„Nem töltök több időt a konyhában, mint más” - egy 5 gyermekes, multiallergiás család élete

Bár öt gyermekkel te már tényleg igazi, fő állású anyuka vagy (bár én magam úgy gondolom, hogy akár munka mellett egy gyermekkel is azzá válik egy nő), mostanra a kisvállalkozásodban egész más dologgal foglalkozol, mint ami az eredeti végzettséged, ugye?

Igen, német szakos tanítóként, óvodapedagógusként és gyógypedagógusként szereztem diplomát. Nagyon szeretek tanítani, emberekkel foglalkozni. Multiallergiás családunkban azonban glutén-tej és tojásmentesen sütök-főzök, ami szép lassan a hobbim, majd végül a kis vállalkozásom, a SzerETET konyhám alapja lett. De mivel nagyon szeretek tanulni, így nem elképzelhetetlen, hogy egyszer még visszaülök az iskolapadba.

 

A mentes étkezést a gyerekek hozták az életedbe, vagy már egyébként is foglalkoztatott a téma, eszerint étkeztetek?

Jómagam 20 éves voltam, amikor gyulladásos bélbetegséget diagnosztizáltak nálam. Ez már a kezeletlen ételallergia hozománya volt, amiről akkor még mit sem tudtam. Már jócskán felnőtt voltam, mikor kimutatták a gluténérzékenységem és a nagyfokú tejfehérje allergiámat is. A férjem szintén felnőtt volt már, amikor kiderültek az ételallergiái. Az egész gyerekkorát átölelte a fel nem derített érzékenysége.

Így étkeztünk tehát már egy ideje, amikor a gyerekek érkeztek. Ők beleszülettek ebbe. A legnagyobbik lányunknál nagyon nehezen derült ki mi is a probléma. A kicsik már az anyatejen keresztül is tüneteltek. Jelenleg évente van felülvizsgálat, egyenlőre nem „nőtték ki”. A középső lányunk hozzátáplálása óta kezdtem komolyabban foglalkozni a mentes dologgal. Kutattam, utánaolvastam, recepteket fejlesztettem, mert egyszerűen rettegtem attól, hogy nehogy hiánybetegség alakuljon ki náluk a diéta miatt.

Mennyire volt először nagy váltás a "normális"/megszokottról a mentes étkezés? Azért kérdezem, mert emlékszem, amikor nekem 8 éve először kellett a kisfiam csecsemőkori tejfehérje allergiája miatt váltani, akkor én nagyon megszenvedtem. Nagyon lefogytam, soha olyan vékony nem voltam szülés után pár hónappal, mint előtte valaha...

Hamar elfogadtam ezt az életmódot, főleg, amikor éreztem a diéta hatására a javulást. Nem jelentett problémát az átállás. Először glutén és tejfehérje mentesen kezdtem el étkezni, majd hozzájött a tojás is. Amikor a most 6 éves kislányomnál is kiderült a probléma, nagyon szigorú diétát kellett tartanom, mert mindenre tünetelt, és annyira szerettem volna sokáig szoptatni őt, hogy vállaltam a szigorú diétát. Ekkor glutén-tej-tojás, olajosmagvak, kakaó, hal és citrusfélékre diétáztam. Na, az kemény volt! Akkor én is nagyon lefogytam. Szerencsére később lazíthattam a diétán.

Ötből három gyermeked mentesen étkezik, az ikrek még picik. Mindenki másmire allergiás, mindenkinek máshogy kell főzni? Vagy nem bonyolítod tovább és úgy főzöl, hogy abból mindenki tudjon enni?

Gluténérzékeny csak én vagyok, de a férjem is odafigyel a búzalisztre. Valamennyit tolerál a szervezete. Neki negatív lett a szűrése, de intoleranciája van. Alapvetően gluténmentesen főzök, ami azt jelenti, hogy a főzelékek habarása, a sütemények, minden gluténmentesen készülnek, de a gyerekek fogyasztanak glutént pékáru, esetleg tészta formájában. Minden gyerek le lett szűrve, egyenlőre mindenki negatív cöliákiára. Ez nem jelenti azt, hogy később ne kellene figyelni rájuk.

Tojásallergia mindenkinél fennáll, legsúlyosabban a nagylányomnál, nagyon durva, csúnya tünetekkel érkezett, és sokáig nem ismerték fel mi okozza. Nagyon sok vizsgálaton esett át, és mindig minden eredménye jó lett. Egy véletlen folytán derült ki a tojásallergia. Amióta tartja a diétát, minden problémája megoldódott.

