Nem mindig a könnyebb utat kell választani – itt kezdődik nálam a tudatos szülőség

Sokat gondolkodtam mostanában, mit is jelent számomra tudatos szülőnek lenni, és úgy egyáltalán a tudatosság.

A tudatosság számomra azt jelenti, hogy nem ösztönösen reagálok bizonyos helyzetekben, hanem különböző szempontokat figyelembe véve tudatos döntéseket hozok, akár még a saját kényelmemet is feladva a "nagyobb jóért". A környezettudatosság például azt, hogy hajlandó vagyok bizonyos dolgokban lemondani a saját kényelmemről azért, hogy a Föld a gyerekeim felnőtt korára is élhető bolygó legyen.
Tudatos szülőnek lenni is valami ilyesmit jelent. A gyerekek és a családunk érdekeit figyelembe véve tudatosan dönteni, nem pedig ösztönösen reagálni, és a könnyebb utat választani. Akármennyire is könnyebb lenne beadni a derekam például a hisztiknél, a tévével vagy a nasival kapcsolatban, mégis kitartok a döntésem mellett, mert tudom, hogy hosszú távon ez mindannyiunk érdeke.

Ha ismerem magam kívül-belül, a családunk működését, dinamikáját, az erősségeinket és nehézségeinket, sokkal könnyebb tudatos döntést hozni, és nem csak sodródni az árral.

Bár hozzáteszem, még van hova fejlődnöm ezzel kapcsolatban. Nyáron, az oviszünet, költözés és csomó más dolog miatt eléggé megcsúsztunk ezekkel, de bízom benne, hogy most már visszaáll a rend.

Ugyanennyire fontosnak tartom, hogy a párkapcsolatunkban is törekedjünk a tudatosságra, hogy találjunk időt a minőségi kettesben töltött időre, kommunikáljunk, érdeklődjünk a másik élete, gondolatai, érzései iránt.

És persze ne felejtsük el, milyen fontos a tudatos öngondoskodás. Megtalálni azt a napi 20-30 percet, amikor csak magamért teszek. Olvasás, sport, meditáció, séta, írás, mikor mire van szükségem. Mert tudjátok, üres kancsóból nincs mit tölteni. Ha én nem vagyok jól, akkor a gyerekeimnek sem tudom azt megadni, amire szükségük van. És igen, még ezt is tanulom.