Nem vagyok szuperanya, mégis sikerül szinte képernyő nélkül nevelnem a kisfiam

Az American Academy of Pediatrics, - amely egy amerikai gyermekgyógyászati szakmai szövetség-, 2016-os hivatalos ajánlása szerint az óvodás korú, azaz 2-5 év közötti gyermekek számára javasolt napi képernyőidő a lehető legminimálisabb, de legfeljebb 1 óra kéne, hogy legyen. Ebbe az időtartamba kellene beleférnie a televízió, a számítógép, a tablet és más okoskészülékek napi szintű használatának is.

Persze mondhatnánk, hogy a rohanó hétköznapok valóságában szülőként borzasztó nehéz, majdhogynem lehetetlen még azzal is foglalkozni, hogy a gyermekünk képernyő előtt töltött idejét szabályozzuk, én mégis azt gondolom, hogy nem lehetetlen, ha igazán fontos feladatként tekintünk rá. Tapasztalatom szerint azonban az ilyen korú gyermekek szülei körében manapság ez még mindig egy igencsak szenzitív téma, hiszen joggal sérelmezhetik, hogy milyen alapon szól bele más szülő, pedagógus, vagy akár gyermekgyógyász szakember az általuk kialakított napirendbe, vagy otthon foganatosított szokásrendszerbe. 

Picik és kicsik

 

7 dolog, amitől falra mászok vendégségben: avagy mit NE csinálj rokon gyerekekkel!

Annak ellenére érzem gyakorta a velem egyébként hasonló világnézetű szülők hárítását ezügyben, hogy a legtöbbük bizonyosan birtokában van ama ismeretnek, hogy már ilyen kicsi korban is roppant mód meghatározhatja, vagy akár negatív irányba is viheti a gyermekünk fejlődését, ha nem korlátozzuk milyen és mennyi digitális tartalmat fogyaszthat nap mint nap. A magam részéről ugyan sohasem kívántam úgymond „megmondó ember” lenni a témában, és mindig ügyelek rá, hogy ne véleményezzem, ha szülőtársaim esetleg az enyémtől teljesen eltérő gyakorlatot tartanak elfogadhatónak a digitális eszközök használatának terén, azonban attól eddig sem zárkóztam el, hogy megosszam velük a saját tapasztalataimat, ötleteimet, mindennapi sikereimet a viszonylag kevés képernyőhasználatot illetően.

A továbbiakban azokról a gyakorlatokról olvashattok, amelyeket én egész kisbaba korától kezdődően alkalmazok a kisfiamnál, és amelyeknek köszönhetően az óvodás korba lépve is elmondhatom róla, hogy minimálisan néz képernyőt.

Alap: nem megy a TV a háttérben

Igaz, ami igaz, mi a gyerekvállalás előtt sem voltunk nagy tv-nézők a férjemmel. Nos, ez a mai napig sem sokat változott, persze azért mi is előszeretettel nézünk esténként sorozatot, netalán sportközvetítést, miután a kicsi elaludt. Napközben tehát nálunk sosem megy a háttérben a tv, nagy ritkán fordul elő, hogy egy-egy sportműsort bekapcsolva hagyunk, de úgy érezzük, pár havonta annyi belefér, még ha látja is a gyerkőc.

Okostelefon, tablet, számítógép szinte csak kapcsolattartásra

A legtöbbször videóhíváson keresztül beszélünk a nagyszülőkkel, hogy akkor is láthassák az unokát, ha nem tudnak olyan gyakran vele lenni, mint ahogy szeretnének. A velük töltött beszélgetős időt mi nem soroljuk a klasszikus képernyőzések közé, hiszen az ilyen alkalmakkor tulajdonképpen a családtagokkal való kapcsolatépítésen van a hangsúly.

Utazás? Lehetsz engedékenyebb

Bár igazán nem panaszkodhatunk az utazások alkalmával, hiszen általában jól elfoglalja magát a kisfiunk különféle játékokkal, mesekönyvekkel, vagy egyszerűen nézelődéssel, de egy hosszabb út alatt azért nála is eljön az a pont, amikor látványosan elkezd unatkozni. Ilyenkor csalunk egy kicsit: bekapcsolunk neki egy-két rövidebb mesét, vagy akár koncertfelvételt a telefonunkon, amit végignézhet.

Diafilm, a régi-új élmény

Nem tudom másoknál hogy alakult, de okoskütyük ide vagy oda, a mi kisfiunk az első perctől kezdve imádja a klasszikus diavetítést. Elővettük a nagyszülők padlásáról a mi régi vetítőgépeinket és diáinkat, szereztünk hozzá néhány mai mesét is-, ami esetleg már mesekönyvben is megvolt korábban-, és hétvégenként, vagy akár, ha a kicsi beteg, igyekszünk azzal is színesíteni a közösen eltöltött időt. Gyakran még bunkit, vagy kuckót is építünk a nappaliban, beviszünk némi nassolnivalót és úgy vetítőzünk, mintha saját mozitermünk lenne.

Podcast, a mi hangoskönyvünk

Magyarországon csak az elmúlt pár évben kezdtek a podcastok, mint digitális médianyagok igazán népszerűvé válni, mára azonban már csatornák széles választéka áll a rendelkezésünkre, méghozzá javarészt teljesen ingyen. Természetesen gyermekeknek szóló tartalmakban sem szűkölködik a választék, így aztán igazán változatos műsorokat kapcsolhatunk be a kisebbeknek és a nagyobbaknak is. Mi leginkább az olyan mese-csatornákat szoktuk hallgatni, ahol verseket, meséket olvasnak fel a mesélők: általában 2-3 mesét teszünk be egymás után, azalatt pedig simán el tudunk küldeni egy e-mailt, vagy ki tudjuk teregetni a mosógépben várakozó ruhákat.

Mese a YouTube-ról lehetőleg mesekönyvvel

Gondolom nem okozok túl nagy meglepetést, ha elárulom, hogy a mi kisfiunk is imádja a Bogyó és Babócát. Ezzel a mesével például jól tudom szemléltetni, hogy mi miként fogyasztunk YouTube-os tartalmakat: ha például szükségem van egy 20 percre, fél órára a konyhában, addig szívesen beteszek a gyereknek néhány részt a meséből, de mindig odakészítem neki a hozzátartozó mesekönyveket is a kanapéra. Olyan sorrendben játszom le neki a meséket, ahogy a könyvben egymás után következnek, ő lapozgatja és közben csak hallgatja a „felolvasást”.

Bábszínház az egész...lakás

Nem kell ahhoz színházba sem menni, vagy több tízezerbe kerülő paravánt venni otthonra, hogy mókázzunk kicsit a gyerkőcnek. Elég, ha két székből meg egy lepedőből összetákolunk egy ideiglenes bábszínházat és a meglévő plüssökkel, kedvenc játékokkal bábozunk a gyereknek. Persze, ha nagyon belejövünk a színjátszásba, érdemes beszerezni egy-egy rendes kézre húzható figurát is, amivel meglepetést szerethetünk a legkisebbeknek.

Nem kell tiltani

Azt semmiképp nem szeretném, ha az óvodásunk egyáltalán nem látna képernyőt, ahogy azt sem, ha bármiről lemaradna, amit a kortársai már ismernek. Így a teljes tiltásban sem hiszek, inkább a fokozatosság, valamint a kevesebb több elveket képviselem: tehát az olyan tartalmakat, amelyek életkorának megfelelők szép lassan a rendelkezésére bocsájtom majd.