A kicsik a tojás bevezetése óta tünetelnek rá, őket majd ősszel próbálom meg újra terhelni. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy tojást egyáltalán nem használunk a háztartásunkban. Kár, mert szerettük, nekem hiányzik! A mamáéknál ott a finom házitojás, de mi nem fogyaszthatjuk. Nekem a sütéseknél is meg kellett tanulnom helyettesíteni. Nehéz, de nem lehetetlen.

Tejfehérje allergia nálam és a két kisebbeknél áll fenn, így ők azt nem fogyasztják, ahogy én sem. Minden tejfehérjementesen készül itthon (főzelékek, levesek, sütik, stb.), a férjem és a nagylányom viszont eheti, így ők fogyasztják joghurt, tej, sajt, túró formájában. Egy szónak is száz a vége: mindenki a diétájának megfelelően étkezik, mindenki fogyasztja, ami megengedett, de a konyhánk alapvetően glutén-tej és tojásmentességen alapul.

Ez otthon, a négy fal között még egész könnyen betarthatónak tűnik, bár azért a válaszaidból érzem, hogy nem feltétlen az. De mi van akkor, amikor kimozdultok, mentek valahova? Mennyire segítőkész a környezetetek? Gondolok itt ez alatt például egy szülinapozásra. Vagy vendégségbe menetel esetén (is) mindig inkább ti oldjátok meg az étkezést?

Nagyon szerencsések vagyunk, mert nagyon elfogadó a környezetünk. A nagyszülők velünk együtt szívták magukba a gluténmentes konyha alapjait és készülnek “ránk” a mai napig. Ha azonban vendégségbe megyünk MINDIG viszek valamit, elsősorban azért, mert nem szeretek “üres kézzel” menni, másrészről pedig akkor érzem teljes biztonságban a gyerekeket, hiszen a legnagyobb igyekezet ellenére is előfordulhat, hogy nem megfelelő sütivel, vagy bolti termékkel készülnek és így akkor biztosan lesz valami, amiből ők is ehetnek. Ovis szülinapok is előre le vannak beszélve, az óvónénik szólnak, hogy az adott héten, adott nap lesz ünneplés, akkor mindig viszek be a gyermekemnek külön sütiszeletet, mert ő az ünnepelt tortájából nyilván nem ehet.

Olyan is előfordult azonban, ami a szívemnek különösen jól esett, hogy az ünnepelt anyukája felhívott, megérdeklődte honnan és milyen tortaszeletet vehet és ő szerezte be az én ételallergiás gyerekemnek is a finomságot! Iszonyat jó érzés volt! Az óvodában nagyon támogatóak az óvónénik is. Nem Anna az egyetlen ételallergiás, négyen voltak tavaly. Gondoltam egyet, az óvónénivel egyeztetve gyúrtam be nekik egy mentes linzertésztát, küldtem be hozzá eszközöket, és a gyerekek örömmel nyújtották, szaggatták a formákat, sütötték a sütiket, amiket ebéd után meg is ehettek. Végre mindenki egyformát ehetett az egész csoportban.

Huhh, tényleg, ha már az ovinál tartunk. Hogyan oldjátok meg az intézményi étkezést a gyerekeknél?

Amikor a most 6 éves lányom oviba került, az első évben mi vittük neki a tízórait és az ebédet. Dobozoltam minden este. Igyekeztem mindig azt főzni, amit a többiek is kaptak, hogy ne érezze magát másnak. Ehhez előre lefotóztam mindig a heti menüt. Kemény volt. Aztán a következő évben új szolgáltató jött az étkezésben és kipróbáltuk a mentes menüt. Nekem nagyon tetszik. Változatos, finom, jó állagú ételeket kapott a kislányom, meg vagyok elégedve vele. Jelenleg így ő az oviban étkezik, a nagylányom tojásallergiájára tavaly derült fény, így ő is ettől a szolgáltatótól kapja az ebédjét a suliban. A kicsike most kezdi az óvodát szeptemberben, de már bekértek minden papírt az étkezéshez, így ő is onnan kapja majd. Tök jó ez a lehetőség! Szerencsések vagyunk, nem minden településen jó a mentes étkezés!

