Low budget kaland és tapasztalatai Irány a Margit-sziget!

Nem először vágok neki a városnak babakocsival és tömegközlekedéssel, de az úton mindjárt le is szűrtem a nap első számú tapasztalatát.

1. tanulság: a kritikus tömeg kifejezés számomra nem azt az embermennyiséget jelenti, amely babakocsival vagy más sportszerrel közlekedve kritikussá teszi a városlakók helyváltoztató mozgását, hanem azt a fizikai értelemben vett maximális tömeget, ami egy átlagos kondíciójú nőnemű állampolgár által a villamosra/autóbuszra halálos kimenetelű baleset elszenvedése nélkül felhelyezhető.

Figyelem, szolgálati közlemény: a Margit-hídon nem áll meg a villanyos, és busz sem jár a Margit-híd felől a felújítás miatt.

2. tanulság: egy kirándulásból ugyan merészség lenne általánosítani, és talán csak a szélnek volt köszönhető, de lehet, hogy mégis inkább az időzítésnek: ezen a hétfői reggelen alig voltak a szigeten, sehol semmi nyoma az áthatolhatatlan embertömegnek.

Végre megjöttünk. A sziget Margit-híd felőli végén lévő játszótér szuper, és ha óriási szerencsénk van az idővel (nekünk nem volt), még a gigantikus szökőkút is üzemelni fog. Ezen a ponton jövőnk reménysége – a gyermek – szempontjából már megérte a mai nap. Nehéz is lesz innen továbbállni, de érdemes, hiszen valahol, emlékeink szerint vár ránk a vadaskert.

3. tanulság: legyen nálunk kifli vagy egyéb illegális állateledel. A park személyzetét képező, szimpatikus alkalmazottak ugyan lelkesen buzdítanak rá, hogy vegyünk perecet és dobáljuk azt, de a 250 forintos perecet mégis túlzásnak érezzük az arcátlanul éhenkórász páva csőrébe fecsérelni, ha már low budget túrára szántuk el magunkat. A kifli ugyan feltehetőleg nem természetes takarmánya sem a pávának, sem a gólyának, de ha a perecet túlélik, a magos kiflivel kifejezetten jól járnak.

Lehet amúgy zoo-csemegét is kapni, nem is értem, miért nem azt kínálgatják. Ami viszont még ennél is meglepőbb, akár hiszitek, akár nem, a vadaskertbe a belépés ingyenes. (Gondolom, a perecen sokat behoznak a kiadásokból.)

Bármennyire is hatalmába keríti még a felnőtt kirándulót is a kacsák élelmezése nyújtotta felemelő lelki állapot, mennünk kell, vár a halastó. Itt fogalmazódik meg az ember lányában a már régebb óta ott motoszkáló gondolat.

4. tanulság: fél nap nem elég. Készüljünk fel a szigeten elköltendő ebéddel és a délutáni alvás szükséges kellékeivel. Ha eddig valaki inkább babakocsi nélkül indult volna, most még felülvizsgálhatja a nézeteit, vagy rendelhet serpát interneten. Persze van bringó-hintó is, mindazok számára, akik nem devizában vették fel a lakáshitelüket.

Rongyolunk tovább a halastóhoz, meg is találjuk, milyen megnyugtató érzés, hogy az elmúlt évtizedek alatt itt szinte semmi nem változott – azaz minden előre kiagyalt helyet megtalálunk, és rendeltetésszerűen átadtuk szép kort megért élményeinket az arra hivatott ifjabb generációnak. Az itt-ott csendesen éldegélő csövesek jelenségére most borítsunk jótékony fátylat. Amúgy is azt szoktunk. Szóval megvan a halastó, nahát, nem is emlékeztem, hogy valójában két tó van, az egyik tele tavirózsával, a másikban meg az otthon már feleslegessé vált teknőcök éldegélnek – szerencsés esetben – tovább.

Útközben megvolt a kötelező fagyizás, csak hogy mégis legyen valami kiadásunk, plusz a nem kevésbé élményszámba menő bokorba pisilés - Isten mentsen meg minden kislányt a nyilvános vécétől -, úgyhogy tűzhetünk is haza, így is csúsztunk valamicskét az alvásidővel, de nem baj, ennyi belefér.

Már délután azzal kelt a kis telhetetlen, hogy máskor is menjünk el a Margit-szigetre. Én is így gondoltam. Nem is értem, miért nem hordtam őt a szigetre eddig. Legközelebb egész napra készülünk és megnézzük a japánkertet is meg a kolostorromokat, esetleg labdázunk a nagyréten.

kisgigi

(Csak egy apró megjegyzés: nem árt óvatosnak lenni ma már a Margitszigeten sem, sajnos, a város zöld területein is megtalálhatók a kullancsok. Épp ezért fontos, hogy védekezzünk ellenük, erről többet megtudhattok ebből a cikkünkből. - a szerkesztő, dia)