Apás szülés - tényleg házasságromboló lenne?
A várandósság örömei közepette sok kismama fél feltenni a kérdést, ki legyen majd vele a szülőszobában? A vajúdás embertpróbáló, hosszú óráinak a végeredménye egy kicsinyke kis csoda lesz, a szülés bensőséges pillanatait nem mindegy, kivel osztjuk meg. Sokan félnek a szerelmükkel, a párjukkal átélni mindezt, mert tartanak attól, az élmény megváltoztathatja a kapcsolatukat.
Vajon mi lehet ebből igaz? Az apás szülés tényleg házasságromboló lenne? Vajon miként éli meg egy apa azokat a perceket, órákat? Vajon mit érezhet, mikor látja a társát a fájdalomtól remegve, és tehetetlenségében csupán nyugtató szavakat suttoghat a kismamának?
Sosem tudtam elképzelni vajon egy férfi mit érez, amikor a szülés elkezdődik, hiszen ő a várandósságot csak kívülről tapasztalja meg
Mi, nők mindvégig érezzük a kisbabánkat a hasunkban, számunkra gyorsan magától értetődővé válik a szülőség gondolata. De amennyire természetes, hogy a szülés a nőt anyává teszi, ugyanilyen természetesen lesz a férfiből apa?
Én megkérdeztem őket! Apukákat kértem, meséljenek nekem tabuk nélkül, mit láttak, éreztek, hogy élték meg ők az apás szülést.
A várandósság alatt hiába a sok segítség, a szülésre felkészítő foglalkozások, az orvoshoz járás, a férfiak számára a szülés sokáig megfoghatatlan valami marad.
Én akkor éreztem igazán, hogy valósággá válnak a dolgok, amikor a magzatvíz elfolyt. Sosem idegeskedtem annyit, mint az alatt az egy óra alatt a kórházig. Pedig próbáltam higgadt maradni, mert tudtam, hogy azzal segítenék a legtöbbet, de szerintem nem sikerült.”Bence, 30 éves édesapa
„Tartottam a szüléstől, ahogyan minden ismeretlen dologtól tart az ember, de a gyermekünket éppúgy akartam ahogy az édesanyja, és alig vártam a percet, hogy megölelhessem” - Péter 25 éves édesapa
,,Boldog vagyok, hogy ott lehettem a szülőszobában, még akkor is, ha csak azzal segítettem, hogy szorítottam a párom kezét, és drukkoltam. Elképzelni sem akarom, milyen nehéz lehet mindezt egyedül átélni, és örülök, hogy én minden pillanatban ott voltam neki.” - Balázs, 27 éves édesapa
„Büszke vagyok a páromra. Az erejére, a kitartására. A szülőszobában egyetlen vágyam volt, hogy csillapítsam a fájdalmát, úgyhogy próbáltam viccel, humorral oldani a feszültségét. Abban a néhány másodpercben voltam a legboldogabb, amikor ez sikerült.” - Krisztián, 25 éves édesapa
,,Ahogy a kezembe vehettem a kislányomat az első pillanattól kezdve zokogtam. Már azokban a másodpercekben olyan szintű kötődés alakult ki , hogy az hihetetlen” - Ákos 26 éves apuka
,,Hogy mit éreztem szülés közben?Pánikot!" - D.János, 50 éves apuka
,,Remegtem, örültem, izgultam. Ahogy tudtam támogattam a feleségemet. Hihetetlenül izgultam. Mondtam neki minden rendben lesz tartottam benne a lelket, biztattam. Nagyon nagy élmény volt.” - Krisztián 30 éves apuka
Üzenetem minden kismamának:
„Ne félj támogatást kérni, és merj a szülés perceiben a pároddal, a szerelmeddel lenni! Hiszen ezek a közös pillanatok mindkét félnek életreszóló emlékek lesznek. Mindkettőtöknek megvan a maga szerepe a szülésben is, ahogy akkor is megvolt, amikor megfogant a gyermeketek. Ez a csoda a kettőtök érdeme, ne hagyja ki egyikőtök sem!”
Az ebben a rovatban megjelenő tartalmakat anyukák, kismamák írják egymásnak, tabuk nélkül és cenzúra nélkül. A cikkek nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik, azok egyedi vélemények, szubjektív élményleírások, és tanácsok arról a bizonyos kilenc hónapról.
K. Viktória , 2022. szeptember 16.