Milyen pozitívumait érzitek a mentes étkezésnek – nyilván amellett, hogy nincsenek az allergiás tünetek, fájdalmak, kiütések.

Sokkal nyitottabbak vagyunk más ételek, alapanyagok kipróbálása iránt: míg sokan leragadnak a rizs, krumpli köretnél, mi fogyasztunk kölest, quinoát, bulgurt, kuszkuszt. Alternatív, növényi alapú étkezést folytatunk alapvetően, így azt gondolom egy egészségesebb táplálkozásra nyílt lehetőségünk ezáltal. A gyerekek is változatosabban étkeznek.

Mit tapasztalsz így, hogy már foglalkozol is vele: mitől félnek az emberek legjobban, ami a mentes étkezéssel kapcsolatos?

A kezdeti sokk mindenkit megérint, aki diagnózist kap. Nyilván nem könnyű egy kialakult, jól működő konyhát mentesre cserélni. Sokan attól is tartanak, hogy nem fognak tudni megtanulni mentesen főzni, hogy nem tudják mit mivel lehet helyettesíteni. Félelem lehet a szülőkben attól is, hogy a gyermeke elutasítja a mentes ízeket. Legutolsó sorban említeném meg az árakat. Talán az is félelemre ad okot. A mentes étkezés borzasztóan drága!

Valóban, és ha jól tudom, ezért jár is a családoknak ilyen esetben extra támogatás az államtól.

Így van, viszont nagyon fontos elmondani az elején, hogy kizárólag szakorvosi papírral vehetők igénybe ezek a támogatások, háziorvosi igazolás nem elég.
Ami van: magasabb összegű családi pótlék jár a gyermekre, GYES a gyermek 10 éves koráig, ha a gyermek után magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak, akkor a gyermek jogosult utazási kedvezményre, közgyógyellátásra, étkezési térítési díjkedvezményre, valamint ingyenes tankönyvre. Mindezt évente felülbírálják, ha az állapot nem végleges (végleges például egy cöliákia, de egy tejfehérje allergia nem). Az Államkincstárnál intézhető minden, ahol elsőként a szakorvosi igazolást fogják kérni.

Mi hiányzik nektek a régi ízekből a legjobban?

Mi viszonylag hamar megszoktuk a mentes ízeket. Nekem talán a tojás hiányzik a legjobban. Glutén és tejmentesen mindent el lehet készíteni, a tojásmentesség néha feladja a leckét, mondjuk egy piskóta elkészítésénél. Alapvetően az évek alatt annyi mindent tanultunk, hogy már nem okoz gondot ez sem.

Fontos számodra a közös főzés/sütés a gyerekekkel. Azért ehhez 5 gyerekkel hatalmas respect. Egyrészt. Másrészt gondolom ehhez kell egy kellően tágas konyha is?!

Valahogy a gyerekek mindig velem tevékenykedtek a konyhában. Igen, nyilván kell hozzá egy nagyobb konyha is.  Én emlékszem, gyerekkoromban annyira picike konyhánk volt, hogy esélyem sem volt anyukámmal együtt sütögetni. Talán tudat alatt épp ezért engedtem őket mindig segíteni. Hadd tapasztaljanak, tapintsanak, keverjenek. A nagylányom 16 éves lesz, de felnőtteket megszégyenítően főz-süt. Nincs olyan étel, amit ne tudna elkészíteni, én pedig borzasztóan büszke vagyok rá. Sokat segít a konyhában. A 6 éves lányomnak is gyakran engedtem a konyhai tevékenységet.

Nyilván mindent biztonságosan, a maga szintjén. Golyókat hempergetni, masszát kevergetni, habot verni. Kalácskészítés közben tanult meg fonni pl. Mindig voltak szabályok, amiket ügyesen betartanak. A kicsi 3 évesnek már kevesebb jutott ebből. Ennek az az oka, hogy jelenleg az ikrek miatt én is keveset vagyok a konyhában. Jelenleg számomra a legnagyobb segítség az, hogy anyukám és anyósom felváltva főznek meg nekünk. Hétvégén és most nyáron a nagylányom is besegít.

Mennyi időt töltesz egyébként átlagosan a konyhában? Pontosítok: mennyit töltöttél az ikrek előtt átlagosan és mennyit most?

