Dicséret-Önmagadnak

Anyaként teljesen természetes, hogy gyermeked a világod közepe, anyatigrisként védelmezed, lesed minden kívánságát, pattansz az első szájgörbülésére.

Életed végégig őrizgeted az első cipőcskéjét, az első fogacskáját, az első rajzait. Elismered és támogatod minden próbálkozását: amikor először eszik kanállal, amikor először áll fel és lépked a kanapé mellett. Dicséred őt, ha összepakolja a játékait, ha időben lefekszik, ha szót fogad.

Dicséret-Önmagadnak

De hagy’ kérdezzek valamit, kedves gyerekzsivajos anyatársam: mondd csak, magadat is megdicséred néha?

Vagy csak hagyod, hogy a napi rutin, bedaráljon, pipálod a teendők listáját, vagy már azt sem, csak hajtod a mókuskereket, miközben próbálsz jó édesanya, jó társ, elégséges háziasszony lenni?

Kérdem én, a saját „teljesítményedet” elismered bármikor is?

Mert hidd el nekem, 4 gyermekes anyaként én tudom, mekkora feladatot végzel!

Tudom én, hogy nem kötelességtudatból végzed, hisz erre vágytál, amikor gyermeket hoztál a világra: szép családra, egy meleg otthonra.

Mégis, a hét hét napján 0-24-ben állni a sarat és helyt állni a kisgyermekes lét kihívásai közepette: nos azt gondolom, igenis megérdemelsz olykor egy vállon veregetést. Legalábbis jelképesen.

Talán emlékszel még, a munkahelyeden dicséretet, jutalmat, bónuszokat kaptál a jól végzett munka megérdemelt elismeréseként.

Most azonban otthon vagy, nincs senki, aki elszámoltat, aki stopperrel méri az időt...

Mégis, nap mint nap megannyi elvárásnak próbálsz megfelelni. És ezt rengeteg energiát emészt fel.

Amikor például döntened kell arról, hogy rendet rakj a lakásban vagy a gyermekedet vidd ki játszóra, amikor főznöd kéne, de a gyermeked nyűgös és csak rajtad lógva van el. Egy idő után persze már egy kézzel is simán elkészíted az ebédet.

Talán hónapokig, vagy esetleg akár évekig sincs egy átaludt éjszakád sem, hiszen éhes kisbabádhoz, fogzó kisgyermekedhez, rosszat álmodó, vagy olykor beteg totyogódhoz zombiként is kipattansz az ágyból, s másnap ugyanúgy talpon kell lenned, mintha aludtál volna 7-8 órát egyhuzamban.

Arról ne is beszéljünk, hogy az intim szférádnak is lőttek, mert gyermeked a mosdóba is követ és tusolni sem tudsz úgy elmenni, hogy ne kaparássza valaki az ajtót. SOSEM VAGY EGYEDÜL igazán.

Otthonotok rendben tartása, a tiszta ruha, a meleg étel, mind-mind MUNKA, amit hajlamos az ember késznek, természetesnek venni, pedig mennyit dolgozol vele, nem igaz?

Azt gondolom, a nők életének legnagyobb, ugyanakkor legszebb kihívása az anyaszerep.

És őszintén hiszem, hogy a legfontosabb szakasza ez életünknek, mert ez az, aminek igazából van értelme.

A munkahelyeden talán csak egy csavar vagy a gépezetben, és látod, még mindig nem dőlt össze, akkor sem, amikor gyermeked születése miatt otthon maradtál. Gyakorlatilag mindenhol, minden szerepedben pótolható vagy. Bárki főzhet, moshat, takaríthat helyetted, bár úgy lenne, igaz?

De anyaként nem vagy pótolható! Gyermeknek pontosan Rád van szüksége: a Te ölelésedre, illatodra, figyelmedre, gondoskodásodra, vigasztalásodra!

És tudom, hogy nagyon is érzed ennek a súlyát, hiszen éppen ezért próbálsz sokszor erőn felül helyt állni.

Ezért kérlek most, hogy ne vedd természetesnek, ne vedd alapvetésnek, hogy ezt neked csinálni kell és mert most ez a „dolgod” kész... mert még ha szó szerinti értelemben így is van, attól még igenis sok-sok áldozatot hozol azért, hogy a gyermekednek a legjobbat nyújtsd.

Szeretném, ha néha megállnál egy pillanatra és megünnepelnéd magad.

Hogy magadra is büszke légy majd, amikor a gyermeked szépen szaval, amikor megdicsérik, hogy jól nevelt. Amikor türelmesen kivárja a sorát a boltban (igen, egyszer eljön majd az az idő is). Mert ez a Te érdemed! A Tiéd, aki nap mint nap foglalkozol vele, játszol vele, tanítgatod az életre, ahogy teljes szereteteddel fordulsz felé.

És teszed ezt akkor is, ha éppen bal lábbal keltél, ha hulla fárad vagy, ha fáj a fejed, amikor legszívesebben egyedül lennél, ha azt szeretnéd néha, hogy senki se szóljon hozzád. Nem baj, ha néha így érzel. Nem vagy gép! Szerencsére!

Gondolj bele, hogy annak a kis életnek Te vagy a világ közepe, ugyanúgy, ahogy Neked meg Ő a legfontosabb!

Légy büszke magadra, hiszen a legtöbb és legjobb, amit adhatsz gyermekednek az Te magad vagy!

 

Ha szeretnél még többet olvasni a kisgyermekes életről, az anyaság megéléséről, tartsd velem a gyerekzsivaj oldalán is!

 

dr. Domokos Katalin, 2017. szeptember 05.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?