Mivel játszanak a koreai gyerekek?

Segítségemre Jakab Kriszta volt, a Koreai Kulturális Központ kézműves oktatója, aki rögtön azzal indított: nem is gondolnám, hogy kulturális kapcsolat nélkül mennyi párhuzam van például a koreai és a magyar nyelv között, a játékoknál és a játékszabályoknál is. „Végülis mind egy őstől származunk…” - mondta, és már mutatta is a paengi chigi nevű játékot, amit ő ostor csigának vagy csiga csapónak, ami nagyon hasonlít a mi búgócsigánk kistesójához, a pörgettyűhöz. Játszottunk is vele, és hiába nekem kisebbek a gyerekeim, Kriszta csigája sokkal szebben és sokkal tovább pörgött.

Ezután a ttangtta meokki nevű úgynevezett földfaló játékot mutatta meg, amit bár mi táblán, krétával játszottunk, Kriszta elmondása szerint Koreában ezt a területfoglaló játékot földön, homokban, porban játsszák.

A yutnori nevű táblás játékot is megmutatta, amit Kriszta egyébként saját maga készített lányával, és ami számomra egy DIY társasjáték hangulatát hozta, megspékelve a különleges, kézzel készített és díszített pálcákkal, amelyek a dobókockát helyettesítik és amelyet egyébként akár 12 ember is tud egyszerre játszani.

Emellett pár tradicionális kézműves alkotást is láthattam. A mindenféle, papírból készült, hajtogatott, vagy ragasztott dolgok nagy kedvencük a koreaiaknak. Mutatott (és le is fotóztam) néhány origami lótuszvirágot, és harang díszt, de hanji papírból sodort karkötőt is, vagy a másik nagy kedvencüket a csomózott dolgokat (függők, fali díszek), amelyek szintén jellemzően koreai alkotások.

Kriszta egyébként a KoreaON fesztivál hétvégéjén elmondta, hogy akár csak idehaza, sajnos Koreában is küzdenek a gyerekek esetében a képernyőidő csökkentésével. Talán ott még rosszabb is a helyzet, mint itthon, mert a szülők rengeteget nincsenek otthon. „A gyerekeknél kezdődik a változás, ezért is fontos, hogy ahogy mi itthon próbáljuk a tradicionális játékokat megismertetni a gyerekeinkkel, és játszani is ezeket velük, úgy Koreában is fontos lenne, de sajnos egyre kevesebb felnőtt is ismeri már ezeket a játékokat. Másrészt pedig sajnos az a tapasztalatom itt és ott is, hogy a családok már nem játszanak együtt. A szülők se tudnak már játszani, ők se játszottak már együtt. Régen a felnőttek, ha más nem, esténként kártyáztak. Ma már ez sincs. De ezért fontos eljönni ilyen alkalmakra, megismerni új lehetőségeket és otthon kipróbálni őket. Egy gyerek számára nincs nagyobb élmény, mint együtt lenni, együtt jászani a szüleivel, a családjával.” - mondta az egyébként művelődésszervező szakember.

Kriszta végül egy különlegességet is bemutatott nekem, méghozzá egy rontás elhárító karkötőt – jangmyungroo-t –, amit anyák készítenek és adnak a gyermekeiknek gyereknapra (amit nem pontosan ugyanakkor, de pár nap eltéréssel az év majdnem azonos időszakában tartanak Koreában, mint itt Magyarországon). A karkötő ráadásul ötös fonással készül, amely nem sokban tér el az itthon ismert és alkalmazott körmönfonástól, valamint a finn ötös fonástól. (Egy-egy lépés a különbség a három típus között.)

Továbbá azt is megtudtam, hogy Koreában nincs olyan, hogy anyák napja. Helyette szülők napját tartanak, mivel az anya és az apa személye és szerepe ugyanolyan fontos és hangsúlyos a családban, így nem szedik szét és ünneplik külön. (Személyes vélemény: ez igencsak elgondolkodtató...)