Így készíts kiságyforgót a babaágy fölé

A légzésfigyelőn és a kókuszmatracon felül szép lassan minden más is került a kiságyba, addig míg zsúfolásig meg nem telt. Aztán, ahogy a babám elkezdte használni rájöttem, mennyi minden felesleges. Most a második babánkat már csak egy fehér lepedővel borított matrac várta az üres kiságyban. 

Elsőként jött a rácsvédő. Nekem az kell, mert hát a baba nehogy beüsse a fejét a rácsokba. Persze arra nem gondoltam, hogy az újszülöttek egy jó darabig nem mozognak. Ahova leteszed őket, ott is maradnak. Ez zavart a legjobban, mert nem tudtam az ágyból fekve csak úgy bekukucskálni a kiságyba, ha valami neszt hallottam. Nem láttam a babám, hogy vajon nyitva van-e a szeme, mi történik. Le is került hamar, mert megőrjített.

Aztán volt még baldachinunk is. A baldachin tartóján lógott egy kis felhúzós állatka, ami zenél. Volt még kiságyra szerelhető zenélő forgónk is, nagyon szép plüssökkel és kellemes zenével. De költöztek az ágyba már az elején plüss állatok, takaró, párna és még játék is. A világító cumiról nem is beszélve, mert az a legfontosabb, hogy este megtaláljuk. A rácsra köthető kontrasztos ábrák is felkerültek, amik különböző tapintásúak vagy csörögnek, zörögnek. Látom a szemeim előtt ezt az ingerekkel túlzsúfolt ágyikót, ahol azt vártam, majd aludni fog a kisbabám. Aztán összehasonlítom a második kicsikém ágyával, ami teljesen üres és fogom a fejemet. Mégis, hogy gondoltam?!

A baldachintól is elég hamar megszabadultam, hisz ugyanaz volt a probléma, hogy nem láttam tőle a gyereket. Meg neki nem is kell eltakarni a fényt vagy sötétíteni. Nem is kap úgy eleget, ha napközben is lehúzzuk és a természetes fényt is elzárjuk előle. A zenélő forgó a férjem kedvence volt. Valahogy sose tudott lehajolni a babáért úgy, hogy ne ütötte volna bele a fejét. Vagy nem tudta úgy kivenni, hogy ne legyen az útban valahogy. Ezek a zenélő játékok csak jóval később keltették fel a baba figyelmét, kezdetben csak zavaróak voltak és feleslegesek. Volt még egy kis játékfal, amit az ágyban fekve is nézegethetett. Nos, az se segítette a nyugodt alvását. Én pedig, aki hónapokkal előbb hatalmas örömmel válogattam össze a kiságyba a dolgokat és rendezgettem be neki, hogy minden tökéletes legyen, rá kellett hogy döbbenjek, rosszul csináltam. Nem kellett volna ennyi minden, ami még nekünk is megnehezítette az első időszakot. 

A második gyereknél az üres ágy lehet, hogy nem olyan szép, csinos és hangulatos, de az alvást szolgálja. A kiságy most csakis a jó alvásra van, játszani máshol szoktunk. Így én is és a baba is nyugodtabban alszunk. Most nem készültem kiságyforgót venni, de készíteni igen. A hintára kötöttük fel, mert az ágyba nem azért teszem le a kicsit, hogy ingereljem valamivel. Fehér papírra festettem feketével különböző mintákat. Pöttyöket, csíkokat, cikcakkot, hullámot, virágot és négyzetrácsot. Majd ezt ragasztottam WC-papír-gurigákra. A gurigákat pedig felkötöttem és el is készült a mi forgónk. Készítsétek el ti is bátran a babátoknak!

Míg az első gyermeknél megvásároltam mindent, amire azt hittem szükség lesz, most a másodiknál elkészítem, amit tudok. Kézzel készíteni is lehet kisbabáknak játékot, tarts velem, és mutatom hogyan!