Nem töltök több időt a konyhában, mint más. Igaz mentesen főzünk, de ugyanúgy készül a tökfőzelék, mint máshol, csak rizsliszttel és vegán tejföllel habarva. :) Azért ez a példa jutott eszembe, mert épp ez volt ma az ebéd. Ami plusz nálunk: az a növényi tej készítése, de van gépünk, így az napi fél óra, ebből kb. 3 perc alatt beleszórom a hozzávalókat és a gép dolgozik a többi időben, a végén csak le kell szűrni. A másik a kenyérsütés: az heti kétszer esedékes, de az is gyorsan megy már. Az ikrek születése előtt én főztem-sütöttem, azóta a nagymamák. Amióta megszülettek én nem nagyon voltam a konyhában tényleg.

Az önállóságra nevelés is fontos topikod.

Szoktam a gyerekeimnek mondani, hogy „szegény pedagógusgyerekek”! Igen, pedagógusként, de szülőként is vallom, hogy segítenünk kell a gyermeket az önállóság útján! Neveljük segítőkészségre, kreativitásra, problémamegoldó gondolkodásra! Ha a gyermeknek megfelelő környezetet alakítunk ki, ő maga is képes lesz elsajátítani a számára megfelelő tudást. Hagyjuk a gyereket önállóan cselekedni, vagyis mindent, amire képes, végezze el saját maga. A gyerekek nagyon kíváncsiak és tudást szerezni csak tapasztalatszerzéssel, tevékenykedtetéssel lehet. A gyermeked saját cselekvése által szerzett tapasztalata alapján szerzi meg a tudást és fedezi fel a világot. Életkorának megfelelően a tevékenységek során önmagát fejleszti. Az eszközökkel való babrálás örömet okoz számára, miközben képességei is fejlődnek, és észrevétlen örömteli tanulás történik. Egy-egy ilyen tevékenység a későbbi írás-olvasást is előkészíti.

Főzőesteket is tartasz (tartottál?) a weboldalad szerint. Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy vagy tényleg zseniálisak a gyerekeid, vagy zseniálisan jó és sok segítsége(i)d van(nak)? És tudsz is segítséget elfogadni. (Vagy természetesen mindkettő.) De tényleg, hogy van időd öt gyerek mellett a SzerETET konyhám oldalra, közösségre, főzőestekre?

Főzőesteket jelenleg már nem tartok. Amikor az ikrek jelezték jöttüket, egy évvel ezelőtt befejeztem. Meglátjuk majd hogyan alakul az életünk, szeretném majd még folytatni, élveztem, szerettem csinálni. Nem tudom a gyerekek mellett mennyire leszek majd mobil. Egyébként nagyon összetartó, segítő családunk van, sokat, sokan segítenek nekünk. A legnagyobb segítséget jelenleg a főzésben igénylek a babák mellett, ahogy korábban meséltem is. A recepteket szívesen írom az oldalamon, jól esik, kikapcsol, örülök, ha másoknak is segíthetünk vele.

Jól sejtem, hogy az egyik fő szerETETnyelved az ETETés?

Bizony. (nevet) Szeretek főzni, sütni, másoknak ezáltal örömet okozni, a kedvencét készíteni. Semmi sem lehetetlen, sokféle hagyományos ételt eszünk mentesen.

Zárásképpen mesélsz egy érdekes, vagy akár vicces történetet, ha van, ami a mentes étkezéshez kapcsolódik? 

Vicces az van, bőven! Például amikor az első szakácskönyvem (Mentesen is teljesen! Szerzőtársam: Ambrus Éva) fotózása zajlott, történt egy vicces esemény. Két héten át minden nap több fogást sütöttünk, főztünk, a fotós pedig fotózta. Az húsgombóc leves elkészítésekor kóstolgattuk a levest: miért ilyen édes??? Én nem tettem bele cukrot, az tuti! A répa lenne ilyen édes??? Ki van zárva. Értetlenül álltunk az eset előtt, főleg úgy, hogy már készen volt minden. Hamar kiderült a turpisság: a chef előző nap készített egy adag húslevest alaplének, amivel én szerettem volna felönteni a húsgombóc levest. Ezzel egy időben egy jó nagy adag bodzaszörp is készült, ami színre, állagra ugyanolyan volt, mint az alaplé, ráadásul ugyanolyan edényben is volt egymás mellett a hűtőben. Kitaláljátok mivel öntöttem fel a levest? Hát ez a fotókon nem látszik!