Alig volt nagyobb, mint egy jól megtermett lexikon!

De miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy a 2021-ben Angliában született unokámat 6 hetes korában regisztrálták a szülei a helyi regisztrációs hivatalban, ahogy azt korábban írtam. Nem elég, hogy a regisztrációkor két könyvet kapott ajándékba, mégpedig olyanokat, amik a legkisebbek érzékszerveinek és agyának a legjobban megfelelnek (ld. fotó), sőt fejlesztik azokat, de kapott egy harmadik ajándékot is, mégpedig könyvtári tagságot. Frankón! Egy igazi könyvtári tagkártyát, mellécsatolva egy kulcstartószerűséggel. (Lakáskulcsot sajnos nem kapott.)

(Mindkét kép a szerző sajátja.)

Ahogy ezt megtudtam, azonnal felderült az arcom, de amint rápillantottam a kártyára, meghökkentem, sőt, konkrétan felállt a szőr a hátamon.

Az jutott eszembe, hogy ennek alapján én tuti, hogy messzire elkerülném a könyvtárat.

De ahogy egyre tovább néztem a szörnyet, a figura percről percre valahogy elvesztette szörny jellegét, és elkezdtem felfedezni benne egy különös bájt, és nevethetnékem támadt. Azóta össze is haverkodtunk. A lányom felvilágosított arról is, hogy ez a figura az angolok egyik híres mesekönyvírójának legkedveltebb figurája, Gruffalo, akit imádnak a gyerekek (is).

De most végülis Gruffalo vagy Graffaló? Julia Donaldson könyvének eredeti címe “The Gruffalo”, magyarul pedig “A Graffaló” címmel jelent meg 2022-ben. Kint eddig angolul hallgatta a mesét, de megvettem neki itt, így mostantól már - remek fordításban - magyarul is meghallgathatja, és élvezheti Axel Scheffler remek illusztrációit.

A fenti sztori kapcsán még az ötlött fel bennem, hogy miért is félne egy kisember egy ilyen figurától, hiszen nem tudja még, hogy neki félnie kéne tőle. Nem ismeri a rosszat és a jót, a félelmetest és a szívderítőt. Mindezt csak az idők folyamán fogja megismerni, megtanulni. (Bárcsak ne lenne rá szükség!)

Sőt, mi több… a Graffaló legyen veled!