházban erre nem volt lehetőség, vagy csak nem tették meg.
Vagyis a regisztrációkor - legkésőbb 42 nap elteltével - kell bejelenteni a baba nevét is (egyéb adatokkal együtt), ami rákerül az általunk születési anyakönyvi kivonatnak nevezett dokumentumra.
A választott vezetéknév - ami mindenféle variációban lehetséges - ezután már nem változtatható (csak jogi procedúrával), de a pici keresztnevét a regisztrációtól számított 12 hónapon belül egyszer módosítani lehet, hozzáadni vagy elvenni belőle, vagy épp teljesen más nevet adni neki, illetve a regisztrációkor esetlegesen üresen hagyott rubrikát kitölteni.
Ha a kis manót például megkeresztelik, mégpedig más néven, mint ahogy korábban regisztrálták, akkor arra módosítják a szülők az előtte “elhamarkodottan” adott babanevet, vagy épp töltik ki utólag a nevet az üresen hagyott helyre.
Ez a rendszer elég rugalmasnak tűnik, kellő időt biztosít a szülőknek, hogy az azonnali névválasztás ne frusztrálja őket, és arra a kérdésre, hogy “minek nevezzelek?”, talán épp maga a baba fogja sugallni a választ.
Számomra persze elképzelhetetlen lett volna, hogy ne két névvel a tarsolyomban érkezzek meg a szülőszobára - négyszer is. És hogy miért két névvel? A férjemmel megbeszéltük a neveket (jó-jó, bevallom, ezen a téren azért én voltam a hangadó), és mivel kezdetben még nem volt ultrahang, később már volt, de nem elég jó minőségű, vagyis nem tudtuk előre a születendő bocs nemét, szükség volt egy fiú- és egy lánynévre. A negyedik gyereknél viszont, akinél tudhattuk volna, már direkt nem akartuk tudni. Imádtuk a meglepetést a végén!
De visszatérve Angliához, amitől igazán le voltam nyűgözve, az a következő: az én pici, immár “nevesített” unokám 6 hetes korában a regisztrációkor azon nyomban könyvtári tag lett. :)
De erről majd legközelebb.
Tatár Judit , 2023. február 16.
Forrás: Kép forrása: GettyImages.com
