Két férfi, aki sokat tett a magyar anyákért

Madzsar József

Ha az lenne a kérdés: mi volt Madzsar József, lehet, hogy rövidebb választ kapnánk, ha inkább úgy tennénk fel azt: mi NEM volt.

A budapesti egyetem elvégzésével orvosi diplomát szerzett férfi fogorvosként kezdte a praxisát az 1900-as évek elején. Madzsar azonban örökké képezte magát, s emiatt sok időt töltött könyvtárakban. Ott azonban rettenetesen dühítette, hogy rosszul voltak katalogizálva az orvosi könyvek. Szóvá is tette ezt barátjának, Szabó Ervinnek - aki történetesen akkor lett a Fővárosi Könyvtár új főigazgatója -, mire az azt felelte: csináljon jobbat. Csinált, s ennek érdekében jól fizető fogorvosi praxisát is otthagyta. Madzsar aligazgató lett a könyvtárban, és létrehozta először a fiókkönyvtári hálózatot, majd az első magyar gyerekkönyvtárat is.

Egyáltalán nem mellékes, hogy a férfi mindeközben férj, majd apa is lett, nem kevés kihívással. Várandós felesége számára gyógytornagyakorlatokat dolgozott ki, amelyek segítségével a nőnek sikerült teljesen felerősödnie, és babájuk is megmaradt – pedig az orvosok kezdetben azt mondták, ki se fogja tudni hordani. Ám ezek még mindig nem azok a dolgok, amelyek miatt írni akartunk róla. A lényeg még csak most jön.

Életmód

 

5 nő, akiknek hálásak lehetnek jelen korunk anyái

Madzsar híre és gondolatai messzire (és magasra) jutottak. A férfi ugyanis úgy vélte, hogy a teljes egészségügyi tudatlanság tehet arról, hogy akkoriban 20 százalék körül volt a magyarországi csecsemőhalandóság, s ezzel Európában az egyáltalán nem dicsőséges első helyen jártunk. A véleményének hangot adó orvost ezután fel is kérték a népegészségügyi ellátó rendszer átalakítására, ami hatására létrehozta az ország első védőnői hálózatát.

Igen, Madzsar Józsefnek köszönhető, hogy ma már minden újszülött és friss édesanya első heteit védőnő kíséri, segíti. Az 1900-as évek elején azonban ez még csak Budapesten volt lehetséges. De valahol el kellett kezdeni, ez pedig tagadhatatlanul az ő érdeme.

És ugyancsak neki köszönhető, hogy a kismamák a szülés és a szoptatás idejére járulékot kezdtek kapni, mivel elsőként ezt is ő javasolta, miután megírta a ’Meddő Budapest’ című tanulmányt a népességfogyás okairól. Madzsar közegészségügyi államtitkár is lett, és egyszer még a védőnők fizetésemelését is követelte. Politikai okok miatt végül emigrálnia kellett, később kommunista összeesküvésben való részvétel vádjával letartóztatták. Hogy hol és hogyan halt meg, máig nem tudni, egyes források szerint nem kizárt, hogy kivégezték.

Azért végezetül még pár érdekesség Madzsarról:

• Tehetséges fotós is volt – ezt a feleségéről készült fotók is bizonyítják, melyeket akkor készítettek, amikor a nő kidolgozta és világhírűvé tette azokat a gyógytornagyakorlatokat az utókor számára, amelyeket eredetileg a férje fejlesztett ki számára, még a várandóssága alatt.
• Az alkoholizmus egyik legnagyobb szakértőjének számított korában - 1905-ben tanulmányt is írt ’A szeszes italok hatása az utódokra’ címmel.
• Tetteit soha nem az anyagi haszon befolyásolta, a pénz ugyanis egyáltalán nem érdekelte. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy pácienst sosem küldött el, csak mert az nem tudott fizetni. Madzsar József a szegényeket ingyen gyógyította.

