Mit tegyek, ha kiborít a gyerekem?
Ha már cukormáz nélkül vizsgáltuk a terhességet, ideje, hogy lekaparjuk ezt a mázat az anyaságról is. Mert persze szép dolog gyereket vállalni és jó anyának lenni, és rózsaszín köd meg glória a fejünk felett, csakhogy időnként a falat kaparjuk, kiborulunk és legszívesebben kifutnánk a világból.
Az első néhány hét például egészen biztosan kritikus lesz. Alig fogsz aludni, ellenben hallgathatod gyermeked csillapíthatatlan sírását. Ha az éjszaka közepén, szoptatás után még mindig üvölt a kiságyában és te már sík ideg vagy, nem lehetetlen hogy azt érzed: ha most hozzányúlnál a gyerekhez, biztosan bántanád. Ne nyúlj hozzá! Keltsd fel a párod és közöld, most az övé a gyerek, te pedig vonulj el valahová lecsillapodni.
Ilyen és ehhez hasonló esetek később is elő fognak fordulni, és hidd el, nem vagy velük egyedül. Legyél bármennyire is fegyelmezett, türelmes és tudatos, legyenek mégoly tiszták is a korlátok és a szabályok, időnként betelik a pohár. Néha vannak olyan pillanatok, amikor hiába szeretgeted, puszilgatod, próbálod megnevettetni, etetni, magadhoz ölelni, sétálni vinni, játszani vele, altatni, orvost hívni, semmi nem segít és a gyerek kitartóan visít.
Ha nem bírod tovább, cselekedj. Vágj földhöz valamit! A feszültség biztosan csökken benned és optimális esetben a gyerek meglepődik, sőt akár még meg is mosolyogtathatod egy darabokra tört kisasztallal, szekrényajtóval, miegymással. A lelkes apuka majd összeszögeli a hétvégén. Azért ha lehet, ne a nagyi kínai vázáján gyakorolj.
Persze van más megoldás is a bútorok ízzé-porrá zúzásán kívül: üvölts! Csak ne a gyerekkel. Mint egy fúria, vagy még inkább, mint egy trashmetal énekes, üvöltsd ki magadból az ideget. Ha mégis sikerült ráripakodnod a babára, akkor illik utána bocsánatot kérni tőle, hiszen biztosan nagyon megijedt. Vagy ha éppen otthon van a büszke apa, ne szégyelld menekülőre fogni a dolgot. Kapd fel a kabátod és járj egyet a környéken, vagy fuss, dühösen, kiborulva, kiabálva, ahogy jólesik.
Ne legyen lelkiismeret-furdalásod a hasonló esetek miatt! Ne szégyelld. Vannak ilyen napok,és a te terhelhetőségednek is van határa. Nem vagy tökéletes lény, csak anya, több-kevesebb korláttal. Persze tudod te is, bármikor golyó elé ugranál a gyerekedért, de ugyanakkor néha végletesen ki is tud magadból fordítani a szemed fénye. De tudnod kell lehiggadni, bocsánatot kérni és adni – magadnak is.
Mint sok minden más, ez is alakulni fog. Megtanuljátok, hogyan jelezheted a gyereknek, hogy ennyit és ne tovább, és tudni fogjátok, mikor kell kettőt hátralépni. Mindkettőtöknek.
(Részlet a Babázz lazán! című könyvből)
Babanet hozzászólások(1 hozzászólás)