Semmelweis Ignác

Madzsarnál pár évtizeddel korábban, 1844-ben szerezte orvosi diplomáját Bécsben. Ezután nem sokkal szülészmesteri oklevelét is átvehette, majd sebészdoktorrá is avatták. Madzsarhoz hasonlóan Semmelweis is folyamatosan képezte magát, ő könyvtárak helyett azonban legtöbb idejét a bécsi közkórház szülészeti szakosztályán töltötte. Itt jött rá arra is, hogy mi okozza a gyermekágyi lázat és hogy mit lehet(ne) tenni ennek elkerülése érdekében.

Kórbonctan tanára és egyben jóbarátja, Jakob Kolletschka 1847-es halálakor fedezte fel, hogy a férfi testében ugyanazok az elváltozások alakultak ki, mint azoknak az anyáknak a testében, akiket gyermekágyi láz vitt el. Semmelweisnek ráadásul az is feltűnt, hogy sokkal kevesebb a haláleset azokon a részlegeken, ahol bábák dolgoztak, mint ott, ahol olyan orvosok, akik boncolásnál is jelen voltak. Furán hangzik a mai tudásunk ismeretében, de akkoriban senkinek eszébe sem jutott, hogy bármilyen veszéllyel járna csak úgy egy boncolás után átsétálni a szülészetre, és ugyanazzal a kézzel vizsgálni a frissen szült anyukákat, amikkel korábban halott testeket vizsgáltak.

Semmelweis Ignác volt az, aki rájött, hogy gyakorlatilag maguk az orvosok okozzák a gyermekágyi lázat, így az orvos 1847-től kötelezővé tette az orvostanhallgatóknak a negyedórás klóros kézmosást (körömkefével, egészen a könyökükig kellett bemosakodniuk).

Rendelkezése (természetesen...) nagy port kavart. Tény: időbe telt a megfelelő fertőtlenítőszert megtalálni, ám végül a klórvizes kézmosás lett a megoldás, ami már nem marta ki az orvosok bőrét, mint a lúg, és nem okozott sem gyulladást, sem berepedezést. Viszont, ami azonnal látható volt, hogy hihetetlen mértékben csökkent a gyermekágyi láz okozta elhalálozások száma. Semmelweis Ignác munkásságának köszönhetően 0,85 százalékra szorította le a kórházban gyermekágyi láz következtében elhunytak arányát. A számok magukért beszéltek, éltében azonban Semmelweis nem tudta meggyőzni ezekkel sem kortársait.

Bár hivatalos magyar adatok az 1800-as évek vége óta vannak, a számok így is magukért beszélnek. Míg 1896-ban százezer nőből 1 halt meg szülésből származó betegségben, 2016-ban 1 millió nőből 2 vesztette életét a terhesség, szülés és gyermekágy betegségeiben.

Semmelweis Ignác egyébként nem csak szülészorvosként, hanem sebészként is kiváló szakember volt. Magyarországon ő végzett elsőként petefészek-műtétet és másodiknak császármetszést.

Férfiak és a császármetszés

A császármetszés is két férfi nevéhez köthető - Magyarországon (is). Nyilván, hiszen még bőven azokban az években járunk ekkor, amikor az ötvenéves Hugonnai Vilma volt az első (és meglehet, hogy az egyetlen?) nő Magyarországon, akit itthon is hivatalosan női orvossá avathattak 1897-ben - tizennyolc évvel a külföldön megszerzett orvosi diplomája után. Így Hugonnai szülésznőként egészen az 1800-as évek végéig csupán otthonában praktizálhatott, okleveles bábaként.

Magyarországon a legelső császármetszést Pongrácz Mihály, Nógrád megye főorvosa végezte el 1839-ben. Az első sikeres császármetszést pedig, amely után az anya és az újszülött is életben (és egészséges is) maradt, s így is hagyták el a kórházat, 1890-ben Tauffer Vilmos végezte el.